Péter Szabó Szilvia: Nagyon fáj, ha ismeretlenül gyűlölnek

Az igazi ébredésének, az ébredővé válásának több nagy állomása volt az elmúlt években, ezeket próbálta összefoglalni visszatérő lemezén Péter Szabó Szilvia. Úgy érzi, az Ébredő olyan lett, mint a korábbi NOX-lemezek, millió dolgot, üzenetet akart vele átadni a közönségnek. Igyekszik arra tanítani az embereket, hogy emeljék fel a tekintetüket és vegyék észre az apró csodákat, kislányát szeretné megóvni a megkülönböztetésektől, és arról is mesélt az Origónak, hogy milyen kommentek esnek neki a legrosszabbul.

Tavaly már mesélt arról, hogy nagy visszatérést tervez, új dalokkal készül a NOX rajongóinak. Hogy telt ez az év, hogy készült a lemez?

Tavaly ilyentájt fogalmazódott meg bennem, hogy készítsünk egy új lemezt. Amikor leültem a régi hangszerelőnkkel, Harmath Szabival, azt kértem tőle, hogy írja meg az új NOX-lemezt, és nagyon örült neki. Megkerestük Valla Attilát, aki a régi NOX-os szövegeket is írta, ő szintén nagyon lelkes volt. Aztán csatlakozott a csapathoz Duba Gábor, Bencsik Zoli és a Trap kapitányként ismert Molnár Tibi, aki többek közt az Éj után szövegét is írta. Tibi nagyon ráérzett ennek az egésznek a világára, ami nem könnyű szerintem. Mindig mondja, hogy amikor elkezd nekem szöveget írni, egy mesevilágban találja magát.

Fotó: Mudra László - Origo

Mennyire vesz részt ebben a folyamatban?

Teljesen, minden szöveget soronként, ahogy születik, látni szoktam. A Tükör szövegét Molnár Tibivel ketten írtuk, én is írtam rá egy szöveget, de nem éreztem mindenben teljesnek, és neki is volt egy verziója, amiben szintén voltak nagyon jó sorok. Összeültünk, és együtt írtuk meg a kettőből az új szöveget.

Az első pillanatban tudtam, hogy millió dolog van, amit szeretnék átadni, amit szeretnék elmondani, üzenni.

Ahogy haladt a munka, és egyre több dal kész lett, kezdtem megnyugodni, és azt érezni,hogy igen, ez sikerül. Mikor vége lett a munkának, és a majdnem teljesen kész dalokat meghallgattam, akkor éreztem azt, hogy hazaértem, hogy tényleg sikerült mindent úgy beletenni, ahogy szerettem volna, és úgy megfogni, ahogy azt 16 éve megszokta tőlem a közönség.

A lemez az Ébredő címet kapta. Mit jelent, mire utal ez?

Az igazi ébredésemnek, az ébredővé válásomnak az elmúlt tíz évre visszatekintve voltak nagy állomásai. Az első egyik fontos momentuma az volt, amikor hosszabb időre elmentem Ausztráliába, és napról napra változtam, ahogy ráeszméltem dolgokra.

Ott tanultam meg a másfél év alatt, hogy ha kicsit felemelem a fejemet, a tekintetemet, mikor a hétköznapokon jövök-megyek az utcán, akkor tényleg nagyon érdekes dolgokat, kis csodákat lehet észrevenni a világban. Ez lehet egy anyának a gyermekéhez való viszonya a metrón, vagy London belvárosában a betonrengetegben egy kis virág, ami kibújik a betonrepedésből.

Ha a pici dolgokat az ember nem csak látja, de be is fogadja, akkor ezekből nagyon sok pozitív energiát lehet kapni.

Fotó: Mudra László - Origo

Mi a következő?

Hazajöttem, voltak lelkileg kisebb-nagyobb hullámvölgyeim, aztán találkoztam a párommal, akivel az első pillanattól voltuk olyan szinten egy hullámhosszon, hogy az egészen döbbenetes volt számomra.

Annyira önmagunk tudtunk lenni együtt, és annyira jól működött az egész, hogy általa kivirágzott körülöttem az élet, elkezdett sütni bennem a nap, és elkezdett szépen minden a helyére kerülni.

Aztán várandós lettem, megszületett a kislányom, az egy katarzis pontja volt az életemnek.

Az életben nem fogom elfelejteni a bőrének a tapintását, és ahogy belenéztünk egymás szemébe. Volt benne valami mágikus egymásra találás, és ez a mai napig megmaradt. Olyan sok dolgot tanultam tőle és általa már most, pedig még csak 15 hónapos, hogy az elmondhatatlan.

Olyan dolgokat hozott belőlem elő, melyekről csak reméltem, hogy valahol ott vannak legbelül.

A következő ilyen ébredésem a visszatérő lemez elkészülése, amin minden egyes dal úgy sikerült, ahogy terveztem. Nem is tudtam, melyiket mutassam meg a közönségnek, így döntöttünk a dupla dalpremier mellett, egy hete elérhető a Pillanat illata és a Te és Én.

A Te és Én klipjében feltűnik a kislánya is. Hogyhogy Emma is szerepet kapott a videóban?

Nekem ő jelenti a te és ént. A klipben többféle te és ént próbáltunk megfogni, mint szülő és gyermek, régi szerelem, elengedés. Meg akartam mutatni, hogy ez nekem mit jelent ebben a dalban. Sokan nehezményezték, hogy keveset vagyok a klipben, de én úgy gondolom, hogy ez nem rólam szól. Elindítom a palackpostát, hogy oldjon meg szituációkat, és hozzon nagy egymásra találásokat, a végén pedig Emma kiveszi a vízből, odahozza nekem. Úgy érzem, a 16 éves pályafutásunk alatt talán ez lett a legjobb NOX-lemez, remélem, a közönség is így vélekedik majd.

Van egy erős ragaszkodása a NOX-hoz, de gondolom valamennyire meg is kell újulni.

Sokat változott a világ zeneileg, át kellett alakítani, de lényegében ez egy új NOX-lemez, csak Péter Szabó Szilvi néven.

Miért ilyen fontos a NOX-hoz kötés? Nem akart soha újközönséget találni?

Nem az a fontos, hogy engem kössenek hozzá, hanem az, hogy én az vagyok, és az is maradok. Valami olyat adtunk régen a közönségnek, ami maradandó, emlékezetes, hatásos volt. Sokszor volt olyan, hogy valaki azért várta végig a több órás dedikálást, hogy elmondhassa, hogy köszöni. Iszonyú nagy a felelősségünk, számtalanszor gondolkodtam el egy-egy ilyen eset után, hogy vajon tudom-e annak a súlyát, hogy zenét írunk. A zene nyelve örök, és mindenkinek jelent valamit, én ezt akarom adni az embereknek, amíg tehetem.

Péter Szabó Szilvia interjú Fotó: Mudra László - Origo

Gyakran kap ilyen visszajelzéseket?

Nagyon gyakran, zömében ezek a dolgok találnak meg. Azt gondolom, hogy az a jó dal, amiben mindenki megtalálja a saját életére vonatkozó apró kis dolgokat, emlékeket, illatokat akár. Ha meghallgatsz egy régi dalt, nem csak képek jönnek elő, hanem az is, hogy milyen volt az idő, milyenek voltak az illatok, milyen volt a hely, ahol az emlék megvalósult.

Anno ketten voltak a NOX-ban. Nem merült fel, hogy újra legyen egy társ a színpadon?

A háttérben a mag ugyanaz maradt, de nem akartam társat magam mellé. Akkor Tomival voltunk, ott volt frontemberként. A hosszútávú terveim közt szerepel, hogy a táncosok visszatérjenek körém a színpadra. Egyelőre ott tartunk, hogy mostantól újra héttagú zenekarral koncertezek, mint régen, így kerek egésszé válik a történet.

Nincs az a méretű színpad, amit ne tudnék bejárni egy-egy koncert alatt, olyan vagyok néha, mint egy ciklon.

Mikor terhes voltam, a szülés előtt két hónappal volt az utolsó koncertünk, Természetsen készenlétben állt egy rohammentő hátul, ha bármi történne, teljes biztonságban voltam. A színpad természetesen le volt halkítva, erre hatványozottan figyeltünk a baba miatt, de ennek ellenére óriási beleéléssel nyomtam, a kicsi pedig aludt odabent. Egyébként érződik a picin, hogy már ekkor mennyire magába szívta a zenét. Ha megszólal valami dallam, rögtön táncol! Nyáron nagy sláger volt a Despacito, járni még nem tudott, de már tekergette magát jobbra-balra, ha meghallotta!

Fotó: Mudra László - Origo

Sokszor kérdezik, hogy anyaként, egy kisbaba mellett hogyan csinálja. Nehezebb a helyzete, mint másoknak?

Nem gondolom, sőt, talán picit könnyebb is. Fejet hajtok azok előtt, akik hétfőtől péntekig járnak dolgozni, és úgy oldják meg akár több gyerekkel a napjaikat. Én magam osztom be az időmet, sülve-főve együtt vagyunk a picurral, szinte mindenhova viszem magammal, és a koncertekhez is jól alkalmazkodik a napirendje, nem kell sokat távol lennem tőle emiatt.

Péter Szabó Szilvia kislányáról és terveiről is mesél még, lapozzon!