A Ratched csak erős idegzetű, sokat látott nézőknek ajánlott, akiknek a Hannibal vagy az Amerikai Horror Story sem okoz álmatlan éjszakát.

A Netflix legújabb, pár napja debütált sorozata a Ratched, az a Ryan Murphy a kreátora, akihez olyan bizarr sorozatok köthetők, mint a Kés/alatt, a Scream Queens: Gyilkos történet vagy az Amerikai Horror Story, amelyből hamarosan már a 10. évad érkezik. Új sorozata, a Ratched szereplői között találunk több olyan színészt is, akikkel együtt dolgozott már az Amerikai Horror Storyban, hogy ne menjünk messze, rögtön a főszereplő, Sarah Paulson, de a most őrült tömeggyilkos alakító Finn Wittrock is megfordult a horrorklasszikusban, akárcsak Jon Jon Briones, aki most az elmegyógyintézet igazgatója. Nem mellesleg az Amerikai Horror Story 2012-es évadja, amely a Zártosztály alcímen futott (1964-ben játszódott Massachusetts államban), a Briarcliff Elmegyógyintézet nyomorúságos, rémisztő mindennapjait mutatta be - és ott is volt őrült igazgató és szadista nővér.

Netflix

A Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) 1975-ben készült, színes amerikai film, Ken Kesey azonos című regényének adaptációja, nagy siker volt, Jack Nicholsonnal, Louise Fletcherrel a főbb szerepekben. A film és a sorozat közötti kapocs Mildred Ratched karaktere, a Netflix szériája a figura előéletét kívánja bemutatni, azaz előzménysorozatról van szó.

Netflix

A sztoriban Mildred Ratched megjárja a világháborút, erről pár rövid jelenetben, visszaemlékezésben értesülünk, majd 1947-ben indul a történet, amikor bejelentkezik a diliházként működő Lucia State Hospital egy állására, nővér szeretne lenni, múltbéli tapasztalataival. Kis ügyeskedés után be is jut, majd hamarosan kiderül, miért vágyott oda.

Brutális kezdés

A sorozat egy kegyetlen mészárlással, kaszabolós horrorral nyit, egy látszólag elmeháborodott férfit egy este beengednek a paplakba, amikor azt hazudja, hogy lerobbant az autója, és csak telefonálni szeretne. A bestiális gyilkosságok után fél évvel elkapják, és felmerül, hogy egyáltalán beszámítható-e Finn Wittrock karaktere, Edmund Tolleson. Így kerül a figura az elmegyógyintézetbe, ahol a nővére is serénykedik, néha atyaúristent játszva, aki mindenható, akinek jogában áll mások életét elvenni.

Forrás: Netflix

A sorozat első három része alapján elmondható, hogy kell hozzá idegrendszer, gyomor, jócskán tartalmaz felkavaró, bizarr jeleneteket, fordulatokat. Sharon Stone is szerepel benne, egy dúsgazdag nőt alakít, aki egy bérgyilkost fogad – ez még csak hagyján, de egy kezek és lábak nélkül élő szerencsétlen fiatalembert nevelget fényűző otthonában.

Netflix

Az 1940-es években alkalmazott, igen primitív lobotómiás eljárásokat is bemutatja a sorozat, rémisztő látni, amint élőhalottakat csinálnak több emberből, akiken a modern orvostudomány könnyen segíthetne, akár néhány pirulával. Ugyanolyan nyomasztó, amikor tűzforró fürdővel, majd jégkockák közé fektetéssel próbálnak „meggyógyítani" egy fiatal nőt, aki előbb megfő, majd megfagy, ekkor talán több néző kutat újabb néznivaló után.

Az ápolók sem jobbak

A képi világa igényes, látszik, hogy sok pénzt öltek bele, a színészi játék néha eltúlzott, modoros, teátrális, de alapvetően rendben van. A sorozat idegesítően sok zenét használ, a legtöbbször ugyanolyat, feszültségkeltőt, de szinte nincs perc, amikor ne szólna valami muzsika a héttérben. A szexjelenetek gyakoriak, de nélkülöznek mindenféle valóban erotikus tartalmat: a diliház vécéjében ápolónőt döngető orvos, a katakombában, rácsok mögé zárt tömeggyilkos kézzel való kielégítése, a beteges, perverz szex, amit a nővér bemutat egy szomszéddal, aligha izgatja a nézőt, inkább még nyomasztóbbá teszi az amúgy is sötét, borongós sorozatot.

A legfélelmetesebb persze az, hogy sem a frissen érkezett nővér, sem a főnővér, sem az elmegyógyintézet igazgatója sem normálisabb, mint a hideg-meleg vizes fürdővel, elektrosokkal és különféle kétes szerekkel kezelt betegek – sőt.