Múltidéző cikksorozatunkat Antal Imrével folytatjuk – a tévés műsorvezető, zongoraművész épp 13 évvel ezelőtt halt meg. Jöjjön egy régi történet arról, miért vitte be egy civilruhás rendőr Békéscsabán, valamikor a hatvanas években!

Antal Imre Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész. Zongoristaként – mint az Országos Filharmónia szólistája – a világ minden szegletében fellépett, számos nemzetközi versenyt megnyert. Egy időben sokat turnézott, rengeteg magyar helyszínen is fellépett. „Ezeken a vidéki turnékon az volt a legrosszabb, hogy napközben semmit sem lehetett csinálni. A szállodai szobákban ketten-hárman laktunk nagyon szűkösen, ott olvasni például nem lehetett. Maradt volna a presszó, de ott a jövés-menés elvonta az ember figyelmét. Az utcákon őgyelegtem, s naponta megnéztem ugyanazokat a kirakatokat. Egy szép napon, Békéscsabán, kellemes változatosságot jelentett, hogy a szálloda bejáratánál megállt két gyönyörű Citroen autó, francia rendszámmal. Akkoriban egy-egy nyugati kocsi csodaszámba ment, így ki is alakult egy hatalmas embergyűrű. Bámulták az autókat" – emlékezett Pami című könyvében.

Antal Imre fiatalonFortepan / Szalay Zoltán

Összegyűlt tehát az utca népe, kérdések jöttek, Antal Imre pedig hirtelen franciatolmács lett. A járókelőket az érdekelte, mi a végsebessége a kocsinak, mennyibe kerül, mennyit fogyaszt, majd a válaszok után a franciák beszálltak a kocsikba, és elindultak a Hortobágy felé.

„A tömeg szétoszlott, én meg folytatni akartam megkezdett sétámat a vasedénybolt kirakata felé, hiszen már egy napja nem láttam. Szembe jön velem egy pasas. Ismered a szituációt, Kedves Olvasó, amikor jobbról akarsz kerülni, aztán mégse, megint vissza, végül szembeállva ugráltok ide-oda. No, én is pattogtam, mint egy nikkelbolha. Alkalmi táncpartnerem egyszer csak a foga közül ezt sziszegi: Föltűnés nélkül sétáljon velem!" – emlékezett Antal Imre, a attól tartott, megverik a kapitányságon.

„Egy irdatlan vaskapuhoz érkeztünk. Előtte egyenruhás őr dobtáras géppisztollyal. Fölvezettek egy szűk szobába, s magamra hagytak. Vártam, várakoztam. Régi trükk: így omlik össze lelkileg a szemét diverzáns! Jó húsz perc múlva bejött egy másik civil. Úgy nézett ki, hogy elkelt volna nálam egy Liberó márkájú pelenka, de akkor az még nem volt kitalálva. A nemzetbiztonság éber, csabai őre nem ütéssel kezdte, hanem elkérte személyi igazolványomat" – folytatódott a sztori.

Antal Imre zongoraművészkéntForrás: Fortepan

Hosszasan kifaggatták arról, hogy tanult idegen nyelvet (ami nem az orosz), mi a foglalkozása, mit keres Békéscsabán. Valami címeket követeltek tőle, amelyeket állítólag a franciáktól kapott, de Antal azzal védekezett, hogy nem is ismerete az idegeneket, még csak kezet sem fogott velük. A rendőrtiszt csak akkor enyhült meg, amikor Antal azzal védte magát, hogy személyesen ismeri Komócsin Zoltán politikust, illetve második lett e VIT-en, ahol sok nyugati, imperialista országból érkezett művészt előzött meg, és második lett.

Antal Imrét végül kiengedték a kapitányságról, a tiszt elnézést kért, és megkérte, hogy senkinek ne beszéljen erről a kellemetlen esetről. „Lassan elindultam, bandukoltam, minden kikericsnél megálltam, hadd lássa, milyen álmodozó, ártatlan művészlélek vagyok én. A sarokról visszanéztem. Még ott állt. Pápá, intettem, s befordultam. A szállodáig csúcsot javítottam síkfutásban. Beestem az ajtón: Jézusom, gyerekek! Engem bevittek!" – kotyogta el azonmód a történetet.