Nyolc hónappal idősebb csak az anya, mint a lánya

Vágólapra másolva!

A Frequency érdekes kérdéseket boncolgat, kissé feleslegesen, de arra figyelhettek volna, hogy ne ugyanazon évben született színésznők alakítsák anyát és lányát. Spoileres kritika.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

sorozat Frequency (sorozat)tévé média

A 16 évvel ezelőtti filmben, amely a sorozat alapját adja, John Sullivan (James Caviezel) egy rádió segítségével kapcsolatot létesít tűzoltó apjával (Dennis Quaid), aki harminc éve egy tűzesetben vesztette életét. Előbbi segít apjának megtalálni a tűzből kivezető utat, megmenti az életét, de a múlt megváltoztatásával egy új jövőt hoztak létre, amelynek része az is, hogy John édesanyja egy soha meg nem oldott sorozatgyilkosság áldozatává válik.

Hollywoodban nem fogytak ki a jó sorozatötletekből, de sikeres filmekhez mindig szívesen nyúltak, így kapóra jött ez a téma. A sorozatban is Sullivan a családnév, de itt egy túl vakmerő, laza zsaru szintén rendőr lánya létesít különös rádiókapcsolatot az apjával, aki – rossz apa, rossz férj lévén – elhagyta őket egykor, majd gyilkosság áldozata lett.

Raimy persze először azt hiszi, hogy gonosz játékot játszik vele valaki, de a sokkot követően elmagyarázza az apjának, hogy mit tegyen, hogy ne haljon meg az adott estén. A tragédiát el is kerülik, de ezzel megváltozik a jövő, elég drámai módon.

Ezzel megint ott vagyunk, mint számos más film vagy sorozat, például a nemrég indult Timeless: megéri-e belepiszkálni a múltba, ha azzal nagy katasztrófákat okozhatunk a jelenben? Vállaljuk-e annak a súlyát, felelősségét, hogy megmentünk valakit a 20 évvel ezelőtti múltból, de ezzel másik szerettünk halálát okozzuk? Szerencsére

ez a kérdés csak elméleti, de fikciós sorozatot lehet rá építeni

– az persze kérdés, hogy van-e egynél több évad ebben a történetben, amely nem fizikai időugrásról szól, hanem arról, hogy apa és lánya baseballeredményekről beszélget egy ütött-kopott rádión keresztül (majd a lány a saját, húsz évvel ezelőtti önmagával is: csak fel ne robbanjon az univerzum, és meg ne szakadjon a tér-idő kontinuum).

A szépséges Peyton List (FlashForward – A jövő emlékei, 90210, Mad Men – Reklámőrültek, A kiválasztottak) a főszereplő, nincs sok hiba az alakításában, de fura volt nézni a közös jeleneteit sorozatbeli anyjával, akit a fenti képen látható Devin Kelley alakít (Kettős ügynök, Feltámadtak, The Chicago Code). Az anyát próbálták ugyan kicsit öregíteni, pár ősz hajszállal, maszkmester által felpakolt ránccal, de sután tették,

feltűnő volt, hogy mennyire egykorúak:

le is csekkoltuk, mindketten 1986-ban születtek. Igazán kereshettek volna legalább egy tízessel idősebb színésznőt az anyaszerepre, igaz, akkor meg nem alakíthatta volna ugyanaz a nő a húsz évvel fiatalabb önmagát. Így meg kicsit nevetséges.

Riley Smith elég idétlenül néz ki szakállal, de jól hozza a belevaló zsarut, a romantikus-idilli jeleneteknél már nem annyira meggyőző. Mekhi Phifer ismert arc, talán miatta is nézik sokan, a Torchwood és a Hazudj, ha tudsz mellett játszott a Vészhelyzet-ben is, csekély 135 epizódban.

Akadnak ügyes megoldások a pilotban, az akciók nem túl látványosak, de rendben vannak, a legjobb részek pedig azok, amikor Raimy Sullivanre rátörnek az új emlékek, mintha mindig is azok lettek volna az agyában. Abba most ne menjünk bele, hogyan emlékezhet akkor arra is, amit elvileg át sem élt... Az első rész alapján nézhető, javallott a sorozatgyilkosos krimik híveinek, illetve az időutazásfanoknak, még ha itt erről nincs szó fizikai értelemben.

MZ/X pedig már 1969-ben feltűnt a hazai képernyőkön, mint rokon a jövőből, aki egy rádiókészülék segítségével eldiskurál a fejletlen múltban létező rokonokkal, Mézgáékkal. Jogdíjat kapott-e vajon?

2016. őszi sorozat- és pilotkritikáink:

MacGyver, 2016
Crisis in Six Scenes – Woody Allennel
A kenderfutár
Westworld
Halálos fegyver-sorozat
Ördögűző-sorozat
Designated Survivor
Válás – Sarah Jessica Parker új szériája
The Good Place – Kristen Bell új sorozata
No tomorrow
Timeless