Iszak Eszter: Fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a háttérben

Modellként bejárta a világot, Kínában sok élményt szerzett, utazni azóta is nagyon szeret. Egy hirtelen jött döntés miatt lett a VIVA műsorvezetője, korábban jobban érdekelte a színészet – egy magyar filmben is láthattuk. Az elmúlt hetekben a szakításával volt tele a sajtó, de tanult az esetből, ezentúl nem mesél a magánéletéről. Iszak Eszter ötödik alkalommal vezeti a Cometet, előtte az Origónak mesélt pályája kezdetéről és terveiről.

Mit szólt ahhoz, hogy újra felkértek a Comet vezetésére? Mit jelent ez a feladat?

Ez már az ötödik Comet lesz, amit rám bíztak, de minden alkalommal óriási öröm, amit hónapokkal előre várok. Az elsőnél nagyon izgultam, de aztán belejöttem, és ma már erősebb bennem az öröm. Nem tudom, elmúlik-e egyáltalán valaha az emberből az izgalom, amit a színpadra lépés előtt érez, korábban

beszélgettem erről Liptai Claudiával és Liluval is.

Kíváncsi voltam, hogy van-e olyan pont egy műsorvezető életében, amikor tényleg egyáltalán nem izgul, de ők is azt mondták, hogy nincs. Ha esetleg eljön, akkor az már nem jelent jót, mert akkor az embert már nem érdekli annyira a munkája.

Idén megújul a díj, új kategóriák is lesznek. Erről mit lehet tudni?

Kilenc kategória lesz, és ami a legnagyobb változás, hogy nem csak zenei díjakat osztunk. Eddig csak a zenéhez kötődtek a jelöltek, most bővül a paletta. Lesznek más típusú jelöltek is, mint mondjuk humorista, színész, közösségimédia-szereplő. Lesz új Comet-dal, úgyhogy sok változással térünk vissza idén, én mint állandó elem tűnök majd fel.

Ötödik alkalommal vezeti majd a Cometet Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Hogyan indult a műsorvezetői karrierje, mikor kezdte érdekelni a tévézés?

Először a színészet érdekelt leginkább, úgy indultam neki kislányként, hogy színésznő szeretnék lenni. Egy véletlen folytán jött az életembe a műsorvezetés, az elmúlt hat év egyszerre tűnik hosszúnak és rövidnek. Ha visszatekintek, olyan, mintha tegnap kezdtem volna, közben meg annyi minden történt az elmúlt időszakban, nagyon tartalmas volt.

Pont Japánban dolgoztam modellként, amikor castingot hirdetett a VIVA,

és egy ismerősöm szólt, hogy nézzem meg a jelentkezési lapot. Mázlim volt, pont a hazatérésem másnapján volt a videó leadásának határideje, úgyhogy az öcsémmel leszaladtunk a ház elé, felvettünk egy videót, és elküldtem. Szerencsém volt, mert látott bennem az akkori programigazgató valamit.

Az Álom.net-ben kapott is szerepelt, utána hogyhogy nem láthattuk más filmekben?

Kicsit kaotikus életet éltem már akkor is, alapvetően modellként dolgoztam, és nagyon sok reklámot csináltam, de vonzott a képernyő, a vászon. Színitanodába Dunaújvárosba jártam, de az volt a nagy vágyam, hogy majd egyszer ebbe az irányba megyek tovább, csak a VIVA-s felvételem átírta ezeket a terveket. Két filmben szerepeltem a reklámok mellett, az egyik az Álom.net volt, amiről nagyon jó élményeim vannak, sok fiatallal dolgoztam együtt,

sok amatőr forgatta, ami nem titok, de tény, hogy óriási buli volt,

Siófokon töltöttünk pár hetet együtt. Aztán jött egy Németországban felvett film, amiben Marozsán Erikával voltam főszerepben. Ez egy komoly szerep volt a pszichothrillerben, de a film a stábon belüli súrlódások miatt nem jött ki, amit nagyon sajnáltam, mert szívesen építettem volna rá. El is kezdtem németet tanulni, hogy majd ott megtaláljam a számításaimat, ha mozikba kerül a film, de aztán nem így alakult.

Nem merült fel, hogy ennyi év után újra nekivágjon?

Nagyon szívesen csinálnám párhuzamosan a műsorvezetés mellett, de azt érzem, hogy Magyarországon nehezebb innen átmenni a színészetbe, mint mondjuk színészből műsorvezetővé válni. A hosszabb távú céljaim közt mindenképp ott van, nem került le végleg a bakancslistáról, szeretnék nagy filmekben akár kisebb szerepeket is vállalni. Én lennék a legboldogabb, ha megkeresne egy magyar rendező, hogy számít rám, mert

mostanában különösen jók a magyar filmek.

Míg régen volt pár olyan, amit fájdalmas volt megnézni, mára sokkal jobb, sőt, zseniális alkotások vannak, az ember élvezi a moziban töltött idő minden percét.

Szívesen szerepelne magyar filmben Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Modellként bejárta az egész világot, említette, hogy Japánban is élt. Melyik utazás volt a legemlékezetesebb?

Maga az utazás mindig óriási élmény volt, modellként nem volt olyan extranagy munkám, mint mondjuk egy Vouge-címlap, és tudtam, hogy nem is fogok ilyet kapni, nem is ez motivált. A családdal nem engedhettük meg magunknak, hogy utazgassunk, főleg nem ilyen távolságokra, úgyhogy ezt a részét élveztem a leginkább. Negyedéves szerződéseim voltak, így

elég nagy szeletet kaptam más kultúrákból.

Kínába vitt az első ázsiai utam, és olyan kultúrsokk ért, ami máig mély nyomot hagyott bennem, zseniális dolgokat tapasztaltam ott. Meglepő volt, hogy a négyes számot egyáltalán nem használják, egy kinti vendéglátónk mondta el, hogy a szónak az egyik jelentése náluk a halál, így elkerülik. Fura volt az is, hogy a kisgyerekek nem pelenkában vannak, hanem bizonyos korukig ki van vágva a fenekükön a nadrág...

A modellkedés a VIVA-val ért véget?

Amikor Japánból hazajöttem, már éreztem, hogy több ilyen hosszú időre szóló szerződést nem tudok vállalni. A műsorvezetés mellett nem lett volna időm arra, hogy három hónapokra eltűnjek, és itthagyjam a csatornát. Kicsit hiányzik az utazás része, mert imádok élményeket szerezni. Van egy könyv, ami arról szól, hogy az impulzusok milyen fontosak az embernek, és mindenkinek más mennyiségű impulzusra van szüksége ahhoz, hogy teljes legyen az élete.

Nekem brutális mennyiségű impulzus kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Ezért is próbálok sok mindent kipróbálni, de önmagában a műsorvezetés is sokat adott.

Nagyon szeret utazni, más kultúrákat megismerni Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Szeret kipróbálni ismeretlen dolgokat?

Nagyon izgulós vagyok, már-már a fizikai rosszullétig tudok izgulni, de utána olyan jó a sikerélmény. Régebben kevésbé voltam merész, akkor szerettem a nyugisabb dolgokat, de az elmúlt idő sokat formált rajtam, most már a bungee jumpingot is szívesen kipróbálnám. A Nagy Duett-et is azért élveztem annak idején, mert kizökkentett a komfortzónámból, és egy másik énemet is meg tudtam mutatni a nézőknek. Sokan mondják, hogy

mennyire más vagyok a képernyőn

és a valóságban, a barátaim szerint máshogy is gesztikulálok, máshogy beszélek. Sokféle műsorra nyitott lennék, amiben jobban meg tudom mutatni magam.

Milyen műsort vezetne szívesen?

Sokfélét kipróbálnék, a Comethez hasonló nagy show-k levezetése élőben szintén kihívás lenne, de a szívemhez igazán közel egy utazással kapcsolatos formátum állna. Pontosabban egy olyan utazós műsorra gondolok, ami ötvözi az utazást és a zenét. Amikor a VIVA-hoz kerültem, sok körön át kellett mennünk, és az egyikben az volt a feladat, hogy írjuk körbe az álomműsorunkat. Már akkor az volt a fejemben, hogy szívesen megcsinálnám a műsort Zenék a világ körül címmel, és elmennék mindenfelé a világba,

bemutatnám az országok népzenéjét és a mostani popzenéket,

a kettőt összehasonlítanám. Lehet, hogy csak engem érdekel ennyire, mert brutálisan zenefüggő vagyok, ha egy nap nem hallgatok legalább fél órát zenét, akkor minden bajom van. Bízom benne, hogy egyszer megvalósul ez a tervem.

Mennyit változott az elmúlt években?

Érettebb lettem, de az ismertség nem tett nagyképűvé, ugyanúgy elbeszélgetek bárkivel, és ugyanúgy tömegközlekedéssel járok, mint korábban. Sok önbizalmat adott a tévézés, nyitottabb lettem. Nem jellemző, hogy odajönnek hozzám az emberek a metrón, de szoktam hallani a nevemet, a két „sz” betűt könnyen kiszűröm.

Volt már negatív tapasztalatom,

érkeznek negatív kommentek is, de az értelmetlen mocskolódással és a céltalan gonoszkodással nem tudok mit kezdeni. Szerencsém van, mert 99 százalékban jó fejek velem az emberek.

Kap negatív kommenteket is, de a többség kedveli Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Bírja a kritikát?

Az elején nagyon rosszul esett, nehezen kezeltem az ilyesmiket még a VIVA előtt. Amikor a Topmodell leszek!-ben szerepeltem, kaptunk mindenféle megjegyzést a külsőnkre, a hajunkra, a ruhánkra, akkor előfordult, hogy egy hétig szomorkodtam. Igazságtalannak éreztem, hogy nem csináltam semmit, mégis bántanak, és meg se tudom védeni magam.

Az ember egy idő után megkérgesedik, és megérti, hogy ez nem neki szól.

Legutóbb a szakításával voltak tele a lapok, ez hogy érintette, tudott nem foglalkozni vele?

Ha az ember magánéletét kezdik cafatokra szétszedni, azzal nem lehet nem foglalkozni. Aki azt mondja, hogy hidegen hagyja az ilyesmi, az hazudik. Magunkban is nehéz lerendezni ilyenkor a dolgokat, nem még ha hazugságok jelennek meg az egészről a sajtóban. Nem lehet kizárni, amikor az emberek az utcán meg a közértben kibeszélik, hogy mi történt veled. Sokan azt szokták mondani, hogy aki vállalta a közszereplést, annak ezt a részét is tűrnie kell, csak én nagyon fiatalon, jóhiszeműen és naivan kerültem ebbe bele, nem tudtam, hogy mire számíthatok.

Mindig figyelek a viselkedésemre, nem táncolok részegen az asztal tetején,

de arra nem készültem fel, hogy a magánéletemről bárkinek el kell számolnom. Az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi történik a háttérben, a lapok is a felszínt kapargatják, és ritkán találkozom korrekt újságíróval, aki tényleg azt írja le, amit mondok.

A Szalai Ádám-os ügyről nem beszélt sehol. Ez már egy tudatos elzárkózás volt?

Igen, nem szeretnék a magánéletemről mesélni a továbbiakban, talán az elmúlt években többet adtam, mint kellett volna, de tanultam belőle.

Szeretne továbbmenni nagyobb csatornára, vagy jól érzi magad a VIVA képernyőjén?

A VIVA nem egy nyugdíjas állás, addig tudom csinálni, amíg fiatal vagyok. Sokat adott, itt tanultam a szakmát, elég sokszínűen kipróbálhattam magam az élő adástól a randizós műsoron át mindenfélén. A háttérben szerkesztőként is dolgozom, együtt válogatunk vendégeket. Szóval

egyelőre nem gondolkodom azon, hogy tovább kellene lépnem, van még mit tanulnom.

Nagy példaképem Liptai Claudia, aki teljesen más személyiség, mint én, de nagyon tetszik, hogy érzésből, rögtön mondja, amit gondol, rendkívül frappáns, igazi profi. A mi munkánk nagy része nem abból áll, hogy felolvasunk valamit, hanem beszélgetnünk kell emberekkel, nyitottnak kell lennünk a világra, és a formátumtól függetlenül tájékozottnak és érdeklődőnek kell lenni. Kritikus vagyok magammal szemben, és igyekszem tenni azért, hogy sok területen képben legyek, mindenhez hozzá tudjak szólni.

Sok mindent kipróbált, de úgy érzi, van még mit tanulnia Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mik a tervei a következő időszakra?

2016-ot a megvalósítás évének tűztem ki, már ráálltam a pályára, de kicsit lesodródtam róla az elmúlt hónapokban. Nem adom fel, lehet, hogy 2017 lesz az, nagyon sok mindent tervezek. Beiratkoztam emelt szintű biológiaérettségi felkészítőre, mert szeretnék pszichológia szakra jelentkezni jövőre, mindig nagyon érdekelt. Úgy érzem, eltelt annyi idő az előző államvizsgám óta, hogy újra szívesen ülnék le az íróasztal mellé. El tudom képzelni magam pszichológusként, de sokszor az emberek öngyógyítás miatt állnak neki foglalkozni a területtel, bennem is ez az elsődleges.

Jó, ha az ember több lábon áll, van választási lehetősége, és nincs kiszolgáltatott helyzetben.

Van egy olyan régóta vágyott projektem, ami hamarosan napvilágra kerül, nem mondtam le a színészetről, szeretnék még fejlődni a szakmámban, és várakozással teli izgalom van bennem a jövőmmel kapcsolatban.