Hiába a televíziós műsor nem olyan, mint a színház, ahol ott ülnek előtted a nézők, itt is kell és jól esik a visszacsatolás vagy épp a kritika. Rám a nézői reakció pozitívan hat, doppingol - mondta a táncművész, koreográfus. Hiányzik a show a Dancing with the Stars zsűritagjának? Mit csinál mostanában?

Vége a Dancing with the Starsnak. Sokakban hiányérzet van, üres lett a szombat, a hírességek nem próbálnak napról napra. A zsűritag élete, a te életed is üres lett? Hogy telt a múlt szombat, hogyan fog a mostani?

- A változás annyi lett, hogy amióta lement a Dancing with the Stars döntője, azóta a hétvégéket is a próbák teszik ki. A Madách Táncművészeti Iskola növendékeivel reggeltől estig készülünk a Diótörőre. Ez most a betanítási fázis még, közben folyamatosan alakítgatok a koreográfián is, így sajnos addig például még nem jutottam el, hogy magamat, a testemet és az elmémet is felkészítsem Drosselmeyer szerepére. Szóval nem unatkozom, hiszen e mellett tanítok a Táncművészeti Egyetemen is és fejben kicsit már egy tatabányai mozgásszínházas darabra is készülök, ötletelek. Így bár valamiféle hiányérzet van, teendő bőven akad.

Kováts Gergely CsanádTV2

Mi hiányzik a tévés világból így másfél hét után? Vagy jó most nélküle?

- Azt hiszem, ez így pont jó ritmusban volt a többi munkámmal, akkor ért véget a műsor, amikor besűrűsödtek az egyéb teendők. Mivel egy nap még mindig csak 24 órából áll, így jobb most kicsit a Dancing with the Stars nélkül, de természetesen hiányzik is. A televíziós világ vibrálása, rezgése, pörgése, az élő adás nem hasonlítható semmihez. Az a fajta készülés és fókuszáltság, ami a zsűrizéshez kell, nekem nagyon tetszik. Persze megvan a pezsgés a tánciskolában is, de másképp. Az egy másik közeg, az ember lazább és olykor nyersebb is tud lenni, egy népszerű televízióműsorban hiába önmagát adja az ember, azért „viselkedni kell".

A reflektorfény megléte vagy nem léte mennyiben segíti vagy épp nehezíti az életedet?

- Engem nem zavar a reflektorfény, szeretem a nyilvánosság-érzést, színpadi ember vagyok. Örülök, ha megtalálnak az emberek a véleményükkel, vagy akár csak rám köszönnek. Én közvetlen típus vagyok, igyekszem emberien kezelni ezt az egészet. Hiába a televíziós műsor nem olyan, mint a színház, ahol ott ülnek előtted a nézők, itt is kell és jól esik a visszacsatolás vagy épp a kritika. Rám a nézői reakció pozitívan hat, doppingol.

TV2

A DWTS második évadában sikerült a halloween-i adásba egy kis színházat csempészned. Mit jelent neked a színház, a játék, a színpad?

- Imádtam azt az adást, nekem a játék, a színház egy vidámpark, egy nyaralás, ha tehetném, folyamatosan színpadon lennék. Szabadúszóként ez nyilván nehezebb, főleg úgy, hogy javarészt a háttérben dolgozom koreográfusként, rendezőként. Ezért is várom most annyira a korábban említett Diótörőt, nagyjából másfél éve nem táncoltam színpadon. Miközben nekem a tánc az szerelem, izgalom, az élet maga, mondhatni drog.

A korábban említett Diótörőt alakítod, formálod, betanítod és te is táncolsz benne. Melyik munkafolyamat a kedvesebb számodra?

- Nem lehet ezt különválasztani, mindegyik más és mindegyik épp oly kedves és fontos számomra. Sokkal jobb úgy dolgozni egy darabon, ha én is a színpadra állok és részese vagyok a történetnek végig. Ha csak betanítok valamit, akkor a bemutatóval elengedi az ember, kicsit kívülálló lesz, amitől van egy szomorúság érzés az emberben. A növendékekkel színpadon lenni különös érzés, jó látni és megtapasztalni, hogy mit jelent nekik ez az egész varázslat az első próbától az előadásokon át az utolsó tökéletesítésig. És azt gondolom, nekik is teljesen már, hogy látnak engem is színpadon és az, amiről korábban beszéltem, az kézzelfogható és rajtam keresztül is tetten érhető, az alázat, a fegyelem, a fókuszáltság, a humor és még sorolhatnám, amiről ez a szakma szól.

A pihenés szó számodra ismerősen cseng vagy nem tudod értelmezni? Mi az, ami energiát ad és tölt?

- Nyaranta találkozom vele, igen, de tény, hogy nem gyakran. Talán sablonosan hangzik, de engem tényleg a munkám tölt és az ad energiát egy újabb naphoz. Persze amikor egyedül maradok a próbateremben, vagy otthon a vacsora mellett elengedem magam, akkor érzem, hogy semmi energiám nem maradt és hulla fáradt vagyok. Másnap amikor folytatódik a próba, és látom az eredményét a munkámnak, hogy amit megbeszéltünk előző nap, az az üzenet átment és lépésről lépésre épül a történet, haladunk, az feltölt és energiát ad, annak köszönhetően folyamatos a motiváció.