Szőke Zoltán: Éreztem, hogy valami nem stimmel az életemben

Szőke Zoltán 21 évig formálta meg Berényi Miklós karakterét, egy évnyi szünet után pedig újra sorozatszerepben láthatják a nézők: a TV2 képernyőjén tűnik majd fel az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár-ban. A színész az Origónak elmesélte, hogy milyen volt ennyi időn keresztül egy intrikus, mindenkin átgázoló figurát játszani, miért hozta meg a döntést, hogy kiszáll, és miben változott meg az élete az elmúlt időszakban.

Tavaly nyáron láthatták utoljára a nézők sorozatszerepben. Mivel telt az elmúlt időszak a napi forgatások nélkül?

Aktív pihenéssel, feltöltődéssel, olvasással, elmélkedéssel, új energiák felkutatásával, meglelésével, megtartásával. Ez egy lélek-, és testméregtelenítő korszak volt. Ha benne vagy egy őrületes forgatagban, és minden sejtszintű porcikáddal benne vagy 21 évig, de azon belül már nem találsz motivációkat, akkor fogj egy kapát, és menj ki a mezőre. Fogj egy kapát, és kapálj inkább! Mindenáron nem csinálunk dolgokat.

Nehéz volt meghozni a döntést, és 21 év után kiszállni ebből a forgatagból?

Idő kellett, hogy ez megérlelődjön.

Az ember érzi a feladattal járó taposómalomban lévő állandóságot, amiben kevés megújhodás van.

Nem a munkán belül értem a megújhodást, hanem hogy az ember ezen belül hogyan újhodik meg, hogyan töltődik fel. A mi szakmánkban játszunk, de ez a játék nem csak szellemileg terhel meg, hanem fizikailag is igénybe veszi az embert, sőt, lelkileg is. Ezeket a tényezőket kellett mérlegelni, így nem volt nehéz a döntés.

Forrás: TV2

Ennyi idő távlatából hogy érzi, jó döntést hozott?

Egy intrikus figurát megformálni a vele járó energiával, amit magából kölcsönöz neki a színész, eleinte érdekes történet. Egy hálás helyzet a színésznek, mert nagyon sok színe van. Amikor már 20 éve csinálod ezt, és már szinte minden árnyalatát többszörösen megízlelted, kipróbáltad, megemésztetted, túl vagy rajta, de még mindig ugyanoda fordul vissza a forgatókönyvírók részéről az ötlettárház, hogy hogyan lehet ezt még csűrni-csavarni, akkor az ember észreveszi, hogy ennek nem csak egy játék háttere van. Mivel belülről kölcsönözzük az energiát, az indulatot magát, érzed, hogy ez vissza-visszacsapkod.

Van egy örökérvényű természeti törvény, hogy amit adsz, azt kapsz. És bizony elmondhatom, hogy ezt éreztem. Ezek az energiák a saját fejlődésemben hátráltattak, lehúztak.

Jött egy intuitív sugallat, hogy mi nem stimmel az életemben, mi az, amitől meg kell szabaduljak, mi az, ami feleslegessé vált.

Ezek azok a belül keringő energiák, melyek felkavarják az embert. Mint említettem, nem mindenáron tesszük a dolgokat, mert rámegy a lelki békénk, a belső egyensúlyunk, az egészségünk.

Ki lehet bújni valaha ebből a karakterből, vagy máig Berényi Miklósként azonosítják a nézők?

Ezek azok a bizonyos címkék, amikről sokat beszélünk. Felcímkézzük egymást akarva, akaratlanul az életben. Bizonyos előítélettel vagyunk, vagy megszokásból egyfajta viszonnyal vagyunk valakihez vagy valamihez. Ezek a címkék lehetnek jópofák is, és lehetnek kevésbé aranyosak. Nem tapasztaltam, hogy az elmúlt 21 évben bármilyen atrocitást éltem volna meg az utcán szemben jövő emberek részéről, akik a közönségünk, a nézőink voltak. Elfogadták ezt a fickót, a legtöbb szimpatizált vele. Egy életrevaló figuráról beszélünk, aki a jég hátán is többszörösen megél. Ezzel az oldalával, úgy láttam, szimpatizálnak az emberek. De ha valójában megnézzük a mögöttes üzenetét ennek a figurának, akit megszemélyesítettem, akkor az én szemszögemből nem túl pozitívak.

Forrás: TV2

Említette, hogy sok energiát kölcsönzött ennek a figurának. Van esetleg olyan, amit kapott tőle?

Nekem nagyon nagy tanítás volt ez a 21 év ettől a figurától. Nem kell pszichológushoz járni, nem kell terápiákat alkalmazni és miegymás, nekem Berényi Miki 21 évig volt a legjobb terapeutám.

Szembesültem a figurának olyan árnyoldalaival, amilyen ember nem szeretnék lenni, amilyen emberré nem szeretnék válni, amilyen embereket a legkevésbé szeretnék látni a világban és magam körül.

Remélem, hogy a kedves közönségünk is megtanul egy új szemüvegen keresztül nézni és látni engem.

Nagyon visszavonult életet élek az elmúlt években. Rájöttem, hogy a médiának milyen nevelő hatása van. Amit felmutatunk a képernyőn, azon generációk nőnek fel. Nem lenne szerencsés, ha én lennék a példaadó és mérceadó ebben a médiaőrületben. Meg kellett hoznom a döntést, hogy ebbe az irányba nem tudok tovább haladni, és nem szeretnék a képernyőn egy ilyen karakterű valamilyenséget erősíteni.

És milyen az új karakter, amit az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár című sorozatban játszik?

Zoli egy nagyon érdekes figura, akiről majd később fog kiderülni, hogy az első epizód végén megjelent záróképek miért csaltak viharfelhőket Bödör Gáspár arcára, illetve miért nézett egymással farkasszemet a két férfi. Elég izgalmas figuráról van szó, akinek egyfajta viszonya van a címszereplővel, és másfajta viszonya a Bödör család más tagjaival.

Hogy ki hogyan bocsát meg a másiknak a múltban elkövetett sérelmek miatt, ki fog derülni a szeptemberi folytatásokban.

Fontos kiemelni, hogy két külön műfajról beszélünk, a Bödörék a műfaját tekintve abszurd. Az abszurdban az a humor van beleágyazva, ami az embert szembesíti azzal a fajta abszurditással, amivel találkozunk az életben. Ez egy annyira kitekeredett állapot, hogy az ember tud önmagán és a helyzeten mosolyogni. A műfaj könnyedsége pont ebben rejlik. Ha ilyen műfajon keresztül egy intrikus figura van megformálva, azok a jegyei kerülnek előtérbe, melyek a humor szemüvegén keresztül vannak ábrázolva.

Forrás: TV2

Hogy érzi magát az új közegben, az új stábbal, színészekkel? Vannak, akikkel már dolgozott együtt korábban?

Senkivel nem dolgoztam még együtt. Teljesen más miliő, új partnerek, új helyzetek, a figura megformálása is egy teljesen más aspektusból történik. Nagyon jók az élményeim eddig, a kollégák nagyon nyitottak, közvetlenek, segítőkészek. A profizmus teljes mértékben jelen van a forgatáson, Radnai Márk rendező remek karmester, egy érezhetően jól működő csapatról van szó a stáb részéről is egytől egyig.

Ha nem forgat, mivel tölti legszívesebben a napjait, szabadidejét?

Igyekszem minél többet a természetben tartózkodni. Budapestről már jó pár évvel ezelőtt elköltöztünk egy csendes Duna menti városkába, itt éljünk az életünket közel a folyóhoz, közel a dombsághoz, a természethez, az erdőkhöz. Engem az tesz boldoggá, ha a természetben vagyok.

A felfokozott városi hangulatban volt részem, élveztem is sokáig a forgatagot, ami a fővárosban van, de ettől is be lehet sokallni. Az ember egy idő után vágyik a csendre, a nyugalomra, a természet közelségére, hála istennek ezt megkaptam. Megtanultam egyedül is jól érezni magam, nem ragaszkodom foggal-körömmel a nagy társaságokhoz, a zajos bulikhoz, sőt, egyre inkább kerülöm ezeket a helyzeteket. Az egyedüllét egy nagyon meghitt, áldásos állapot, az ember el tud mélyülni a saját gondolataiba.

Számomra évek óta nagyon fontos a meditáció, mint egy mentális technika, mellyel az ember elcsendesíti az elméjét és kiüríti az oda nem való gondolatokat.

A természetjárás feltölt, mert az ember ilyenkor a természetes körülmények közt van. A reggeleket szeretem kihasználni arra, hogy bemozgassam magam. Aktív edzések helyett megteszi az öt tibeti jógagyakorlat, ami beolajozza az ízületeket, az izomzatot, a csontokat helyrerakja, és máris másfajta testi-lelki állapotban kezdődik a nap.

Forrás: TV2

Miket tervez az őszre?

Nincsenek terveim, megmondom őszintén, soha nem voltam jó a tervezésben. Nem is tudom, hogyan kell tervezni. Valahogy az égiek mindig jelét adták, hogy nagyon szeretnek engem, a kellő időben a kellő feladattal láttak el.

Nem szeretek a csapból is folyni, élvezem nagyon a szabadidőt, ami a munka után rám szakad,

nem keresem annak a lehetőségét, hogy egyik szinkronból a másikba rohanjak, meg egyik színházból a másikba, egyik szerepet kapjam a másik után. Nagyon jól vagyok így a bőrömben, ahogy vagyok. Vannak elképzeléseim, hogy mi tartozik még az érdeklődési körömbe, ha már sok szabadidőm van, teszek is bizonyos lépéseket, de erről majd később mesélnék.