Sorozatok, amiket pótolni kell, mielőtt vége a nyárnak

2016.06.21. 10:57

A nyár már jó ideje nem uborkaszezon a sorozatok világában, hiszen az elkövetkező hetekben számos bejáratott széria tér vissza, és több tucat új kezdi meg karrierjét a képernyőkön. Most viszont mégsem a friss húsra koncentrálunk, hanem olyan nagy kedvencekre, amiket még több év távlatából is érdemes pótolni, vagy akár újranézni, ha már láttuk őket. Íme öt klasszikus, amivel garantált a szórakozás a fülledt nyári estéken. 

DRÓT (2002–2008)

Bűnügyi sorozatokkal már a 2000-es évek elején is Dunát lehetett rekeszteni (ekkor startolt a 15 évadot megélt Helyszínelők is), de az HBO-n debütáló Drót mégis olyat mutatott, amitől rövid időn belül mesterműként kezdtek hivatkozni rá. Nem véletlenül, hiszen az átlag amerikai szériáktól eltérően precízen, kompromisszumok nélkül és teljesen hitelesen fest képet a nyugat-baltimore-i drogmaffia elleni, sokszor reménytelen küzdelemről.

Bunk (Wendell Pierce) és Jimmy McNulty (Dominic West), a sorozat két legikonikusabb szereplőjeForrás: HBO

A sorozat nem adja könnyen magát, az egyórás epizódokból komótosan építkező cselekmény nagyon lassúnak hat a hagyományos egy epizód/egy eset formulához képest, ráadásul az is időbe telik, mire megkedveljük a szereplőket. Ha viszont ráérzünk a Drót ízére, és beránt a különleges atmoszféra, akkor menthetetlenül bekövetkezik „a csak még egy részt”-szindróma.

A sorozat világa ráadásul nem fekete-fehér, a mocskos kis játszmák egyaránt megvannak mindkét oldalon. Nincs makulátlan rendőr, és az sem lehetetlen, hogy a drogmaffia emberei iránt érezzünk szimpátiát. A szervezet bűnözés elleni küzdelem ráadásul csak az első évad tematikája, a Drót öt szezonja az amerikai társadalom elég széles spektrumát bemutatja.

A második a munkásosztályról és a szakszervezetekről kapja le a keresztvizet, a harmadik évad a politika és a korrupció világát tárja fel, a negyedik az oktatásról nyújt lesújtó képet, míg az ötödikben az újságírók és a média kapják meg a magukét. Minden egyes évad szerteágazó, rengeteg figyelmet igényel, fájdalmasan realista, durva és sokszor pesszimista – de éppen ezért lehet feltétel nélkül rajongani értük.

Ha pedig felkeltette az érdeklődését a sorozat, akkor remek hír lehet, hogy a Drót első évadja június 27-től regisztráció nélkül, ingyenesen megtekinthető lesz az HBO GO-n.

Omar Little (Michael Kenneth Williams) a széria egyik legbrutálisabb alakja volt, a nézők mégis imádták a karaktertForrás: HBO

RÓMA (2005–2007)

A letűnt korokba kalauzoló sorozatokra mindig van igény, elég, ha csak a több évadot megélt Spartacus-ra gondolunk, de tökéletes példa a kalózok aranykorába repítő Fekete vitorlák vagy a 18. századi Skót-felföldön és Franciaországban játszódó Outlander is. A kétezres évek közepén az HBO is (a BBC-vel és a RaiDuéval koprodukcióban) belevágott egy nagy ívű kosztümös sorozatba: ez volt a Róma, amelyben légiós, Titus Pullo (Ray Stevenson) és Lucius Vorenus (Kevin McKidd) szemszögén keresztül lehetünk tanúi a köztársaság bukásának és a Római Császárság születésének.

Lucius Vorenus (Kevin McKidd) nem is sejti, hogy milyen történelemfordító eseményekben játszik fontos szerepetForrás: HBO

A két évadot megért széria i. e. 50-ben veszi fel a fonalat, Caesar galliai diadalát követően, és húsz éven át, egészen Octavianus hatalomra kerüléséig követi a történelmet. A Róma egyik nagy erénye, hogy kiválóan keveri a fikciót a realitással: a főhősök rendre belekeverednek a törikönyvekből ismert eseményekbe, a cselekmény azonban mindeközben (néhány dramaturgiailag érdekesebb irányt biztosító változtatást leszámítva) hű marad a valósághoz. Az alkotók ráadásul nemcsak a hitelességhez ragaszkodtak, de tartózkodtak a Spartacusban tapasztalható pátosztól és túltolt heroizmustól is.

Hőseink egyszerű és esendő emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy keresztülverekedjék magukat a vérzivataros éveken. Az erőszak és az erotika szerves részét képezik a sorozatnak, ám ennél sokkal fontosabb, hogy a lassan hömpölygő, elképesztő díszletek között játszódó részek alatt sokkal több mindent megtanulhatunk az ókori Róma mindennapjairól, mint bármelyik történelemórán.

Gaius Julius Caesar (Ciarán Hinds) sorsa senkinek nem fog meglepetést okozni, de a Róma ettől még bőven tartogat feszült pillanatokatForrás: HBO

KÉS/ALATT (2003–2010)

Ryan Murphy – akinek ezenkívül olyan sorozatokat köszönhetünk, mint az Amerikai Horror Story vagy a Scream Queens – már az ezredforduló elején is tudta, hogyan lehet sokkolni, és a képernyő elé szegezni nézők millióit. A 2003 nyarán debütált Kés/Alatt két plasztikai sebészt, Dr. Sean McNamarát (Dylan Walsh) és Dr. Christian Troyt (Julian McMahon) állította a középpontba. Hőseink minden epizód elején találkoztak az aktuális páciensükkel, akinek nekiszegezték a sorozat ikonikus mondatát: „Mondja el, mit nem szeret magában!”

Dr. Christian Troy (Julian McMahon) és Dr. Sean McNamara (Dylan Walsh) műtőjében mindenki megszépülhetForrás: FX

A Kés/Alatt pikantériáját többek között a kendőzetlenül, húsba vágó naturalitással, mégis hihetetlenül lazán bemutatott műtétek adják, de a szereplők is bőven tartogatnak meglepetéseket. A két főhős egymás tökéletes ellentéte: Sean (kezdetben) tisztes családapa, Christian pedig dekadens playboy,

akik a praxisuknak köszönhetően egyre durvább kalandokba keverednek.

A két sebész életét többek között egy drogbáró, egy átoperált férfi, egy kegyetlen késes bűnöző és testvére keserítik meg, miközben folyamatosan magánéleti problémák színesítik a képet. A Kés/Alatt nemcsak a helyenként gyomorforgató képekkel sokkol, de az írók egészen a negyedik évad végéig képesek voltak egyre magasabbra tenni a lécet, és olyan fordulatokkal csavarni a polgárpukkasztó és nem egyszer kifejezetten sötét történeten, amitől minden epizód megtekintése élményszámba ment.

Az ötödik szezonban a főhősök Los Angelesben folytatták a munkát, és ezzel elindult a sorozat lejtmenete. Viszont a már-már önparódiába hajló részek, a lapos hatodik évad és a csalódást keltő finálé sem tudja feledtetni, hogy a Kés/Alatt első négy szezonja mesteri példája a tabudöntögető és intelligens tévés szórakoztatásnak.

Mondja el, mit nem szeret magában!Forrás: FX

TÖRTETŐK  (2004–2011)

Az HBO 2004-ben indult, nyolc évadot megélt sorozata (amit 2015-ben egy mozifilm követett) magának az amerikai álomnak a megtestesítése: egy Queensből származó srác hollywoodi karrierjének krónikája. A semmiből sztárrá válás története persze nem túl eredeti téma, ám a Törtetők ezt mégis képes volt úgy tálalni, hogy rövid időn belül igazi közönségkedvenc vált belőle.

Nemcsak a feltörekvő sztár érdekes, de a folyton körülötte lebzselő sleppje isForrás: HBO

A sorozat titka, hogy nem egyetlen emberre, a színész Vincent Chase-re (Adrian Greiner) koncentrál, hanem a srác teljes sleppjére (erre utal az eredeti cím, az Entourage is): a kevésbé tehetséges testvérre (Kevin Dillon), a menedzserként funkcionáló legjobb barátra (Kevin Connoly) és a sofőrként és asszisztensként „funkcionáló” másik gyerekkori haverra (Jerry Ferrara). Őket egészíti ki Ari Gold (Jeremy Piven), a hirtelen haragú és mocskos szájú, de valahol mélyen aranyszívű ügynök, aki az egész széria legjobb, igazi show-tolvaj karaktere. 

A laza és összetartó bagázsban mindenki a maga módján küzd azért, hogy Vincent minél sikeresebb legyen, és a napfényes Los Angelesben játszódó sztori eközben azt is elhiteti velünk, hogy bepillantást nyerünk Hollywood kulisszái mögé. A bennfentesség persze csak illúzió, hiszen a Mark Wahlberg életéből merítő Törtetők (az ilyen-olyan drámák ellenére is) vastag cukormázba burkolva tálalja a sztárrá válás történetét.

A valóságon alapuló sztori ígérete, a folyamatos önreflexió, az Álomgyár elé tartott görbe tükör és a saját magukat alakító valódi sztárok (Jessica Alba, James Cameron, Scarlett Johansson, Matt Damon, Eminem stb.) felbukkanása azonban mégis olyan egyveleg, ami villámgyorsan képes magával ragadni a nézőt, és még akkor is drukkolunk a srácoknak, ha az életben amúgy kiütést kapunk a hollywoodi sztárocskákról szóló hírektől. A Törtetők ráadásul alig félórás epizódokkal operál, szóval ha egy gyorsan darálható, igazi feelgood sorozatra vágyunk, ennél aligha találunk jobbat.

Jessica Alba csak egy a rengeteg sztár közül, aki tiszteletét tette a sorozatban a nyolc évad soránForrás: HBO

TISZTA SZÍVVEL FOCI (2006-2011)

Az amerikai foci nem olyan téma, amivel könnyen meg lehet ragadni egy magyar néző figyelmét, de a kissé butácska címmel megvert Tiszta szívvel foci (eredetiben Friday Night Lights) még olyanokat is meg tudott győzni, akik azonnal elkapcsolnának egy tojás alakú labda láttán. Habár a sorozat még Amerikában sem vonzott óriási nézőközönséget, a sportot, a családi drámát és a tinédzserek mindennapjait házasító történet mégis masszív rajongótábort épített ki magának, és a kritikusokat is gyorsan az oldalára állította. A cselekmény egy fiktív texasi városka (Dillon) focicsapata körül forog, ahová az első évad elején új ezdő (Kyle Chandler) érkezik, azzal a céllal, hogy megnyerjék az állami bajnokságot.

Amerikai kisváros lakóiért korábban még sosem izgultunk ennyireForrás: NBC

A teljesen sablonos sportsztori elsőre nem hangzik túl hívogatóan, de az alkotók olyan sorsokkal és drámákkal dúsították fel az ezerszer látott történetet, hogy a néző rövid időn belül úgy drukkol a karaktereknek, mint a legőrültebb rajongók a kedvenc csapatuknak. A kitörési vágy, a folyamatos családi és párkapcsolati problémák hitelessé teszik a szereplőket, hamar kialakul a szimpátia, így a csapatot alig pár epizód után már mindenki a magáénak érzi.

Ebben persze hatalmas szerepe van a kivételesen erős szereplőgárdának is. Kyle Chandler (A Wall Street farkasa, Super 8) és Connie Britton (24, Amerikai Horror Story) igazi veteránokként alakítják a sorozat szívét adó házaspárt, de a Tiszta szívvel foci mellettük olyan tehetségeket „nevelt ki”, mint például Taylor Kitsch (A törvény nevében, John Carter), Adrianne Palicki (John Wick, A SHIELD ügynökei) vagy Michael B. Jordan (Fantasztikus Négyes, Creed: Apollo fia).

Clear Eyes, Full Hearts, Can't Lose!Forrás: NBC

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK