Le a cipővel: többen kritizálták az egyik legjobb magyar gyerekfilmet

2019.09.12. 12:08

1976-ban láthatta először a magyar tévéző a kétrészes Le a cipővel!-t, de az akkori tévékritikusok fanyalgása fogadta a produkciót. Mára persze klasszikus lett, sok emlékezetes pillanattal.

„Ha-ha-halló, Ga-gazsi bácsit? Itt vo-voltak. Há-há-háború lesz! A többit majd szo-szo-szó... ban!" - ez csak az egyik emlékezetes jelenet szövege a le a cipővel! című kétrészes magyar gyerekfilmből, Paudits Béla alakította benne a dadogós boltost. A „Gazsi bácsi lótetű" is bizonyára emlékezetes sok mai negyvenes-ötvenes tévézőnek, akik szeretettel gondolnak vissza erre a filmre (mint a gyerekkorhoz köthető sok más produkcióra, ízre, városra, játékra vagy bármire.)

Gazsi bácsi (aki lótetű)

A sztori, ha valaki elfelejtette volna: pár fiú felnőttek nélkül megy táborozni a vízpartra, de a szülők azért nem olyan nyugodtak, mert megbíznak helyieket, figyeljék a fiatalokat. Számháború alakul, de közben sokan belekeverednek, és kész a kalamajka. Hatszáz gyerek közül választották ki anno a szereplőket, úszómester vigyázott rájuk folyton a vízparti közegben, de természetesen mindegyik gyermekszereplő tudott úszni, ez a kiválasztásnál döntő szempont volt. Volt orvosi ügyelet, motoros vízirendőrök, stábtagok vigyáztak arra, ne legyen gond a szeleburdi srácokkal.

Fenyvesi Zoltán (Palánk), Király László (Bádogos), Bilki Mihály (Cseppcsányi), Krajczár György (Tuka), Pápai Zsolt (Szinyák), Müller Péter (Kece) voltak a főbb gyerekszereplők, a felnőtteknél pedig feltűnt Kaló Flórián, Kovács Károly, Bánhidi László, Tordai Teri, Soós Lajos, Gyenge Árpád, Paudits Béla, Csala Zsuzsa, Hacser Józsa, Láng József, Sütő Irén, Zana József – nem volt tehát gyenge a szereposztás.

Ma már sokakban kellemes emléket ébreszt a kétrészes film, sőt, ha belefutnak valahol, meg is nézik újra, de bemutatása után nem volt ünneplő ováció, a korabéli sajtó nem szerette – pedig jó színészek játszottak, volt benne nyár, kaland, és sok poén is. Nézzük, mit írtak róla 33 éve!

Miért ne lehetne számháború?

„Talán nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is érdeklődéssel várták szombat, vasárnap a Le a cipővel című kétrészes gyerekfilmet. S végül is igazán kedves alapötlet, amikor hat gyereket úgy engednek el a szülei, hogy közben mindegyik külön felügyelőt fogad a Duna-parti kis faluban. Számtalan mókás helyzetre ad ez az ötlet lehetőséget,  amelyek közül egy-két poén megfelelő hatással el is pukkan. Ilyen mindenekelőtt Gazsi bácsi és az ő csigaösvényű csodakertje" – kezdte 1976-ban az Esti Hírlap publicistája.

„Két alapdologban azonban rossz pillérre épített a forgatókönyv és a film dramaturgiája. Először is: ha manapság hat, 12 év körüli városi gyerek valóban engedélyt kap arra a szüleitől, hogy minden felügyelet nélkül, három napig táborozzanak, akkor sok mindenhez kezdenek, a környező kis szigetek feltárásától a falusi kislányok keltetéséig, de utoljára jut eszükbe egymással számháborúzni" – folytatta a szerző.

„A másik, és talán lényegesebb dolog: egy-két bugyuta felnőttet még csak találni ilyenkor a közelben, de hogy minden előforduló felnőtt idejét, pénzét, energiáját nem kímélve csak a gyerekek háborújával foglalkozik, ez olyan mérvű irrealitás,  amit egy gyerekmesében is - ha ez mai környezetben játszódik - legalábbis hihetővé kell tenni. A Le a cipővel rosszul sikerült gyerekfilm, de reméljük, hogy ettől nem megy el a televízió kedve, hogy továbbra is készítsen gyerekfilmet" – zárta a szigorú sorokat a kritikus.

Nem volt szellemes?

A Film, Színház, Muzsika hasábjain sem ájultak el a produkciótól. „Csukás István írói invenciója most nem dolgozott annyi színnek elevenséggel, a gyerekvilág eltalált karakterisztikájával, mint a méltán nagy sikerű Keménykalap és krumpliorr tévére alkalmazásakor. A látható nyüzsgés, mozgás, elevenség most sem hiányzott a képernyőről. Csak hát a szellemesség!... Szabó Attila rendező a gyerekek körében megfelelt a játék- és mókamesteri követelményeknek, ám a felnőttek komédiázó kedvének érdességeit elmulasztotta lefaragni" – vélekedett a cikk szerzője, szintén 1976-ban.

Meg is nézhetjük

Ha a fentiek nem vették el az olvasó kedvét, akár meg is nézheti online a tévéfilmet. Alább először Paudits emlékezetes szövege, alatta pedig a teljes film.

Múltidéző, tévés cikksorozatunk előző darabja a Pirx kalandjai című sorozattal foglalkozott, itt olvashat róla.