Mick Jagger, Scorsese és az átkokózott éjszakák

A hetvenes évek New Yorkjában bizonyára szívesen bulizott volna egyet mindenki, aki tudja, hogy a CBGB nem egy veszélyes vírus rövidítése, és csak egyszer is hallotta Richard Helltől a Blank Generation-t. Sajnos a legendás klub már 2006-ban bezárt, a Times Square-t pedig már előbb átvették a dílerektől és prostiktól a turisták – akadnak még azonban a nagy időknek nagy tanúi, köztük Mick Jagger, aki Martin Scorsesével összeállva elkészítette a Bakelit című sorozatot. Megnéztem az első részt, amely február 15-én érkezik az HBO-ra. 

Mick Jagger Martin Scorsesével forgat sorozatot az HBO-nak – erre a hírre már önmagában felkapta a fejét minden sorozatrajongó. Aztán kiderült, hogy Terence Winter is csatlakozik a projekthez, ami szintén nem volt rossz előjel, tekintve, hogy a Maffiózók-on és a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó-n ügyködött korábban. A hetvenes évek New Yorkjának zenei világát akarták együtt bemutatni, annak minden ragyogásával és mocskával együtt, bevonva a nézőket a szex, drogok és rock'n'roll szentháromságába.

Hogy sikerült-e? A jó kétórás pilot alapján igen, kérdés azonban, hogy ez kit mennyire fog lekötni hosszú távon. Aki soha nem hallott még a New York Dollsról vagy a Neon Boysról, azt valószínűleg nem.

Akit érdekel ez a világ, az bármeddig el tudja majd nézni,

örömmel nyugtázva magában, hogy az első rész után simán sztorizgathat még fél órát Lester Bangsről az aktuális csajának.

Az American Century lemezcég csapata Forrás: HBO

Jagger és Scorsese ugyanis kétségkívül az ismeretlen ismerősöknek mesél – Bangs neve is csak egy félmondatban hangzik el –, azoknak, akik állandóan a CBGB-ben vagy a Max's-ban lógtak volna, ha éppen akkor és éppen ott élnek. Hogy valószínűleg nem éltek volna sokáig, az már egy másik kérdés, az akkori generációnak sok tagja halt meg bántóan fiatalon, jobbára túladagolásban, ha épp nem keveredtek, mondjuk, késharcba, ami a New York-i utcákon akkoriban szintén nem volt nehéz.

Nem voltak könnyű éjszakák Forrás: HBO

A Rolling Stones frontembere túlélte azt az időszakot, és most elmeséli, amit látott, amit tud. A Bakelit-nek nagy előnye, hogy

a mítoszt úgy mutatja be, hogy közben nem mitizál senkit és semmit.

Nem isteníti a kurvázást, a drogozást, hús-vér embereket mutat, akik néha örömmel csúsznak bele ebbe-abba, máskor viszont undorodva próbálják magukat megtisztítani, vagy éppen csak tele a tökük azzal, hogy két napot és két éjszakát kell átkokózniuk egy őrült rádióssal csak azért, hogy az lejátssza a számaikat.

Bobby Cannavale a Bakelitben Forrás: HBO

A hangulatteremtés kétségkívül működik, az alkotók bennfentességük révén olyan, jobbára elfeledett sztorikat is elő tudnak szedni, mint a Mercer Arts Center 1973-as összeomlása, a lemezcégek működéséről pedig talán többet is megtudunk, mint amire kíváncsiak lennénk. A letöltések és az online zenehallgatás korában legfeljebb rácsodálkozunk, hogy a lemezkiadásból miként lehetett fenntartani egy Central Parkra néző lakást meg egy vidéki házat.

James Jagger is benne van Forrás: HBO

Közben megy a New York Dolls – véget érhetetlenül a Personality Crisis –, a Led Zeppelin is beugrik, Bo Diddleyvel a hatvanas évek is befigyel, mellettük viszont

megjelenik egy fiktív punkzenekar, a Nasty Bits is, amelyben Jagger fia, James játssza a frontembert.

A történet tulajdonképpen róla, valamint az American Century nevű lemezcég tulajáról (Bobby Cannavale) és munkatársairól szólna – már ha nem lenne mellékes a miliő árnyékában.

Egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy mivel fogják még kitölteni a maradék kilenc részt, a hangulat viszont nagyon is elkapott, a moziból hazaérve muszáj volt Richard Hell és Johnny Thunders lemezeit hallgatnom, még hosszú órákon át.