A young adult műfaj virágkorát éli, töménytelen mennyiségű regény és mozifilm lát napvilágot a témában, hol jobb, hol rosszabb minőségben. A tévében kicsit más a helyzet, nagyon kevés a kiemelkedő sorozat, ami megragadná a fiatal felnőtt élet igazi mibenlétét. Első blikkre az eredeti brit Skins ugorhat be, mint viszonyítási alap, de a The End of the F***ing World szintén brit alkotás és nincs oka szégyenkezni.

James (Alex Lawther) 17 éves és meg van róla bizonyosodva, hogy pszichopata. Kisgyermekként forró olajba dugta a kezét, hogy végre érezzen valamit. Kisállatokat öldös és iskolába is lényegében csak azért jár, hogy kiválassza első emberi áldozatát.

Alyssa (Jessica Barden) gazdag családban él anyjával és nevelőapjával. Ki akar törni a konformista hétköznapokból és úgy látja, James tökéletes partner lesz ebben. A fiú kezdetben csak azért közeledik, mert végre akarja hajtani hőn áhított gyilkosságát, míg a lány minél messzebb szeretne kerülni a dögunalmas városkától, ahol él.

Rogyásig vagyunk olyan felnőtté válós sztorikkal, amikben fura fazonok próbálják egyengetni útjukat. Tény, hogy nem eredeti téma, ellenben mindig meg lehet újítani, elvégre az emberek, generációk folyamatosan változnak, így megfelelő körítésben sosem évülő kérdéskörök kerülnek górcső alá. Jonathan Entwistle személyében szerencsére igen hozzáértő kezekbe került a képregényen alapuló projekt és ki is hozta belőle a maximumot.

Forrás: Channel 4

A szinopszist olvasva sokaknak elborult, már-már beteg lehet a felütés, ami nem is áll messze az igazságtól. A The End of the F***ing World tele van zakkant karakterekkel és szituációkkal, képes sokkoló lenni, így természetesen nem mindenki fogja tolerálni a világát. Ugyanakkor jóval mélyebbre ás a lélekben, mintsem hatásvadász módon szélsőségekben gondolkozzon. Ehhez társul a tipikus brit humor, ami számos kacagtató pillanatot eredményez.

Működik a kémia

De haladjunk szépen sorjában: adott a két főhős, akik kezdetben csak önös érdekeik eléréséhez használják a másikat. James és Alyssa teljesen más jellemek, mégis elképesztően működik köztük a kémia. A csendes, inkább fantáziáiba merülő srác és a karakán, nehezen elviselhető lány, úgy passzolnak egymáshoz, mint a zsák és a foltja. Erre pedig ők is rájönnek, így alakul ki egy afféle modern Bonnie és Clyde duó, akik nyakukba veszik a világot.

Forrás: Netflix

Entwistle remekül megragadta az önkereső tinik problémáit, a két különc, éretlen és céltalan fiatal csak lézeng, egymásra utaltságuk azonban elindítja őket a felnőtté válás rögös útján. Rajtuk kívül mindenki más csak a háttérben lapul, de elképesztő változatos figurák a mellékszereplők is. James végletekig optimista apja, Alyssa elkényelmesedett anyja, de főként a srácok után nyomozó leszbikus rendőrnők kifejezetten komplex jellemek, akikben bőven lenne elég potenciál egy külön sorozatra is.

Komoly témákat vesznek elő

Entwistle a kiváló jellemrajzok mellett nem csak a felnőtté válás problémáival foglalkozik. Olyan témákba nyúl bele, mint a felelősség előli megfutamodás, a felszínes értékrendek kritikája vagy épp a fiatalkori traumák hatása a személyiségre. Mindezt folyamatosan kompenzálja a könnyed felhanggal, a főhősök dupla narrációjával és a poénos beszólásokkal, de cseppet sem válik komolyan vehetetlenné, végig érezni a cselekmény súlyát, ettől válik kivételes élménnyé és érzelmileg érett munkává. Az évadzáró különösen erősre sikeredett és a befejezés fényében elég valószínű, hogy nem lesz folytatás, de ismerjük a mondást: soha nem mond, hogy soha.

A The End of the F***ing World rögtön az év elején igen erőteljes élményt produkált, ráadásul hiánypótló sorozat egy olyan műfajban, amiből fajsúlyosat ritkán látni a tévé képernyőin. Az évad mindössze nyolc részes, epizódónként nagyjából 20-22 perccel, így egy hosszabb egész estés filmnek felel meg, már ami a hosszt illeti. Akár egy ültőben le lehet darálni, nem hiába adták ki egyben az egész szezont.

Aki szereti a kissé elborult dolgokat, nem fél a provokatív tartalmaktól és mindenekelőtt valami eredetire vágyik, adjon egy esélyt a szériának. James és Alyssa képletesen és szó szerint is hosszú utat jár be viszonylag rövid idő alatt, a velük átélt kalandok pedig rengeteg útravalóval engednek el, miután lepörgött a stáblista.

Péter Zsombor