Mennyire fél ettől a kitárulkozástól, és hogy a vallásáról nyíltan beszéljen?

Van, aki retteg attól, hogy közzétegye, hogy ő hívő ember, mert akkor esetleg más megítélése lesz, vagy a közönség elpártol tőle, de az engem soha nem foglalkoztatott. Azt gondolom, hogy ez az én életem.Én mindig fontosnak tartottam azt, hogy a vallásomról beszéljek, hogy erről tudjanak azok, akik a zenémet hallgatják a koncertjeinkre járnak.Az már az ő döntésük, hogy hova helyeznek el engem, hogy válok emiatt szimpatikusabbá vagy épp ellenkezőleg.

Mit gondol, milyen üzenetet tud átadni a fiatalabb generációnak?

Sajnos azt látom, és természetesen tisztelet a kivételnek, hogy a mai fiatalok, sőt, a mai emberek, már nem akarnak fizikai munkát végezni. Én nagyon örülnék, hogyha felnőne egy olyan generáció, akiknek valóban fontos lenne az, hogy valamit alkosson és tegyen a társadalomért. Ugyanolyan fontos szerepe kell, hogy legyen egy péknek, mint egy ügyvédnek, vagy egy politikusnak, vagy egy tanárnak, hisz ugyanolyan fontos része a kerek egésznek, a társadalomnak, mint bárki más.Én azért tartom fontosnak ezt a műsort, mert be tudjuk mutatni, hogy egy pék, egy pásztor vagy egy halász is ugyanolyan értékes és fontos munkát végez, mint bárki más.

Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mennyire találta meg könnyen az útját, mindig tudta, hogy mivel szeretne foglalkozni?

10 éves voltam, amikor a szomszéd bácsi feltette a kérdést, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Én már akkor azt mondtam, hogy zenész leszek. Talán volt annyi előnyöm, hogy zenész családban nőttem fel, de én már gyerekként kijelentettem, hogy zenélni szeretnék, színpadon állni és boldoggá tenni az embereket.Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, amiért mindenben segítettek és a végsőkig támogattak az álmaim megvalósítása érdekében.

Ugyanígy fogja majd támogatni a gyerekeit, ha itt tartanak majd az életben?

Mindenképp valami hasonló irányt és támogatást szeretnék megadni majd a gyerekeimnek, mint amit én kaptam. Én azt szeretném, ha a gyermekeim felnőtt korukban úgy mennének el dolgozni, hogy abban örömüket lelik. Szerintem annál borzasztóbb nincs, mikor valaki úgy utálja a munkáját és a kollégáit, hogy gyomorgörccsel indul útnak minden nap. Bármi legyen is a hivatásuk, asztalos, pék, ügyvéd, teljesen mindegy: ha minden nap örülnek annak, amit csinálnak, én boldog ember leszek.