Nem múlik Kóbor János özvegyének gyásza

Kóbor János és családja
Vágólapra másolva!
Deme Zsóka nem tehet mást, mint hogy nap mint nap új értelmet keres és talál az életben. Imádott férje, Kóbor János elvesztése óta hónapok teltek el, s a csinos üzletasszony, a legendás, halhatatlan Mecky özvegye próbál erős lenni - írta a Blikk.
Vágólapra másolva!

Én mindig úgy vagyok, ahogy lennem kell. Mindennap összerakom magam, mielőtt kilépek az ajtón, de a nehéz pillanatok este jönnek, itthon. Igaznak találom egy neves pszichológusunk mondását: „A fájdalom nem múlik el, csak az élet körbenövi." - mondta Deme Zsóka a Blikknek adott interjúban.

Ahogy telik az idő, az ember azt várná, hogy könnyebb legyen, de mégsem. Ugyan elvonja a figyelmemet a sok teendő, és ha gyakorlati dolgokról beszélünk, de

a férjem minden pillanatomban benne van, és akarom is, hogy benne legyen

- mondta a lapnak.

Át kellett szerveznem az életemet, lassan tudomásul véve, hogy nincs már mellettem. De szerencsére én egész életemben a problémákat nem bajnak, hanem megoldandó feladatnak fogtam fel.

Kóbor János és családja Forrás: Kóbor Léna

Kóbor János kislánya: Bárhol is van a Papa, remélem, büszke rám

Meg tudom élni a jelen boldog pillanatait is, például Léna apró örömeit, az új gimnáziumi életének felkészülési pillanatait, és a ballagását is - mesélte kislányukról. Olyan büszke voltam, hogy évfolyamelső lett és megkapta a Bálint Márton-díjat. Ezt az elismerést csak az kapja, aki minden tekintetben kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani az iskola évei alatt. Idén ennek a díjnak ő a büszke tulajdonosa, annak ellenére, amin keresztülment az elmúlt évben. Léna aznap azt mondta: „Bárhol is van a Papa, remélem, büszke rám."

Minden úgy áll, ahogyan ő hagyta

Azóta is próbálom megérteni a miérteket, de még nem találtam meg a választ. Be kell látnom, hogy az élet mégiscsak megy tovább. Szép lassan alakulnak ki az új tervek és vágyak is. De ma még úgy érzem, hogy a béke és az elengedés nagyon távoli. Olyannyira, hogy még nem volt lelkierőm, hogy elrakjak bármit is.

Minden úgy áll, mintha tegnap lépett volna ki az ajtón, a szemüvege, tolla, ruhái, cipői.

Jó érzéssel tölt el, amikor bemegyek az ő „birodalmába", stúdiójába, látni a 60 év alatt kiérdemelt kitüntetéseit, a Kossuth-díjat, a fényképeit és az összes személyes tárgyait. Minden úgy áll, ahogyan ő hagyta.