A Kossuth-díjas művészről 1985-ben bekövetkezett halála óta is rendszeresen megemlékeznek, most lenne 96 esztendős. Orvosa elmondta, egy hetet sem jósoltak neki, amikor leukémiás volt, de még egy évig élt és játszott.
Orvosa elmondta, hogy hipochonder volt. Ám amikor közölték vele, hogy leukémiában szenved, nem összeomlott, hanem élni akart, túlélni a halált. Zokszó és panaszkodás nélkül viselte a kezeléseket. Volt a kórházban akkoriban egy betegszállító, aki minden súlyos betegről megmondta, ha napjai voltak hátra, szinte tévedhetetlenül. Biztos volt benne, hogy Márkus László nem éri meg a következő hetet, annyira rossz állapotban volt. Ám a színész még egy évig élt. Sőt, játszott, színpadra állt, és próbált- írja a Blikk.
1985. december 30-án azonban az utolsó próbára készült. A legutolsóra. "Beléptem, ő ott ült a kanapén. Majd hirtelen hátradobta magát és elkezdett agonizálni. Mesterségesen lélegeztettük az ügyeletes orvossal, aztán megjött a mentő, és kiküldtek. Éreztem, hogy már a karjaimban meghalt. Majd elvitték. Éjjel két óra felé végeztünk, Körmendi Jánossal és Kern Andrással bementünk a Tétényi úti kórházba. Már hiába..." – mesélte róla korábban Gálvölgyi János.
Ő akkor Körmendivel és Márkussal közös öltözőt használt. Végignézte kollégája haláltusáját, és másnap, december 31-én ő ment el Márkus László édesanyjához és nevelőapjához, Fráter Gedeon karmesterhez, hogy közölje velük a szomorú hírt.