Izgalmas sorozat a hétvégére: See

2020.02.15. 14:05

Az Apple TV+ sorozata a The 100 és a Trónok harca kedvelőinek egyaránt érdekes lehet, egyfajta posztapokaliptikus dráma, néha vontatott moralizálással, viszont sok feszült pillanattal és igényes csatajelenettel.

A tavaly indult Apple TV+ sorozatai közül keveset foglalkoztunk a See-vel, holott egy igen látványos, mozgalmas, néha izgalmas darab. Nyolc rész készült, Steven Knight írta, Francis Lawrence rendezte, röviddel bemutatása után már meg is rendelték a második évadot ebből a különleges hangulatú szériából.

Apple

A történetben a Trónok harca egykori Khal Drogója, Jason Momoa a főszereplő, egy vérbeli harcos, aki csupa izom, akinek a szíves is hatalmas. Sok évtizeddel az emberiség nagy részét elpusztító világháború után indul a történet, nincsenek már lüktető, nyüzsgő nagyvárosok, nincs technikai civilizáció, az emberiség visszazuhant pár évezredet, kardokkal, botokkal vívja szánalmas kis csetepatéit, autó helyett lovon jár, de leginkább csak gyalogosan.

Apple

A nagy háború következtében mindenki megvakult, és az új generációk is vakon születtek - mint a sorozatban elhangzik, túl veszélyes lett az ember a Földre, majdnem végzett a bolygóval, ezért bűnhődnie kell, ezért e csapás. Itt-ott kis életközösségek, apró falvak alakulnak ki, de van egy királyság, lovakkal, vérebekkel felszerelve, amit egy eszelős, szadista királynő irányít. Ő egy eretnek férfi és annak leszármazottai után kutat, egy olyan vándort keres elkeseredetten, mindent feláldozva, aki lát, és egykor a szeretője volt.

Apple

A központi konfliktus ezzel meg is van, a hatalmas, csupa izom harcművész, a jóformán legyőzhetetlen, de szintén vak Baba Voss (Momoa) befogad egy állapotos nőt, akinek ikrei születnek. Ők eretneknek számítanak, azaz látók, de ezt még nem tudják róluk csecsemőkorukban – azt viszont igen, hogy az őrült pszichopata királynő teljes seregével üldözi őket. A kicsiny Alkenny törzs kerül ellentétbe egy időre az agresszív, kíméletlen Payan királysággal, és a harc végkimenetele nem is kérdéses.

Ne mobilon nézzük!

A sorozat valójában egy hosszú utazós kalandfilm, egy menekülés története több epizódra szabdalva, egy fantasy, amely néhol emlékezetet a Trónok harcára, a The 100-re (A visszatérők), de nyomokban még a Herkulesre és a Xenára is, jóllehet, utóbbi háromnál lényegesen több pénzből készült. Egy ókori szintre visszavetett, feudális társadalom képe bontakozik ki, ahol a túlélés a tét, ahol már a klán összetartásában sem lehet bízni, szinte csak a közeli, vérszerinti kötelék az, ami egyben tart pár embert.

A csatákat, harcokat ügyesen megoldották a sorozatban, a tájak, a háttér is csodálatos: sok jelenetet vettek fel Kanadában, többek közt a Vancouver-szigeten. Épp ezért nem indokolt laptopon, pláne mobilon nézni, adjuk meg a módját, HD tévén az igazi. A sorozat posztapokaliptikus világa össze sem hasonlítható mondjuk a Walking Dead univerzumával, sokkal többet adtak a látványra, és nem egy végtelen erdőben bolyonganak a szereplők, ugyanazok bokrok és fák között, ahogy teszik azt az AMC világsikerében.

Néha kissé lassú

Sylvia Hoeks szörnyen idegesítő, utálatos nőszemélyt alakít, elég hitelesen, Momoa pedig a nagydarab, szófukar, de érzésekkel is bíró harcost hozza könnyen. Christian Camargo, azaz Tamacti Jun épp eléggé rémisztő (bár a saját emberi nem látják, de elég, hogy mi igen), a fiatalok közül pedig Archie Madekwe (Kofun) és Nesta Cooper (Haniwa) nagyjából ugyanazt a szintet hozzák. Ami viszont feltűnő, és eléggé zavaró, hogy Hera Hilmar (Maghra) a valóságban csak öt évvel idősebb, mint a sorozatbeli lánya, és néha úgy tűnik, mintha nem lenne korkülönbség köztük.

Apple

Ami szintén zavaró, hogy vannak epizódok, amelyekben egyszerűen nem történik annyi minden, ami indokolná a 60 perces időtartamot. Még jobb, még feszesebb lehetett volna, ha ugyanezt a sztorit nyolc helyett hat részben mesélik el, így ki lehetett volna húzni belőle többször öt percet, amikor halkan beszélgetek a szereplők, semmi nem történik, és funkciója is csak annyi, hogy picit finomítsa az adott szereplő karakterét. Az unalmasabb dialógusokat és a nem mindig kifogástalan CGI azonban megbocsátható, mert különleges hangulatú a széria, így biztos visszatérünk a folytatásra.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK