A magyar énekesnő gyűrűt kapott a Bee Gees sztárjától, akivel valóban volt egy furcsa kapcsolata még a hatvanas években – a brit sajtó már meg is írta, hogy összeházasodnak. Sokszor találkoztak, párszor együtt is aludtak, majd Cini hazajött, a gyűrű pedig a Balaton mélyén hever. Nemzetközi karrierje lehetett volna Mrs. Gibbként? Ez már soha nem derül ki.

A történet egy 1967-es fesztivállal kezdődik, annak a zsűrije első díjat adott Zalatnaynak a Nem várok holnapig dalért. „Több külföldi menedzser és lemezcég vett ott részt, s én, egy magyar származású, angol menedzsertől - Joseph Halmaitól - kétéves angliai szerződésajánlatot kaptam. A szerződést a koncertiroda segítségével meg is kötöttük. Így indultam el a nemzetközi karrier felé. Frissen érettségizett, taknyos lány voltam, ájultan készültem a dolgokra, izgalomban vagy lázban, de feltétlenül égtem és hihetetlennek tűnt az egész" – emlékezett Zalatnay.

Zalatnay Sarolta 1967-ben

Zalatnay 20 éves volt akkor, úgy érkezett meg Londonba, hogy egész Angliában csak két embert ismert. Elkezdett az ottani zenészvilágba járni, és azt állította, hogy megismerte a Rolling Stonest, a Bee Geest, Jimi Hendrixet, Paul McCartney-t. „Angie (egy barátnője – a szerk.) hívta fel a figyelmemet Maurice Gibbre. Ettől kezdve én is tudatosabban figyeltem. A Bee Gees együttesben játszó három Gibb fiúból, pontosabban az ikerpárból volt az egyik. Kedvesen köszönt, ha látott, néhány szót is váltottunk, de nekem néha minden önbizalmam elszállt. Most is éppen ez történt. Gondoltam, rám is csak úgy rutinból mosolyog, mint a többire, s úgy tudtam, hogy az akkor épp a csúcson lévő és az örökös slágerlistán szereplő Lulu fiúja" – írta a könyvében.

Lulu mér korábban kavart a Bee Gees-taggal

Lulu viszont éppen otthagyta Maurice-t, George Best, az angol futballsztár miatt. „Tehát amellett, hogy tetszettem neki, lehetséges volt, hogy Lulut bosszantani akarja valakivel. Tele voltak az újságok a nevemmel, kelet-európai érdekesség, csinos magyar temperamentumos lány, szóval fölfújtak, és bőven kaptam reklámot. Mint később kiderült, jó alanynak látszottam. Menedzserem a Robert Steegwood céget szemelte ki munkaszerzés céljából, és ez tényleg kapóra jött, mert így a Bee Gees menedzseri irodája kezdett dolgoztatni. Ezzel természetszerűleg együtt járt, hogy hivatalosan is bemutattak a Gibb fiúknak. Reklámcélokra kitalálták azt is, hogy járjunk együtt. Összecsődítették a legnagyobb újságokat, közös fotókat csináltak, intim jelenetekkel, amiket (persze erről a menedzserek nem tudtak) mi boldogan vállaltunk és abszolút átéléssel el is játszottunk. Ölelkeztünk, csókolóztunk, kéz a kézben futkostunk a Hyde Parkban, vásároltunk a turisták híres utcájában, a Carnaby Streeten."

A megjátszott szerelem csak a lapoknak szólt, de titokban is találkozgattak. „Először csak kínai vacsora, klubok, kirándulások, majd hétvége a Bee Gees kastélyban! Na, itt kezdődtek a bajok, bár olyan csodálatos gazdagságot láthattam, amilyet addig csak filmeken. Nagy társaságot hívtak a hétvégére. Sok barát és barátnő, a menedzser, néhány fotós, szóval, szép számú kis csapat. Akkor még semmilyen viszonyom nem volt Maurice-szal, tehát kissé idegesen, de jó hangulatban mentem velük. Sok rosszat pletykáltak az emberek, furcsa dolgokat meséltek Maurice-ról, és Barryről, a testvéréről is. A harmadik, Robin, ekkor már nős volt, no meg a legcsúnyább, és a legszolidabb is" - folytatta a történetet az énekesnő.

Zalatnay és Gibb

Rolls-Royce-ok, Jaguárok és sportkocsik tömege állt az ősparkos, golfpályával, lovardával és a hozzá tartozó lovakkal, kis kápolnával rendelkező kastély előtt, amely Londontól 100 kilométerre volt, itt töltötték együtt az első hétvégéjüket. „Miután elmúltak az első ámulati hullámok, csodálkozni kezdtem, mert nem úgy tűnt, mintha Maurice velem óhajtaná tölteni a két éjszakát. Kezdtem idegeskedni, amikor megtudtam, hogy külön szobája van" - emlékezett.

Később sem javult sokat a helyzet, Cini szerint Maurice Gibb udvarias, aranyos volt, de kissé hideg, úgyhogy a magyar énekesnő női praktikákat vetett be. „Próbáltam sokatmondó pillantásokat lövellni, átülni szorosan Maurice mellé, suttogni a fülébe és tettetni a fáradtat. Gondoltam, ilyen kialakulóban lévő, új kapcsolatoknál ez a viselkedés félreérthetetlen, s reagálni általában egyféleképpen szoktak rá, a társaságtól elnézést kérve, valamilyen ürüggyel visszavonulni a szobába. De ő csak nem akart felállni. Kis szünet után még egyszer próbálkoztam. Semmi visszajelzés. Részeg sem volt annyira, nem is szívott, éppen jó hangulatban énekelt, mikor egyenesen a fülébe súgtam, hogy szeretnék fölmenni a szobámba. Mire ő azt mondta, hogy jó, majd jön ő is. És tovább danolt."

Zalatnay eztán éjjel egykor felment a szobába, és úgy tűnt, Gibb nem érdeklődik igazán. És itt a krimis rész: „Hajnali 4 tájban mocorgásra ébredtem. A zaj kívülről jött, s a sötétben tapogatózva mentem az ajtóig. A menedzsert pillantottam meg, egy fiatal fiúval és Maurice-szal. Úgy éreztem, krimibe kerültem, sustorgásukat alig hallottam, angolságukat így pláne nem értettem, pedig kíváncsi voltam, miről beszélhetnek. Valami olyasmit azért kiszűrtem, hogy talán Maurice ezt mondta, hogy holnap, most nem... Majd igazi csókot adott a két férfinak, akik egy szobába mentek be, s ő lábujjhegyen jött az én szobám irányába." Elindult ugyan, de nem ment be, csak reggel találkoztak.

Cini a reggelinél felettébb mogorva volt, de aztán megpróbálta élvezni a napot. Maurice, az ikertestvére, Robin a felesége és a magyar énekesnő kirándulni indultak a környező dombokra: „Egyenesen nem kérdezhettem rá, nem is mertem. Túl gyakorlatlan voltam, hiányzott még belőlem a rafinéria. A lényeg az, hogy rövid egyórás sétánk végére megkérte a kezemet, ezek után pedig nem volt értelme a további kérdezősködéseknek. Visszaérve, a szobánkba mentünk, majd a szokásos délutáni teára, s ettől kezdve nem próbálkoztam semmivel, mert lehet-e többet kapni egy fiútól, főleg egy ilyen körülrajongott világhírű popsztártól, mint azt, hogy feleségül kérjen?"

Lapozzon a Playboy-képekért, a sztori folytatódik, a cikknek nincs vége!