Gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjei: Bátor, a gyáva kutya

Bátor, a gyáva kutya
Vágólapra másolva!
Világmegmentő szuperlányok, egymást gyepáló macska és egér, feltaláló zsenigyerek és időutazó szamuráj. Többek között ők ültettek sokakat a tévéképernyő elé a 90-es és 2000-es években, a rajzfilmkorszak csúcsán, amikor még nem a CGI uralta a mesepiacot. Cikksorozatunkban ezeket a kultikus rajzfilmsorozatokat idézzük fel. Elsőként jöjjön a mindentől parázó, nagyszívű eb: Bátor, a gyáva kutya.
Vágólapra másolva!

Az alapötlet rém egyszerű volt, mégis zseniálisan működött: a szó szerint a semmi közepén található házban élő Murielt és Eustace-ot a legkülönbözőbb szörnyek fenyegetik, melyektől hűséges, ám mindentől rettegő kutyájuk menti meg őket.

Bátor több szempontból is formabontó,

ha a nyugati mesekultúra állatszereplőihez hasonlítjuk: kicsi, nagy szemű, lyukas fogú és rózsaszín, belső tulajdonságait tekintve pedig első látásra minden, csak nem hős, annál ijedősebb. Persze minderre az első epizódtól kezdve valamennyi részben rácáfol, hiszen találékonysága, önzetlensége és a kényszer szülte bátorsága révén mindig végrehajt valamilyen hőstettet.

Aki nem ismerné a sorozatot, és az eddigiek alapján esetleg valamiféle Beethoven-szerű kutyás cukiságra számít, azt ki kell ábrándítanunk. A Disney-mesék romantikus, naiv bájától a Bátor, a gyáva kutyánál távolabb eső amerikai rajzfilmet keresve sem találhatnánk. Az olykor horrorisztikus hangulatú epizódokban groteszkebbnél groteszkebb figurák bukkannak fel, amelyek nemcsak Bátorra, de sokszor a nézőre is frászt hoznak.

A sorozat olyan szórakoztatóan beteg gonoszokat vonultat fel, mint Katz, az elvetemült, moteltulajdonos macska, Szélhápító, a szélhámos francia kacsa és Fura Fred, a hajvágásfüggő borbély. Persze számos részben kiderül, hogy bizonyos lények, külsejük ellenére nem feltétlenül gonoszak, és belső motivációjuk, személyiségük gyakran nemesebb, mint az embereké, ilyen például Nagyláb és a Varázsfa.

Az emberi karakterek közül a két legfontosabb a kiesföldi idős házaspár, Bátor gazdái, Muriel és Eustace, akik tökéletes ellentétei egymásnak. Míg Muriel kedves, gondoskodó és mindene a rózsaszín kiskutya, Eustace kapzsi és zsörtölődő, aki ott rúg bele Bátorba, ahol csak tud (a sorozatot ismerők között szállóigévé vált rendszeresen elhangzó szitka: „Buta kutya!"). Bátor ennek ellenére mindkettőjüket szereti és védi, de persze legfőképp Murielt. Ehhez

általában szintén elég furcsa mellékszereplők segítségét veszi igénybe

(például a beszélő számítógépét, ami sokszor kelletlenül, visszabeszélés és gonosz megjegyzések közepette segít neki), a nem szokványos mesefigurák sorát napestig lehetne sorolni.

A Bátor, a gyáva kutyát az is megkülönböztette a többi rajzfilmsorozattól, hogy a készítők kiemelkedő művészi igényességgel alkották meg valamennyi karaktert és helyszínt, többek között a Bátor otthonául szolgáló kansasi Kiesföldet. A válogatott rémségek pedig olyan erővel jelentek meg a képernyőn, hogy sokan közülük máig is

maradandó emléket hagytak a nézőkben.

A készítők ráadásul néha odáig is elmentek a hatás kedvéért, hogy egyes karakterek nem megrajzoltan, hanem valódi színészek odamontírozott, elmaszkírozott fejeként vagy annak részleteként jelentek meg, mint az Aratók Holdja vagy a már említett Varázsfa. Az összhatást pedig tovább emeli az egyes jelenetekhez szerzett, remek hangulatfokozó és máig emlékezetes zenék.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a komplex világ-, karakter- és érzelemábrázolások mellett a Bátor, a gyáva kutya igazi releváns tanulságokkal bíró gyerekmese, melynek legegyszerűbb és legfontosabb üzenete, hogy a bátorság, az önzetlenség és az önfeláldozás mindig kifizetődő.

Bátor először a rajzfilmsorozatot megálmodó amerikai animátor, John R. Dilworth 1996-os The Chicken from Outer Space című animációs rövidfilmjében mutatkozott be, amiben a Bátor ellenségeként később is felbukkanó Űrbaromfitól menti meg Murieléket.

A rövidfilmért Dilworth-t Oscar-díjra jelölték, a Cartoon Network rajzfilmcsatornától pedig zöld utat kapott a Bátor kalandjairól szóló sorozatra. A Bátor, a gyáva kutyát 1999 és 2002 között vetítette az amerikai Cartoon Network. Négy évad, 104 darab 11 perces rész készült belőle, amelyek párosával kerültek adásba. Itthon 2000 és 2007 között volt látható a magyar Cartoon Networkön.