A színművész a legújabb interjújában elárulta, a Pesti Színházban továbbra is viszi Balu szerepét A dzsungel könyvében, de már újabb munkákat nem vállal. A dohányzásról ezt mondta az Új Szó-nak Reviczky Gábor.
Hááát! Senkinek nem lenne szabad.
De én már annyit szívtam! Egy professzorbarátom azt mondta, csökkenteni lehet, ha viszont abbahagyom, másfél hónap múlva meghalok. Na, azt nem! A nagyapám volt erős dohányos. Közölte is vele az orvos, hogy Reviczky bácsi, ha nem teszi le a cigarettát, akkor le kell vágnunk az egyik lábát. S akkor elnyomta. Ami pedig a sört illeti: naponta három liter vizet kellene innom. Nem tudok. Kérdeztem az orvost, mit csináljak. Sörben lemegy, árultam el neki. Akkor igyon azt, felelte" – mesélte a színész. A betegségére kapott gyógyszerek mellékhatásaitól azonban nem érzi jól magát.
"Reggeltől estig úgy érzem magam, mintha be lennék rúgva. Mintha négy sört és egy whiskyt ittam volna. De ez a gyógyszertől van. Injekciót is kapok, ami a kisagyamban leállítja a parancsosztogatást, hogy ne termeljen tesztoszteront, és ne szaporodjanak a ráksejtek" – magyarázta Reviczky Gábor, aki betegsége ellenére is végigdolgozta a nyarat.
Mindennap megyek. Ha dolgozom, legyűröm magamban a szédülést.
Lefoglal a szerep. A koncentráció mindig segít. Túllendít a bajon. Itthon is félóránként-óránként vízszintesen fekszem öt-hat percig, és akkor pihent vagyok. Muszáj vízszintesen feküdnöm. Kímélni akartak az egyik forgatási napon, hoztak egy nyugágyat ebéd után. Hogy addig, míg fekszem, felvesznek egy másik jelenetet. El is aludtam, de rettentő fáradtan ébredtem. Nem jó a nyugágy. Az nem teljesen vízszintes. De a kamera előtt tényleg nincs gond velem. Verebes István fiatalkorában az előadás első felvonásának elején eltörte a kezét. Nem vette észre, csak a szünetben" – tette hozzá a Kossuth-díjas színművész, aki egyszerűen nem foglalkozik a betegségével.
Mivel nem adom át magamat a betegségnek, azzal sem foglalkozom, hogy javul-e az állapotom.
Nem figyelem. Ha állandóan ez járna a fejemben, félő, hogy végezne velem. Hinni kell a gyógyulásban, mondják. De én még ennyire sem akarok foglalkozni vele. Holnap megyek a hatodik kemoterápiára. Csak ennyire van jelen a probléma a mindennapjaimban. Ebből a szempontból tényleg gyógyír a sorozat. És a természet. Az erdő."
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
