Reisz András: Azt érezhetjük, hogy az időjárás megbolondult - pedig nem

2017.06.26. 17:54

A TV2 meteorológusa örülne, ha az emberek megtanulnák a különbséget zápor, zivatar és eső között és elfogadnák, hogy mindig a természet az úr. A természeti katasztrófákról szóló filmeket messziről elkerüli, viszont a klímaváltozás kommunikációját radikálisan megváltoztatná.

Mennyire zavarja, amikor a hölgy kollégáira azt mondják, hogy a „csinos időjós", önre pedig azt, hogy a „cuki felvidéki fiatalember"?

Mivel alapvetően nem vagyok népszerűségre vágyó ember és nagyon önkritikus is vagyok, ezért mérlegelek minden kritikát. Mindig megnézem például, hogy ki mondja, és miért. Amikor pozitív jelzőt kapok azt is helyén kezelem, mert én tudom, hogy mik a hiányosságaim, mik az erényeim. Ha ez a kívülről jövő véleménnyel egyezik, annak nagyon örülök, mert akkor ők is észrevették bennem azt, ami számomra fontos és, amit én képviselek. Ha „cuki felvidékinek" hívnak, azt helyén kezelem. Szeretek cuki és szerethető lenni, de nem erre hajtok.

Reisz András meteorológusFotó: Polyák Attila - Origo

Azt mondja, nem érdekeli a népszerűség, viszont gyerekként szeretett szerepelni, ha jól tudom.

Ez igaz. De akkor is borsózott a hátam a nyilvános szerepléstől. Például harmonikáztam nyolc évig. Imádtam, nem is tudom, miért kopott ki az életemből. Hiányzik is, hogy elővegyem és játsszak. Ez visszavinne a gyerekkoromba, de a türelmem veszett el, azt hiszem. Szóval nyilvánosan szerepelni nem szerettem, de zenélni igen.

Ezért jó a tévé, ahol kamera van, és nem látja a nézőket?

Igen.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Hogyan jött a meteorológia az életébe?

Nem tudatosan készültem rá. Évek teltek el, mire rájöttem, hogy én ezt tudom és szeretem csinálni. Nem a hosszútávú előrejelzések miatt szerettem bele. A józan meteorológusok utálják ezt a részét, annak ugyanis nincs értelme. Aki rendszeresen nézi, és tudatos felhasználója az időjárás-jelentéseknek, az észre fogja venni, hogy nincs értelme egy bizonyos időtávon túl az előrejelzésnek.

Miért?

Mert, aki tudatosan használja, az valamire használni akarja ezt az információt, mondjuk, mezőgazdasági szempontban.

Vagy nyaralásra.

Ez érzékeny pont. Mert az emberek mindig adott időszakra tudnak kivenni szabadságot. Ha pont akkor esik az eső, romlik el az időjárás, akkor az sokkal érzékenyebben érinti az embereket, mint, amikor elrohad fél hektár paradicsom. De nem érdemes ezzel foglalkozni, mert nincs olyan lehetősége a szakmának, hogy 30 napra előre pontos adatokkal szolgáljunk.

Fotó: Polyák Attila - Origo

És mi van azokkal, akik egy évre előre csinálnak előrejelzést?

Szívesen lennék vizsgabiztos az államvizsgájukon meteorológus szakon.

Mit gondol az időjáráshoz köthető népi babonákról, megfigyelésekről?

Azok nem előrejelzések. A népi megfigyelés egy statisztikai alapokon nyugvó szóbeszéd. Ha valaki minden évben elmegy kirándulni a Magas-Tátrába, akkor előbb vagy utóbb, de meg fogja figyelni, hogy amikor ő megy, akkor általában nem süt a nap és sok a felhő délutánonként. Ami nem igaz, mert akkor is sok a felhő, amikor ő nincs ott. Mivel ő folyamatosan megfigyeli ezt a jelenséget, amikor a szomszéd menne kirándulni, azt mondja neki, hogy ekkor, vagy akkor oda nem érdemes ellátogatni, mert felhő lesz.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Hasonló eset az is, amikor azt mondják, hogy „Soha nem látott jégeső volt". Az lehet, hogy adott ember soha nem találkozott még akkora jégesővel, adott környéken, de a felmenői valószínűleg igen. Sok probléma van tehát ezekkel a kijelentésekkel. Az emberi megfigyelés és tapasztalat, az nem összekeverendő az objektív, tudományos mérésekkel.

A 80-as, 90-es években egészen más volt az időjárás-jelentés a rádióban és a tévében. Mit hozna vissza belőlük?

Az edukációt. De ez nem is egy időjárás-jelentés feladata. Arra lenne szükség, hogy tudatosabbá tegyük az információkat az emberek számára, hogy értsék, hogy miről van szó. Ha nem tudják, hogy mi a különbség az eső, zápor és a zivatar között, akkor az, amit a kollégáimmal csinálunk a televízióban, szinte felesleges. Szükség lenne rá, hogy a körülöttünk zajló minimális természeti jelenségeket ismerjük.Nem azért kell tudnunk, hogy aztán kaszáljunk egy műveltségi vetélkedőben, hanem azért kell tudnunk, mert ebben élünk. A természet mindig légköri jeleket küld, ha nem ismerjük fel, akkor veszélybe kerülhetünk. Itt van például ez a felhőszakadás, ami pár hete elérte Budapestet.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Amikor néhány tér medencévé vált Budapesten?

Igen, de szögezzük le, a medencéhez kell egy meder. És itt most megvédeném a várost. Nincs olyan város a világon, ami egy ilyen felhőszakadást elvisel. A városokat nem arra tervezik, hogy 50 milliliter csapadékot elvezessen 30 perc alatt. Nem jogszerű a csatornarendszert hibáztatni.

Visszatérve a felhőszakadásra és a jelekre: amikor napközben érezzük a fülledtséget, tapasztaljuk a megnövekedett páratartalmat és mondjuk, a telefonunkon megnyitunk egy radar applikációt és megnézzük, hogy mit jelez, máris félig meteorológusokká válunk. Kikövetkeztethetjük, hogy számíthatunk a kiadós felhőszakadásra. Elkerülni nem tudjuk, de nem fogunk annyira meglepődni.

Csak valahogy szeretjük is a drámát.

Igen ez bennünk van. Nem bírjuk elviselni, ha a természet egy stop táblát nyom elénk. Pedig a természet az úr.

Fotó: Polyák Attila - Origo

És amikor azt halljuk, hogy 20-30 éve nem volt ekkora kánikula, ekkora felhőszakadás? Egyáltalán nem szeretném tagadni a klímaváltozást, de 30 éve is volt kánikula júniusban. Ezen miért lepődünk meg ennyire?

Én sem a klímaváltozást tagadom, hanem a klímaváltozás kommunikációjával nem értek egyet. A meteorológia és azon belül a klimatológia nagyon összetett, bonyolult természettudomány, ezért minden nyilatkozattétel előtt érdemes alaposan megfontolni, hogy mit és hogyan tolmácsolunk. Ezen a téren még van mit fejlődni!

Mire gondol?

Mi még az egyetemen úgy tanultunk, hogy az időjárás-előrejelzés és a klíma előrejelzése között nagy különbség van. Az időjárás egy abszolút értelemben vett előrejelzés. A pillanatnyi helyzetből elindítok egy szimulációt és megnézem, hogy x nap múlva ez hova fajul. Nyilván azt fogom látni, hogy a hetedik naptól bármi lehet. A klíma-előrejelzés nem egy abszolút értelemben vett előrejelzés. Az gyakorlatilag egy feltételes előrejelzés. A feltétel szab a légkörnek egy külső kényszert. Például, hogy mekkora lesz a szén-dioxidnak a mennyisége 50 év múlva. Milyen lesz a föld társadalmi és ipari állapota. Ezek mellé forgatókönyveket társítanak. Vagyis például Magyarországon 50 év múlva az átlaghőmérséklet így változik meg, ha... Ehhez képest mostanában mindig azt hallom, hogy „ez lesz". Eltűnt a feltételes mód, és ezt így nem szabad kommunikálni.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A másik problémám, amikor a természeti jelenségek által okozott, emberi, halálos áldozatok számából vonnak le következtetéseket az időjárásról. Nagy hiba egy hurrikánt úgy kommunikálni, hogy előző évhez képest kétszer annyi halálos áldozatot követelt. Miért nem azt hallottunk, hogy a hurrikánban 20 hektopascallal alacsonyabb volt a légnyomás, vagy azt, hogy 100 km/h-val nagyobb szél fújt, és egy nappal tovább élt?

Ha most az összes szén-dioxid-kibocsátást megszüntetnénk, akkor is lenne a Béke téren felhőszakadás után vízibiciklizés. Akkor is lennének tornádók az Egyesült Államokban. Mert ezek a jelenségek természetes módon alakulnak ki. A klímaváltozás kutatása szerint, ezek bizonyos mértékben változhatnak, nőhetnek meg.

A felgyorsult életünk hatással van arra, hogy azt érezzük: kiszámíthatatlan az időjárás?

Igen. 30 évvel ezelőtt jó, ha 9 óra alatt eljutottunk Záhonyba. Most pedig felülünk a repülőre és országokon át tapasztaljuk az időjárást és annak változását. Úgy érezzük, hogy mennyi minden történik itt. És tényleg, hiszen átmegyünk viharokon, találkozunk hidegfronttal, majd egy napsütéses zónába érkezünk. Azt érezhetjük, hogy az időjárás megbolondult, pedig nem. Eddig mi álltunk és találkoztunk valamilyen időjárással, most pedig átmegyünk a fronton. Mi gyorsítottuk fel a tapasztalásunkat.

Mit szól a természeti katasztrófákon, alapon alakuló filmekhez?

Nem akarok filmkritikus lenni. Megőrülök az unalomtól, ha ilyen filmeket kell néznem. Néhány főkarakter egójának a fényezéséről szól, és van benne mindig egy szerelmi szál. Az ilyen filmekben egy vihar úgy jön, hogy nincs előtte semmi. Aztán két csók között jön villám és rögtön a dörgés. Én még olyat filmben nem láttam, hogy villámlás, számolunk legalább húszig, és aztán jön a dörgés, hogy egy a fizikai valósághoz, egy picikét közelítsünk. Néha előbb jön a dörgés, mint a villámlás, ez pedig már tökéletes hülyeség.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK