Ma négy hete, hogy Babicsek Bernátot szülei holtan találták solymári otthonában - írja a Bors.

Babicsek Bernát lakástűzben halt meg, édesanyja máig értetlenül áll a történtek előtt.

Nem tudom szavakba önteni, hogyan érezzük magunkat. Az egész életünk kilátástalanná vált. Naponta visszajárunk a házához, ahol a fiam meghalt, gyertyát gyújtunk, és csak sírunk... Elviselhetetlen ez a fájdalom! A falusi szokás szerint hat hétig nem nyúlunk a dolgaihoz, addig minden érintetlenül marad – mondta az édesanya.

Babicsek Bernát temetése január 15-énFotó: Koncz Márton - Origo

Négy hét telt el, azóta Márta néni nem nyilatkozott a sajtónak sem. 

"Rengeteg barátunk van, mindig aktívan vettünk részt a falu életében, de mindenkinek elmondom, hogy még nem akarok, nem tudok beszélni a bennem lévő érzésekről" – mondta a Borsnak, akikkel kivételt tett.

Nem kívánhat egy szülő jobb gyereket. Mindig, mindenkinek segített, már kicsi korától is. Kisfiúként azokkal a társaival játszott, akikkel senki nem akart. Nem tudott nemet mondani. Annyit küzdött szegény, állandóan dolgozott, hogy felépítse saját magát és az életét, hiszen neki nem volt semmilyen hátszele, segítsége, mindent egyedül ért el. Nagyon hiányzik, mert rendkívül jó kapcsolatban voltunk. Napi szinten találkoztunk, írtunk egymásnak, és mindig hazajött. Még csak most fejezte volna be a házát, amit az édesapjával közösen építettek. Tíz éve ott élt már, mindig valamit csinált rajta, most tavasszal készült volna el a garázs és a kerítés építésével, hogy az udvara is gyönyörű legyen" – mesélte Márta néni, majd azzal folytatta, mennyire büszke volt Bernátra, aki ismertsége ellenére is szerény, szerethető tudott maradni.

"Akárhol találkoztunk, mindig az volt az első, hogy szaladt hozzánk és megölelt minket. Soha nem szégyellt semmilyen fórumokon bennünket, mert mi nem vagyunk művészek, hanem egyszerű emberek. Igyekeztünk a háttérben maradni, ha valahova elkísértük, de ő mindig azt mondta: „Gyere anyukám!". Büszkén mutatott be mindenkinek minket. Állandóan azt mondta nekünk, hogy hálás és köszöni, amiért annyi mindennel segítettük. Gyermekkorától fogva önálló volt, nem ismert lehetetlen" – mondta az asszony, aki még mindig a válaszokat keresi a tragédiára.

Máig nem értem, hogyan történhetett mindez, amikor profin főzött. Mondta, hogy fáradt, és szilveszterkor nem megy sehova, az év utolsó napján fél egykor hagytuk magára, mert aludni, pihenni szeretett volna, mivel elsején már programja volt. Mégis neki állt főzni, de valószínűleg elaludt" – mondta a Borsnak.