Sokáig ittam, de egy éve történt valami - interjú Kökény Attilával

Kökény Attila énekes

Kökény Attila újra zsűrizik a Sztárban sztárban, ennek apropóján az Origónak elárulta azt, hogy mi a véleménye a hamarosan induló show régi és új zsűritagjairól, milyen volt sokáig zenélni luxusóceánjáró hajókon, miért járt otthon két hétig magassarkúban. Beszélt Istenhez fűződő kapcsolatáról, arról, hogy miért nem iszik alkoholt egy éve, és kiderült, milyen remek tanáccsal látta el a Megasztárban Presser Gábor.

Hamarosan indul a Sztárban sztár 8. évada a TV2-n, amelyben ismét zsűritag lesz. Mióta ismeri a zsűritársait?

- Papp Szabit ismerem, nyilván, ő haver, de korábbról. Az új zsűritagokkal kapcsolatban, Lékai-Kiss Ramóna, Makranczi Zalán, nincs még konkrétum, így kell majd velük ismerkedős estét keríteni, hogy tudjunk egymásról dolgokat. A casting alapján azt mondom, hogy a Zalán egy picit szőrösebb szívű lesz, szakmázni fog. Van, akinek ez a feladata, és ez a dolga.

Ramit pedig tudjuk milyen, ő vidám, dilis, jó kedélyű, csinos, szép, képernyőképes.

Azért kell jobban megismernünk egymást, összeszoknunk, mert az, hogy látom a munkásságát valakinek, az nem azt jelenti, hogy ebben a székben ugyanaz a valaki fog megjelenni. Én is másképpen vagyok a színpadon és másképpen ülök a zsűriszékben.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Zsűriként mire fog figyelni, mit és hogyan fog pontozni?

- Van hét-nyolc olyan fontos része a produkciónak, például ilyen a tánc, a külső, a hang, az utánzás, a mimika, amire figyelnünk kell majd, hiszen ez egy ilyen műsor, amelyben pontszámokkal kell megméretni a fellépő kollégákat. Azt fogom figyelni, hogy nincs-e elkamuzva, munka van-e benne. Ha nem áll neki jól, de próbálja, akkor nem mondhatom azt a fellépőnek, hogy öt pont. Adnom kell többet, mert nyilván a legjobbnak fogjuk úgyis a tízet adni, a legrosszabbnak én nem fogok hétnél vagy hatnál kevesebb pontot adni, mert szerintem

most itt nem az a dolgunk, hogy megfejtsük az életüket.

Főleg úgy, hogy tudom azt, hogy ebben a műsorban versenyzőként részt venni mivel jár, milyen felkészültség szükséges hozzá. Például egy férfinak... én a Sztárban sztárig soha nem tettem a lábamat női cipőbe. Az, hogy én le tudtam jönni a lépcsőn egy magassarkúban, nekem az egy kéthetes gyakorlás volt otthon. A család frászt kapott... Megkaptam azt a cipőt, amelyet a produkcióban kellett használnom. Belebújtam otthon, rövidnadrágban, leborotvált lábakkal, és sétáltam a lakásban, lépcsőztem, kimentem a kertbe, visszajöttem, és erre kelt fel a fiam...

Mit mondott?

- Rám nézett, hogy mi bajom van, menj már ki a szobából, mondta. Erre azt válaszoltam, hogy gyakorlok, fiam. Most nem éneklek, most járok. Ezeket meg kell tanulniuk a fellépőknek, és azt gondolom, hogyha azt látja az ember, hogy a produkcióban munka van és az nem paródia, akkor azt fogom pontozni.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Amikor versenyzőként részt vett a Sztárban sztárban, 2014-ben, az adott valamilyen pluszt az előadói munkásságához? Tanult abból valamit?

- Én nem táncolok, nem csinálok semmit a színpadon, én inkább nagy erőkkel éneklek. De ilyenkor az ember egy műsor kapcsán belelát abba, hogy micsoda dolga van egy olyan előadónak, aki táncol is a színpadon. Ez micsoda erőfeszítés! Ugyanis hamar elfogy a levegő... Én például megtanultam azt, hogy

nagyon kell tisztelnem azokat az előadókat, akik végigugrálják a színpadot.

Végignézem Beyoncét, aki egyórás koncertet ad, de azt keményen... és el vagyok ájulva. Nyilván hallottunk arról, hogy nagyjából a hatvan százalékát éneklik csak. De akkor is egy óra koncertről van szó, nem két és fél percről! Emellett egy olyan álmom vált valóra akkor a műsorban, amikor szerepelhettem, hogy belebújhattam olyan énekesek bőrébe, akiket például már gyerekként is el akartam játszani.

Kiket?

- Melyik gyerek nem akar mondjuk Michael Jackson lenni? Azt gondolom, hogy ezért is sikeres ez műsor még mindig. Azért találnak a műsorkészítők még mindig hazai sztárokat, akik jönnek versenyezni, mert mindenki ki akarja próbálni azt, amit gyerekként nem tudott megvalósítani. Farsangon mire készültünk? Én mindig valakinek a bőrébe akartam bújni. Ez olyan, mintha három hónapig farsangon lennénk. Tehát ez egy buli, és ezt ki kell próbálni, és ezért jönnek az énekesek. És nagyon jók lesznek most is a versenyzők!

Fotó: Polyák Attila - Origo

Az előző évadban, amikor már a zsűrit erősítette, történt olyan pillanat, amire szívesen emlékszik vissza, amit valamiért kiemelne?

- Voltak nagy pillanatok, amikor bőgtem, például amikor Curtis Zorán dalát adta elő, a Kell ott fenn egy országot. Ő ezt az apukájának énekelte, és én is elvesztettem apukámat, így ezt a dalt nagyon át tudtam érezni. Curtis nem tudott végig tisztán énekelni, de ez egy olyan produkció volt, ami meghatott. És nem tudja azt mondani az ember, hogy azért, mert hamis, nem ad tíz pontot. De nekem ez átjött.

És köszönöm szépen, bőgtem rajta, ezért adok tíz pontot...

Másik nagy pillanat az volt, amikor Tóth Andi Tina Turner volt: azt hittem, hogy kiesek a székből, mert olyan volt az a produkció, mintha ezt a dalt, a Proud Mary-t, külön neki írták volna.

Szerepelt a Jóban Rosszban sorozatban néhány rész erejéig, a Drágám, add az életed és a Love Bistro műsorokban a feleségével, továbbá bejutott A Dalba is. Van-e még valami, amit szeretne kipróbálni, ami kimaradt az eddigi pályafutásából?

- Nagyon szeretnék úgy beszélni a zenéről, hogy az érték maradjon mások számára. Hadd mondjak egy példát: amikor én voltam a Megasztárban, 2010-ben, akkor olyan emberek ültek a zsűriben, mint a Presser Gábor. Amikor megengedték, hogy elénekeljem a saját dalomat, mert magyar hetek voltak a Megasztárban, saját dalommal mentem, meg volt hangszerelve. Iszonyatosan sok a szöveg abban a dalban, ez egyébként a Rád gondolok és a sírás fojtogat című dalom... Erre azt mondta Presser Gábor, hogy tök jó a dal, szép, de sok. Csináld egy szál zongorával...

És én azóta a koncerteken egy szál zongorával adom elő, és százszor nagyobb sikere van, és százszor ütősebb,

és nekem is kényelmesebb, és nekem is jó. Nyilván Presser Gábornak érdemes megfogadni a tanácsát. Én már 47 éves leszek áprilisban, van a hátam mögött harminc év. Nyilván mindig tanul az ember. De szeretnék olyan műsorban részt venni, ahol jönnek a fiatalok, nagyon tehetségesek, és át tudom adni azokat a tapasztalatokat, amiket megéltem, amik bennem vannak, amik arra várnak, hogy kibukjanak. A zongorázáson kívül én sem tanultam zenét, én is tapasztalatból szereztem ugyanis a tudásomat.

Az interjúnak nincs még vége, lapozzon!