Mit néztek épp 60 éve a tévében szüleink, nagyszüleink?

1960 júniusában még csak 78 ezer televízió-előfizető volt az országban, a Rádió és Televízió Újságban pedig mindössze egy oldal foglalkozott az egészhetes tévéműsorral. A művelődési házak 1 vagy 2 forintos belépőt szedtek, ha valaki meg akarta nézni a fekete-fehér készüléken az esti filmet vagy színházi előadást.

1957. május 1-jén hivatalosan elindult a Magyar Rádió és Televízió műsoradása, 1960. június 30-án már 78 681 tévé-előfizetés volt itthon. A Videoton bemutatta első önálló fejlesztésű, Tavasz típusú készülékét, az Orion gyárban pedig sok fekete-fehér tévét gyártottak, egy része egyből ment exportra. Ekkoriban százezrek vándoroltak át a szomszédhoz, rokonhoz tévét nézni, mert nekik még nem volt, de a tévéújság átlapozásával hamar végeztek, a 16 oldalból mindössze egy foglalkozott tévével, a többi rádióműsorokkal.

Az 1960. június 6-i héttel foglalkozó újságban megnyugtatták az olvasókat, hogy a Kékestetőn épülő tévéállomás jelentősen javítja majd a környéken a vételi lehetőségeket, egy olvasói levélben pedig felháborodott valaki, hogy egy meccs szünetében az unalmas lelátót mutatták, nem a főváros szépségeit. Egy bizonyos Radics Jánosnak a Magyar Posta visszafizetett tíz forintot, mert a tévé-előfizetés mellé rádió-előfizetést is számoltak, úgy tűnik, indokolatlanul.

Nem volt annyira fontos a ruha színe - inkább a mintája

Volt még kritika a Vihar a Sycamore utcában című tévéjátékról, leközöltek egy interjút Varasdy Emmi magyar zongoraművésszel. Vicze Zsuzsa jelmeztervező elmesélte, hogy már másfél éve van a tévénél, de csak nehezen szokja meg, hogy fekete-fehérben mutatja meg a világot, hiszen nem volt színes adás. „Most kísérletezgetek, hogy melyik szín a szürke melyik árnyalatát adja. Az biztos, hogy az érdekes színek helyett érdekes mintákat kell alkalmaznunk. Legjobban a csíkos és kockás anyagok váltak be" – mesélte 60 évvel ezelőtt. Elárulta, hogy kedvenc kreációja az a ruha volt, amit Váradi Hédi hordott Az államügyészben.

Kedvenc részünk ebben a rádió- és tévéújságban „a szerkesztő válaszol" rovat, például a levelet küldő Szekeres István egyik kérdésre csak ennyi volt a válasz: „Nem a televízión múlik, hogy nem." (Több tízezer olvasónak viszont nem derül ki, hogy mi nem...) Kovács Gyuláné azon sopánkodott, hogy a Szabó család a rádióban egy órával későbbre került, így viszont nem tudja nézni miatta a televíziót. Egy olvasó egy dalt kért, amit a szerkesztő nem ismert, de a beküldött két sor alapján megállapította, hogy nem is baj, mert "érzelgős giccs."

Csak öt nap volt pár órányi adás

Ami meglepő lehet egy mai tévézőnek, aki 200 csatornát fog nonstop, persze színesben, hogy csak a hét öt napján volt némi tévéadás. A június 6-i héten hétfőn sötét volt a képernyő, kedden a 15 perces híradó után vonósnégyest mutattak, majd este nyolctól a Sas tengeralattjáró lengyel fim ment. Szerdán 18.40-kor startolt az adás, 20 percig dél-kínai tájakat vetítettek, majd a híradó helyett A napfény nem eladó című színdarabot közvetítették élőben a Petőfi Színházból. Csütörtökön volt mese, kerékpárverseny és egy természetfilm, pénteken viszont megint nem volt adás.

Szombaton zenés felvételeket adott a tévé, például Záray Mártát, majd A trubadúr olasz operafilmet mutatták be. Az összes nap közül csak vasárnap volt délelőtti adás, egy állatkerti séta, utána adásszünet, majd meccs (Honvéd-Vasas), majd egy francia film volt soron (Isten után az első).

A következő Rádió és Televízió Újságban volt egy hosszabb cikk a kínai rádiós-tévés helyzetről, illetve arról, hogy telik egy vasárnap a tévénél. Az egyik írás azzal foglalkozott, hogy a falvakban is egyre több a készülék. „A legtöbb művelődési otthonban a tévéműsorok megtekintéséért 1-2 forintot szednek be a nézőktől, takarítási és készülékjavítási költségek fejében. A helybeliek ezt a legtermészetesebb dolognak tartják, és úgy fizetnek, mintha mozijegyet váltanának." A szerző azon elmélkedik, vajon helyes-e ez a rendszer. Pár oldallal odébb már megjelentek a képes viccek is.

Ezen a héten a Magyar Televízió kedden A fantasztikus utazás című szovjet filmet adta, szerdán a Színfoltok Kínából című programot 20 percben, majd a magyar olimpiai futballválogatott meccsét a brazil Fluminense ellen. Csütörtökön kicsit változatosabb volt az adás, láthatott a néző riportműsort, irodalmi műsort, híradót, a kisdobosok is kaptak 45 percet, de még egy francia film is belefért. Pénteken továbbra sem volt adás, ahogy hétfőn sem, hétvégén viszont Vasas-FTC meccset és színházi előadást is láthatott a nagyérdemű – már aki lepengette az 1-2 forintot, hogy tévét nézhessen egy művelődési házban.

Renata Tebaldi operaénekesnő nem mozgott, ezt sérelmezték

Június során még volt hír arról, hogy „Csehszlovákia és Jugoszlávia angol TV-filmet vásárolt, és hasonló gondolattal foglalkozik a lengyel TV is." Örömmel olvashatták a magyarok, hogy elindult Rigában a kettes csatorna. Az egyik legkülönösebb hír az volt, hogy a nyugatnémet tévében Renata Tebaldi énekelt, de a tévézőknek kevés volt a mozgás, panaszos leveleket írtak, ugyanis látni is akartak valamit, nem csak hallani.

Ungvári Tamás akkoriban egy Dupla vagy semmi című műsort vezetett, de egy cikkben elmesélte, hogy az osztrák tévé egyik kvíze tetszett meg neki, magyarul a Minden perc egy schilling, és főleg azért, mert egy rossz válasszal még nem esett ki a játékos. Elárulta, hogy szerinte az a jó játékvezető, aki minden kérdésre tudja a választ, és ezért is praktikus, ha ő maga szerkeszti az adást.

„Nagyarányú építkezés folyik a Szabadság téri TV palotában", adták hírül 1960 júniusában. A cikkből kiderült, hogy érkezett új keverő, új, speciális (szekrényméretű) magnetofon, felvevőgép, de a díszletfestők is külön termet kaptak. A Televízió asztalosműhelye pedig gépesített, külön üzemben dolgozott.

Baráti kör alakult, tévéműsorokról beszélgettek

„A TV barátai" címmel hozott le büszkén egy hírt a Rádió és Televízió Újság ugyanebben a hónapban, eszerint Orosházán, a Petőfi Kultúrházban „Televízió baráti köre" néven csoport alakult: gyűjtik a tévés cikkeket, ezeket megbeszélik, nézik az összes műsort, majd megvitatják őket, de még műszaki témában is szerveznek előadást. Látható tehát, hogy 60 éve már nagy érdeklődést váltott ki a tévé, hiszen a hang mellé már képet is adott – ami természetes, de akkoriban kisebb csodának tűnhetett.

1964 volt az év, amikor először láthattak műholdas tévéközvetítést itthon a tévézők, a tokiói olimpiáról, majd 1969-ig kellett várni itthon a színes televíziós adásra – de ez már másik cikk témája lesz.