Palya Bea remekelt a Sztárban Sztár első adásában, a feladatot pedig igazán a magáénak érzi, és különös átszellemüléssel készül egy-egy előadására. Mint mondja, igyekszik az eredeti előadót a lehető legjobban magához ölelni, a felkészülés számára nem csak egy utánzás, sokkal több annál. 30 éve van a pályán, sokan kedvelik és figyelik a munkásságát, de a tévében csak ritkán lehetett látni - az Origónak az első színpadra lépés előtt mesélte el, hogy miért vállalta el a szereplést a sok egyéb teendője mellett, mit szeretne ebből továbbvinni, és mit látott egy múzeumban, amitől földbe gyökerezett a lába és alig tudta abbahagyni a sírást.

Mi volt az első gondolata, mikor felkérték a Sztárban sztárra? Tudta, hogy mi ez a műsor, ismerte a formátumot?

- Tudogattam. Nem nagyon fogyasztok televíziós műsorokat, viszont mivel Bereczki Zolit nagyon szeretem, és vele több koncerten is énekeltem együtt, rajta keresztül a Sztárban Sztárról tudtam néhány dolgot, mert beszélgettünk erről.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Mennyire fér bele a sok készüléssel, tanulással és próbákkal járó műsor az életébe?

- Meglehetősen sok a munkám, ugyanis az elmúlt években, a covid alatt elkezdtem online tanítani, coachingolni, miközben az angol nyelvű énekes kurzusomat is fejlesztem. Épp ekkor jött a TV2 részéről a felkérés, úgyhogy kicsit el kellett gondolkodnom. Kedvem nagyonis volt, ugyanis én imádok játszani! Mindent szeretettel és nyílt szívvel csinálok, csak azzal kellett megállapodnom, hogy a sok munkám és a két kislányom mellett hogy osztom be jól az időmet, mennyi lélektani és mennyi zenei időről van szó. Tudni kell, hogy nem csak az adás napján dolgoznak a szereplők, hanem hosszú a felkészülés, a gyakorlás. Nem bántam meg, hogy belekezdtem, a gyakorlás első percétől nagyon szeretem ezt az egészet.

Mi lesz a legnehezebb ebben a feladatban?

- Elképesztő kihívás ez egy előadónak. Úgy kell énekelnem, ahogy nem feltétlenül szoktam, ami egyáltalán nem könnyű, mellette pedig ott vannak a fizikai hasonlóságok, a mozdulatok, tánclépések.

Forrás: Veres Anita- Határtalan képzelet

Melyik megy jobban? A hang vagy a mozgás utánzása?

- Nagyon jó kérdés. Én táncos-énekes vagyok, kiskoromtól kezdve a színpadon élek, fellépek, táncolok, énekelek. Ha mozgok, látom a kezem, érzem a csípőm, a hangszálaim meg ugye belül vannak. Ki kell találni, pontosan meg kell tervezni, hogy a belső, számunkra láthatatlan szervekkel hogyan viszünk oda több tudatosságot. Elképesztő feladat.

Milyennek látja az idei mezőnyt?

- Komoly a csapat, mindenki profi. Főként a nőket ismerem, elképesztően énekelnek, és ahogy érzékelem, mind maximalisták vagyunk. Szinte el is felejtettem, hogy van zsűri és visszajelzést kapunk, hisz én egyedül magammal akarok versenyezni, ha egyáltalán ez a jó szó erre. Úgy készülök fel majd egy-egy előadásomra, hogy magamhoz ölelem az eredeti előadó legbelső minőségét. Így tanultam énekelni is, persze az utánzás fázisa után a saját hangom meglelése a cél, hogy a dolgaim őszinték, "palyabeásak" legyenek. De az előadói én több forrásból táplálkozik. Ezért is jöttem ide, most tőlem távolabbi előadókból is meríthetek, és hiszek benne, hogy attól, amit itt tanulok, csak több, teljesebb lehetek.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A maximalizmusa azért egy dobogós hellyel lenne elégedett a versenyben, nem?

- Nem jutott eszembe, mert annyira elfoglalnak a szövegek, a hangszínek, a dallamok. Jó csapatjátékos vagyok, szeretek szeretni. Nálam a szeretés szívmelegség, együttérzés: ha én valahova bekerülök, ott érzelmek lesznek, csapat lesz, nincs furkálás. Az emberekben a jót látom, ez a nézőpontom a világra. Ez egy felelősségvállalás is a részemről: a műsor kapcsán megismerhetnek olyanok is, akik eddig nem tudtak rólam, és ha utánanéznek, mivel foglalkozom, milyen értékeket képviselek, ők is új dolgokat kaphatnak.

Volt egy ilyen célja ezzel a szerepléssel?

- A dolog szerkezete miatt - azaz hogy sokan néznek - úgyis ez történik. 45 éves vagyok, 30 év karrier van mögöttem, én is pont annyit tudok adni a tévének, mint a tévé nekem, tehát ez egy jó szex lesz közöttünk. Jó a stáb, a szerkesztők, a csapat, a feladat, szeretettel állok hozzájuk. Nem gondoltam a dobogóra, jutok, ameddig jutok. Igyekszem az alkotói energiákat itt is kiélni.

Az interjú folytatódik, lapozzon!