Számolatlanul fizette reggelire a konyakokat a kis Kabos - szinkronos sztorik

Kabos László
Vágólapra másolva!
Csákányi László és Tordy Géza egyszer ugyanazt a figurát kapta, ugyanabban a filmben, mert különös beállítás zavarta meg a szinkronrendezőt. De miért fizetett reggelire sok konyakot Kabos László, mivel idegesítette fel Szersén Gyula a gyártásvezetőt, és mire ment Kútvölgyi Erzsébet egy japán férfival?
Vágólapra másolva!

Cikksorozatunkban a magyar szinkron kulisszái mögé indulunk. Az egykori Pannónia Szinkronstúdióban évekig működtek olyan belső kiadványok, amelyek a ház életével foglalkoztak. Közhírré tétetik címmel először csak a rajzfilmesekkel, majd a nyolcvanas években Pannónia Film Híradó majd Szinkronika címen már a szinkronrészlegekkel is foglalkoztak. Ezekből a lapokból szemlézünk, 5. rész.

Holtakért nem fizetek!

Szersén Gyula egyszer egy olyan film szinkronján vett részt, ahol a szereplők szinte az összes világnyelven megszólaltak. Így a szinkronrendező is azt kérte, hogy a színészek a magyar mellett szólaljanak meg még egy plusz nyelven is. Ez azért volt akkoriban öröm, mert az idegen nyelv 50 százalékos pótlékot jelentett a napi gázsiban. Azonban a film gyártásvezetője az a Kohut György volt, akiről mindenki tudta, hogy egy forintot sem lehet belőle pluszban könnyen kisajtolni.

Szersén Gyula és Sinkovits Imre Forrás: Fortepan

A forgatás végén a színészek egyenként mentek hozzá elszámolni. Amikor Kohut meghallotta, hogy az első színész olaszul is beszélt, kiírt plusz ötven százalék pótlékot. A második franciául szólt, ekkor már dühösen, de ide is írt pluszpénzt. Ahogy jöttek egymás után a megszólalók, és mindenkiről kiderült, hogy jár neki a pótlék, úgy lett egyre mérgesebb, ingerültebb.

Így érkezett meg Szersén Gyula is, aki halkan közölte, hogy az ő plusz nyelve a latin volt. Erre rögtön lecsapott a gyártásvezető: „Micsoda, a latin? Olyan nyelv nincs is!”

„De én lelkész voltam” – szabadkozott Szersén, sikertelenül, mert Kohutnak addigra épp elege lett a pluszpénzek kiosztásából: „Mint mondtam a latin egy holt nyelv, holtakért meg nem fizetek!”

Kis Kabos, sok konyak

Greguss Zoltán és Kabos László, akit mindenki „kis Kabos”-nak ismert, közösen szinkronizált egy olasz filmet. Az első napon azonban Kabos sokat késett. Amikor esedezve berohant a Pannónia büféjébe, Greguss Zoltán durcásan közölte, hogy nem bocsát meg... kivéve, ha konyakban megváltja a késését. Kabos, így nem tehetett mást, rendelt kollégájának és az egész stábnak.

Másnap megint késett, bár már nem annyit. Greguss jelezte, hogy már nem kell bocsánatot kérnie, elég, ha rendel.

Kabos László Forrás: Fortepan

Harmadnap Kabos már hajnalban felkelt, és nem sokkal a reggel nyolcórás kezdés előtt belépett a büfé ajtaján. Az elégedett mosolya azonban hamar lehervadt, amikor meglátta a vidáman konyakozó Gregusst és a stábot. Művész kollégája vidáman fogadta: „Lacikám, ugye megérted, hogy nem várhattunk ma is a bocsánatkérésedre!”

Szemből vagy profilból?

Csákány Márta szinkronrendező egy jugoszláv partizánfilm szinkronján dolgozott. Rengeteg férfi szereplő volt, sikerült egy különleges szereposztást létrehoznia. Volt egy középkorú szereplő, akit mindig profilból mutattak, őt Csákányi László kapta, egy másik fiatal figurát pedig a pályája elején álló Tordy Géza.

Csákányi László Forrás: Fortepan

A felvétel jól sikerült, mindenki elégedett volt, és a film bekerült a mozikba. A szinkronrendező is elment megnézni, mert szerette volna átadni magát a történetnek úgy, hogy már nem kell a munkára figyelnie, azonban észrevette, hogy a fiatal és a középkorú figura kabátján ugyanott hiányzik egy gomb.

Aztán rémülten rájött, hogy az a kabát nem két emberen van, hanem csak egy szereplőn: nem hitt a szemének, mivel az eredeti színész szemből tiszta Tordy volt, profilból pedig kiköpött Csákányi.

Lapozzon, van még pár mókás történet!