A nyár már jó ideje nem uborkaszezon a sorozatok világában, hiszen az elkövetkező hetekben számos bejáratott széria tér vissza, és több tucat új kezdi meg karrierjét a képernyőkön. Most viszont mégsem a friss húsra koncentrálunk, hanem olyan nagy kedvencekre, amiket még több év távlatából is érdemes pótolni, vagy akár újranézni, ha már láttuk őket. Íme öt klasszikus, amivel garantált a szórakozás a fülledt nyári estéken.
DRÓT (2002–2008)
Bűnügyi sorozatokkal már a 2000-es évek elején is Dunát lehetett rekeszteni (ekkor startolt a 15 évadot megélt Helyszínelők is), de az HBO-n debütáló Drót mégis olyat mutatott, amitől rövid időn belül mesterműként kezdtek hivatkozni rá. Nem véletlenül, hiszen az átlag amerikai szériáktól eltérően precízen, kompromisszumok nélkül és teljesen hitelesen fest képet a nyugat-baltimore-i drogmaffia elleni, sokszor reménytelen küzdelemről.
A sorozat nem adja könnyen magát, az egyórás epizódokból komótosan építkező cselekmény nagyon lassúnak hat a hagyományos egy epizód/egy eset formulához képest, ráadásul az is időbe telik, mire megkedveljük a szereplőket. Ha viszont ráérzünk a Drót ízére, és beránt a különleges atmoszféra, akkor menthetetlenül bekövetkezik „a csak még egy részt”-szindróma.
A sorozat világa ráadásul nem fekete-fehér, a mocskos kis játszmák egyaránt megvannak mindkét oldalon. Nincs makulátlan rendőr, és az sem lehetetlen, hogy a drogmaffia emberei iránt érezzünk szimpátiát. A szervezet bűnözés elleni küzdelem ráadásul csak az első évad tematikája, a Drót öt szezonja az amerikai társadalom elég széles spektrumát bemutatja.
A második a munkásosztályról és a szakszervezetekről kapja le a keresztvizet, a harmadik évad a politika és a korrupció világát tárja fel, a negyedik az oktatásról nyújt lesújtó képet, míg az ötödikben az újságírók és a média kapják meg a magukét. Minden egyes évad szerteágazó, rengeteg figyelmet igényel, fájdalmasan realista, durva és sokszor pesszimista – de éppen ezért lehet feltétel nélkül rajongani értük.
Ha pedig felkeltette az érdeklődését a sorozat, akkor remek hír lehet, hogy a Drót első évadja június 27-től regisztráció nélkül, ingyenesen megtekinthető lesz az HBO GO-n.
RÓMA (2005–2007)
A letűnt korokba kalauzoló sorozatokra mindig van igény, elég, ha csak a több évadot megélt Spartacus-ra gondolunk, de tökéletes példa a kalózok aranykorába repítő Fekete vitorlák vagy a 18. századi Skót-felföldön és Franciaországban játszódó Outlander is. A kétezres évek közepén az HBO is (a BBC-vel és a RaiDuéval koprodukcióban) belevágott egy nagy ívű kosztümös sorozatba: ez volt a Róma, amelyben légiós, Titus Pullo (Ray Stevenson) és Lucius Vorenus (Kevin McKidd) szemszögén keresztül lehetünk tanúi a köztársaság bukásának és a Római Császárság születésének.
A két évadot megért széria i. e. 50-ben veszi fel a fonalat, Caesar galliai diadalát követően, és húsz éven át, egészen Octavianus hatalomra kerüléséig követi a történelmet. A Róma egyik nagy erénye, hogy kiválóan keveri a fikciót a realitással: a főhősök rendre belekeverednek a törikönyvekből ismert eseményekbe, a cselekmény azonban mindeközben (néhány dramaturgiailag érdekesebb irányt biztosító változtatást leszámítva) hű marad a valósághoz. Az alkotók ráadásul nemcsak a hitelességhez ragaszkodtak, de tartózkodtak a Spartacusban tapasztalható pátosztól és túltolt heroizmustól is.
Hőseink egyszerű és esendő emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy keresztülverekedjék magukat a vérzivataros éveken. Az erőszak és az erotika szerves részét képezik a sorozatnak, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a lassan hömpölygő, elképesztő díszletek között játszódó részek alatt sokkal több mindent megtanulhatunk az ókori Róma mindennapjairól, mint bármelyik történelemórán.
KÉS/ALATT (2003–2010)
Ryan Murphy – akinek ezenkívül olyan sorozatokat köszönhetünk, mint az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens – már az ezredforduló elején is tudta, hogyan lehet sokkolni, és a képernyő elé szegezni nézők millióit. A 2003 nyarán debütált Kés/Alatt két plasztikai sebészt, Dr. Sean McNamarát (Dylan Walsh) és Dr. Christian Troyt (Julian McMahon) állította a középpontba. Hőseink minden epizód elején találkoztak az aktuális páciensükkel, akinek nekiszegezték a sorozat ikonikus mondatát: „Mondja el, mit nem szeret magában!”
A Kés/Alatt pikantériáját többek között a kendőzetlenül, húsba vágó naturalitással, mégis hihetetlenül lazán bemutatott műtétek adják, de a szereplők is bőven tartogatnak meglepetéseket. A két főhős egymás tökéletes ellentéte: Sean (kezdetben) tisztes családapa, Christian pedig dekadens playboy,
akik a praxisuknak köszönhetően egyre durvább kalandokba keverednek.
A két sebész életét többek között egy drogbáró, egy átoperált férfi, egy kegyetlen késes bűnöző és testvére keserítik meg, miközben folyamatosan magánéleti problémák színesítik a képet. A Kés/Alatt nemcsak a helyenként gyomorforgató képekkel sokkol, de az írók egészen a negyedik évad végéig képesek voltak egyre magasabbra tenni a lécet, és olyan fordulatokkal csavarni a polgárpukkasztó és nem egyszer kifejezetten sötét történeten, amitől minden epizód megtekintése élményszámba ment.
Az ötödik szezonban a főhősök Los Angelesben folytatták a munkát, és ezzel elindult a sorozat lejtmenete. Viszont a már-már önparódiába hajló részek, a lapos hatodik évad és a csalódást keltő finálé sem tudja feledtetni, hogy a Kés/Alatt első négy szezonja mesteri példája a tabudöntögető és intelligens tévés szórakoztatásnak.
TÖRTETŐK (2004–2011)
Az HBO 2004-ben indult, nyolc évadot megélt sorozata (amit 2015-ben egy mozifilm követett) magának az amerikai álomnak a megtestesítése: egy Queensből származó srác hollywoodi karrierjének krónikája. A semmiből sztárrá válás története persze nem túl eredeti téma, ám a Törtetők ezt mégis képes volt úgy tálalni, hogy rövid időn belül igazi közönségkedvenc vált belőle.
A sorozat titka, hogy nem egyetlen emberre, a színész Vincent Chase-re (Adrian Greiner) koncentrál, hanem a srác teljes sleppjére (erre utal az eredeti cím, az Entourage is): a kevésbé tehetséges testvérre (Kevin Dillon), a menedzserként funkcionáló legjobb barátra (Kevin Connoly) és a sofőrként és asszisztensként „funkcionáló” másik gyerekkori haverra (Jerry Ferrara). Őket egészíti ki Ari Gold (Jeremy Piven), a hirtelen haragú és mocskos szájú, de valahol mélyen aranyszívű ügynök, aki az egész széria legjobb, igazi show-tolvaj karaktere.
A laza és összetartó bagázsban mindenki a maga módján küzd azért, hogy Vincent minél sikeresebb legyen, és a napfényes Los Angelesben játszódó sztori eközben azt is elhiteti velünk, hogy bepillantást nyerünk Hollywood kulisszái mögé. A bennfentesség persze csak illúzió, hiszen a Mark Wahlberg életéből merítő Törtetők (az ilyen-olyan drámák ellenére is) vastag cukormázba burkolva tálalja a sztárrá válás történetét.
A valóságon alapuló sztori ígérete, a folyamatos önreflexió, az Álomgyár elé tartott görbe tükör és a saját magukat alakító valódi sztárok (Jessica Alba, James Cameron, Scarlett Johansson, Matt Damon, Eminem stb.) felbukkanása azonban mégis olyan egyveleg, ami villámgyorsan képes magával ragadni a nézőt, és még akkor is drukkolunk a srácoknak, ha az életben amúgy kiütést kapunk a hollywoodi sztárocskákról szóló hírektől. A Törtetők ráadásul alig félórás epizódokkal operál, szóval ha egy gyorsan darálható, igazi feelgood sorozatra vágyunk, ennél aligha találunk jobbat.
TISZTA SZÍVVEL FOCI (2006-2011)
Az amerikai foci nem olyan téma, amivel könnyen meg lehet ragadni egy magyar néző figyelmét, de a kissé butácska címmel megvert Tiszta szívvel foci (eredetiben Friday Night Lights) még olyanokat is meg tudott győzni, akik azonnal elkapcsolnának egy tojás alakú labda láttán. Habár a sorozat még Amerikában sem vonzott óriási nézőközönséget, a sportot, a családi drámát és a tinédzserek mindennapjait házasító történet mégis masszív rajongótábort épített ki magának, és a kritikusokat is gyorsan az oldalára állította. A cselekmény egy fiktív texasi városka (Dillon) focicsapata körül forog, ahová az első évad elején új ezdő (Kyle Chandler) érkezik, azzal a céllal, hogy megnyerjék az állami bajnokságot.
A teljesen sablonos sportsztori elsőre nem hangzik túl hívogatóan, de az alkotók olyan sorsokkal és drámákkal dúsították fel az ezerszer látott történetet, hogy a néző rövid időn belül úgy drukkol a karaktereknek, mint a legőrültebb rajongók a kedvenc csapatuknak. A kitörési vágy, a folyamatos családi és párkapcsolati problémák hitelessé teszik a szereplőket, hamar kialakul a szimpátia, így a csapatot alig pár epizód után már mindenki a magáénak érzi.
Ebben persze hatalmas szerepe van a kivételesen erős szereplőgárdának is. Kyle Chandler (A Wall Street farkasa, Super 8) és Connie Britton (24, Amerikai Horror Story) igazi veteránokként alakítják a sorozat szívét adó házaspárt, de a Tiszta szívvel foci mellettük olyan tehetségeket „nevelt ki”, mint például Taylor Kitsch (A törvény nevében, John Carter), Adrianne Palicki (John Wick, A SHIELD ügynökei) vagy Michael B. Jordan (Fantasztikus Négyes, Creed: Apollo fia).
