Barátai meséltek Kandech Evelyne utolsó hetéről, akik a végső pillanatig kitartottak az egykori megasztáros énekesnő mellett. A barátok szerint Evelyne mindvégig hitt a gyógyulásban, és bármit hajlandó volt kipróbálni, hogy legyőzhesse a kórt. A három barát azért kereste fel a Blikket, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba Evelyne utolsó éveivel, illetve halálával kapcsolatban. Elmondták azt is, hogy Evelyne - Bár Kandechként ismerte meg az ország - állítólag C betű nélkül írta a nevét, a legnagyobb közösségi oldalra is így regisztrált, Kandeh-ként.
"A barátai egymásnak adták a kilincset a kórházban is, nagyon szerettük" – mondta a Blikknek Evelyne egyik barátja, Kristóf.
Kristóf elmesélte, hogy az október 14-én este, 37 évesen meghalt énekesnőt két éve diagnosztizáltak először a kegyetlen kórral, amellyel hősiesen harcolt, ám végül nem győzhetett.
"Több mint két éve derült ki a betegsége, amely a közelmúltban gyógyíthatatlan stádiumba lépett. Először egy éven keresztül járt kezelésekre, amelyekkel sikerült elérni egy olyan állapotot, amellyel élni tudott. A rák nem tűnt el soha, de nem volt rosszul, élte az életét – mesélte, így amikor a lány két hete bekerült a Kékgolyó utcai onkológiára, akkor is ott volt mellette.
"Műtétről is szó volt, de amikor kiderült, hogy ez már nem járható út, jelentkezett egy kísérleti kezelésre, amelytől sokat remélt. Együtt töltöttük ki a papírokat, de sajnos a kezelést már nem kezdhette el. Nagyon gyorsan fordult rosszra minden... Senki nem számított erre, ő sem. A kórházba kerülése előtt három nappal még új vállalkozás indítását tervezte. Voltak kisebb földjei Pécs környékén, ezeken szeretett volna biogazdálkodással foglalkozni - folytatta a Blikknek.
Csütörtökön este ment el úgy, hogy egy nappal korábban vittük be. Előző héten vasárnap még együtt voltunk templomban, három héttel ezelőtt még dolgozott, életerős volt és vidám, az állapota azonban napról napra sokat romlott – folytatta Gabi, aki évekig volt Evelyne közvetlen kolléganője. Az énekesnő egy budai kávézóban dolgozott négy éve, még a kezelések alatt sem mulasztott.
Hihetetlen erő volt benne, ha voltak is fájdalmai, nem mutatta, bringával járt be hajnalban. Emlékszem, amikor utoljára bent volt, a nyakamba ugorva, ujjongva mesélte, hogy végre meglesz a műtét, és utána minden jól lesz. Teljesen padlón vagyunk mindannyian, mert tényleg nem erre számítottunk – vallotta be a férfi, aki a többiekkel együtt próbál eleget tenni Evelyne kérésének.
"Ugyan pécsi születésű volt, de az élete Budapesten zajlott, így azt szerette volna, ha itt temetjük el, bármi történik vele" – árulta el Kristóf, aki szerint Evelyne-nek nagyon fontos volt a Sierra Leonéban élő édesapja, Ahmed.
"Keveset kommunikáltak, de annak ellenére, hogy életükben mindössze egyszer találkoztak, fontos volt neki az apukája. A temetésről a család magyar és afrikai részével is folyamatosan egyeztetünk" – árulta el Kristóf, aki azt szeretné, ha mindenki tudná, hogy Evelyne-t sokan szerették, mellette álltak, ő pedig sosem adta fel.