85 éves a magyar szinkron: így kezdődött minden

Les Dolly Sisters en 1930. RV-358273

Hivatalosan 1935-ben született meg a magyar szinkron, de korábban már voltak különféle próbálkozások, hogy más nyelven készült hangosfilmet élvezhetővé tegyenek a magyar nézők számára. Hogyan indult a magyar szinkron, miért volt rá szükség, és melyik volt az első?

1931-ben a Budapesti Hírlap arról írt, hogy voltak korábban is filmek, amelyeket a gyártó, forgalmazó magyarított, de „az addigi próbálkozások nem sikerültek túlságosan, (...) a magyarul szinkronizált filmek egyenesen kínosan hatottak, mert kiáltó különbség volt az idegen színész játéka, szájmozdulata és a szinkron beszéde között". Április 26-án azonban a sajtónak bemutattak egy filmet a Paramount magyarországi házi vetítőjében: „Ha nem is mondhatjuk azt, hogy ez a próbálkozás tökéletes, annyit megállapíthatunk, hogy ennél a kísérletnél már csupán nüanszbeli hibákról lehet beszélni" – írta a cikk szerzője.

A Paramount gáláns módon kivitt Párizsba néhány magyar színészt, velük készült a magyar verzió. „Mert miről volt szó? Arról, hogy egy kész film megtekintése után a kijelölt szöveget úgy kell elmondani, amint a főszereplő művész egyénisége megkívánja. Szóval nem a színész saját egyénisége, kedve, felfogása szerint" – igyekezett megmagyarázni a lap a szinkron lényegét olyan olvasóknak, akik erről még nyilván nem hallottak.

A cirkuszban fellépő Dolly testvérek 1930-ban (a kép illusztráció) Forrás: AFP

„Egy hétig, reggeltől-estig a filmet nézve tanulták a magyar színészek a szerepet, fárasztó, idegölő munkával, kevés próbafelvétellel, mert a próbafilm újabb költséget jelent. Az eredmény megérte a fáradságot. Szerencsére, a film témája cirkuszmiliőben, szóval nemzetközi környezetben bonyolódik le, így teljesebb az illúzió. Kritikai megjegyzésünk egyelőre csupán annyi, hogy egyik-másik szinkron-szereplő énekelve beszél, hogy hangjának modulációja és kifejezése nem simul a filmszereplő egyéniségéhez. A filmet, az Uránia hétfőn mutatja be" – írta a Budapesti Hírlap. Mint látható, a film címe Cirkusz-szerelem volt:

1934 decemberében már arról írtak a lapok, hogy „a közeljövőben megjelenik a kormányrendelet, mely kötelezni fogja a magyar filmvállalatokat, hogy minden külföldi filmhez készítsenek magyar szinkront". Természetesen ez a Budapesten készített idegen nyelvű filmekre is vonatkozni fog – jegyezték meg. A magyar kormány csak követni fogja az olasz példát, mert Olaszországban már évek óta olasz nyelvre kell szinkronizálni minden idegen nyelvű filmet, tették hozzá.

Cirkusz a harmincas években (a kép illusztráció) Forrás:AFP

Ezt nem kapkodták el, mert három hónappal később is csak azt lehetett olvasni, hogy „állítólag rövid időn belül megjelenik az a rendelet, amely a külföldi filmek bizonyos százalékának magyar szinkronizálására fogja kötelezni a vállalatokat. A szinkronizálás népszerűsítésére a Magyar Kinotechnikai Társaság előadásokat is tartott."

8 ezer pengő az valójában 10 ezer

1935-ben úgy kalkuláltak, hogy egy film magyar szinkronja nyolcezer pengőbe fog kerülni. „Tudjuk, hogy ez gyakorlatban legalább 10.000 pengőt jelent. A lényeg, hogy kb. 200.000 pengőt kell évente befektetni a szinkronizálásokba. Ami könnyen azt jelenti, hogy két eredeti magyar filmmel kevesebb készül majd évente" – írta akkoriban egy újságíró.

Ráday mozi a 30-as években Forrás: Fortepan

Ugyanazon év júniusában már kiderült, hogy a törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztették: „A külföldről behozott filmek egy részének magyar szinkronját hamarosan be is vezetik, ugyanakkor pedig a szakma köréből egy akció indul ki, amelynek célja a magyar filmek erőteljesebb elhelyezése a külföldi piacokon, hasonlóképpen, szinkron útján. Az idegen filmek magyar nyelvű előadása természetes védekezés a külföldi filmáramlás ellen, a magyar filmek értékesítését külföldön pedig oly módon akarják megoldani, hogy idehaza szinkronizálják német vagy francia, illetőleg a megfelelő nyelvre."

Magyar film is készült franciául

Úgy tervezték, hogy az első ilyen film a Hunnia-gyár műtermében legközelebb forgatásra kerülő Elnökkisasszony című vígjáték lesz, amelyet a Reflektor cég gyárt és hoz forgalomba. Ez a vállalat gyártotta egy évvel korábban a Meseautót, amelynek sok évtizeddel később remake-je is készült. „Az Elnökkisasszony film forgatása még meg sem kezdődött, mikor már le is kötötték a francia verzió jogát. A gyártó cég úgy határozott, hogy a filmet nem készíti el külön francia változatban, hanem a magyar példányt szinkronizálják franciára" – lehetett olvasni akkoriban.

Hollywood filmszínház egykoron (később Bethlen Téri Színház) az István utca sarkán, Budapesten Fortepan

1935 júniusában már arról ír a Pesti Napló, hogy a törvényjavaslat átment. „A magyar filmérdekeltségek már régen várták ennek a rendeletnek a megjelenését, és megfelelően fel is készültek rá. A Hunniában és a Pedagógiai Filmgyárban már teljesen berendezett szinkronizáló stúdiók várják a munka megindulását. Körülbelül olyan itt minden, mint a rádió stúdiójában: akusztikai függönyözések, erősítők, hangszórók, mikrofonok" – így indult egy riport az egyik helyszínről.

Nem kell félni

A cikk leírja, hogyan történik a szinkronizálás, és bemutat egy fiatal mérnököt, aki új eljárást talált ki. Wusinszky László egy pince mélyéről lelkesen jelentette, hogy működik a módszere. „Az én szinkronizálási eljárásomnak alapelve ugyanaz, mint a többié, csak sokkal olcsóbb. Tudni kell, hogy a filmen a kép mellé van fotografálva a hang. Én ezt a hangcsíkot egyszerűen lekaparom a kép mellől, helyébe új érzékeny emulziót öntök, és erre a friss emulzióra veszem fel az új hangot. Ezzel az eljárással mindössze 8000 pengőbe kerül egy kétezer méteres film magyarra való szinkronizálása, ha nincsen különleges nagy zenekar vagy egyéb produkció a filmben."

„Nem kell félni a szinkronizált filmektől. Nem nehéz munka ez. A dramaturg lefordítja a film idegen dialógjait magyarra, és ezek a lefordított mondatok itt a rendes vetítővászon feletti keskeny szalagon futnak lassan a színész előtt. A színész látja a képet és felette a szöveget; nincs egyéb dolga, mint erre a szövegre figyelni, és azt abban a pillanatban és tempóban elmondani, ahogy a szöveg a startjelen keresztülfut. Két-három próba után bárki tudja ezt csinálni" - vélekedett Wusinszky.

Cikksorozatunk hamarosan folytatódik. A következő részből kiderül, hogy rendőrök oszlattak fel 1935-ben egy kisebb tömeget éjjel, az utcán, ők az első, éjszakába nyúló szinkronos vetítés után vitatkoztak, ezek szerint túl hangosan.