Pápai Joci: Nincs selyempizsamám, szakadt pólóban alszom

Pápai Joci 2017-ben az Origo, tavaly pedig Az én apám című dalával nyerte meg A Dalt. Jövőre nem indul az MTVA dalversenyén, de a 2020-as mezőny bemutatkozásán ő is jelen volt. Az Origónak elmesélte, hogy ünnepelte meg az első győzelmét, miben változott meg azóta az élete, és miért alszik még mindig rongyos pólóban.

Milyen érzés kétszeres Dal-győztesként jelen lenni az eseményen?

Az a legfurább, hogy ugyanúgy ver a szívem, mint mikor versenyzőként jöttem el az első ilyen sajtótájékoztatóra pár éve. Ez biztosan azért van, mert nekem tényleg A Dal hozta el a sikert, lényegében én innen számolom az időt. Nagyon hálás vagyok, hogy ez a műsor hozzá tudott tenni ahhoz, amit én megálmodtam magamnak otthon, és mindent valóra váltott.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Sokat vacillált akkor, hogy jelentkezzen-e?

Annyi kudarc volt már előtte az életemben, hogy nem voltam biztos abban, hogy még egyet el tudok viselni. Nem akartam elhinni, hogy ennyire más az emberek zenei ízlése, mint az enyém. Nagyon nehéz volt ezt feldolgoznom.

Mikor bejutottam A Dalba először az Origóval, ott volt mellettem a bátyám, akivel együtt sírtunk, aztán jól meg is ünnepeltük.

A másodiknál is volt nagy ünneplés?

Akkor is nagyon örültem, de egész más volt. Akkor már volt mit ennünk, egész más volt a helyzetünk, nem a túlélésért harcoltunk. Az is fantasztikus volt, egy másféle siker.

Sok ismeretlen arc van a mezőnyben, akikről korábban még nem is hallott a közönség. Nekik is hozhat hasonló sikert A Dal?

Hogyne! Ez az a műsor, ami képes arra, hogy a semmiből feltámasszon, és a közönség megismerje az előadót. Jónak kell lenni, merésznek, és álmodni kell, anélkül nem ér semmit az egész.

Előfordul, hogy tanácsot kérnek az újak?

Igen, abszolút. Tavaly is többen felhívtak, és én nagyon szívesen segítek. Mindenki másként versenyez.

Én mindig nagyon óvatos versenyző voltam, soha nem ittam előre a medve bőrére,

és teljesen kizártam a külvilágot. Soha nem másokat akartam legyőzni, hanem én akartam saját magamnak megfelelni. Ez mindig nagyon fontos volt. Van, aki úgy versenyez, hogy meg akarja semmisíteni a körülötte levőket, nekem nem ez a stílusom, én egész más vagyok.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

A neve kapcsán mindig emlegetik a sikert, a dupla győzelmet. Tudatosan figyel rá, hogy ne szálljon el?

A siker részéből annyit könyvelek el magamnak, hogy azzal foglalkozhatok, amihez értek, és végre megadta nekem a sors azt, amire mindig vágytam. Egyébként mindenben szeretnék az a telepi srác maradni, aki mindig voltam, és legbelül mindig is leszek.

Hiába tudnék puccos, szatén pizsamát felhúzni, én továbbra is szakadt pólóban szeretek aludni,

és a feleségem tudja azt, hogy az ágynemű nem lehet selyemből. Nagyon rászóltam a körülöttem levőkre, hogy ha a legkisebb változást észlelik, azt mondják, mert nagyon szégyellném magam, ha így járnék.