Meddig maradnak velünk a szellemeink? - A Zongoraóra hátborzongató választ ad a kérdésre

Transzgenerációs pszichothriller vagy lassan építkező horrorként is kiváló a Netflix legújabb drámája. A zongoraóra az év egyik lenagyobb filmes sikere a kritikusok szerint.

Nem könnyű egy zárt térben játszódó kamaradrámát filmre vinni. A zongoraóra a Broadway-en egy hétköznapi lakás nappalijában játszódott: kanapé, lámpa, konyha, egy háló és egy különleges faragású zongora volt össz-vissz a díszlet. A Zongoraóra az afroamerikai drámaiírás legismertebb írója, August Wilson tollából született, akinek olyan filmjeit láthattuk már, mint a 2016-os Kerítések vagy a 2020-as Ma Rainey: A blues nagyasszonya. Az első két film felett producerként Denzel Wshington bábáskodott (a Kerítésben főszereplő volt) míg a női főszerepet Viola Davis vitte, aki a Kerítésekért Oscar-díjat kapott, a Ma Rainey-ért pedig jelölést. Washington és a Netflix úgy gondolta, újabb Wilson darabot kéne megmutatni a nagyközönségnek, ami nem csak a feketék helyzetét mutatja be hitelesen rabszolgaság utáni időben, hanem egy olyan univerzális családi történetet is, amit nemre és rasszra való tekintet nélkül mindenki libabőrőzve fog nézni. 

A zongoraóra főhőse Billy egy jobb életre vágyik F(otó: Netflix - Northfoto)

A zongoraóra az egyik legjobb kísértet film az idén

Kezdjük ezzel a címmel: A zongoraóra eredeti címe The piano lesson, amit inkább Zongoraleckének fordítanánk, de egy 1993-as Holly Hunter filmnek is ez lett a magyar címe, dacára hogy az eredeti címe szimplán A zongora. A lecke itt sokkal helyén valóbb, ugyanis több értelemben is egy fontos leckét kapnak a szereplőink és mi is az életről, a halálról és a családunk örökségéről. A harmincas évek Pittsburghjében, a nagy gazdasági válság után az északi oldalon már jobb a színesbőrüek helyzete. Ide költözik az özvegy Berniece a kislányával és a nagybátyjával Doakerrel. Egy nap délről beállít hozzájuk egy teherautónyi dinnyével Kölyök Billy és a barátja, hogy eladják a dinnyéjüket és a családi zongorát. 

Tudod mi a por és a föld között a különbség? A por elszáll, a föld  megmarad

 - mondja Billy a film egy pontján amikor meg akarja győzni a nővérét, hogy szabaduljanak a furcsa faragásokat tartalmazó zongorától. 

Az özvegy nővér hajthatatlan, nem akarja eladni a családi örökségüket képező hangszert. Főleg miután kiderült, a családjuk régi rabszolgatartóját kútba lökték a Sárga kutya szellemei, akik az apjuk tragikus halála óta kísértenek, és végeznek egykori rabszolgatartókkal, illetve színes bőrűeket lincselőkkel. Az említett szellem azonban úgy tűnik, nem nyugszik, veszélybe sodorva ezzel az egész családot. 

Danielle Deadwyler alakítása mesteri (Fotó: Netflix - Northfoto)

A leghitelesebb szellemsztori

A spiritualitás és a vallás sokak alapértéke a világon, így a legtöbb színes bőrű közösségnek is, akiket számos filmben elnagyolva mutatnak be, vicces, hangos vagy sokszor túlságosan babonás, már-már bugyuta karakterként. Wilson nem csak fekete közösségnek írt, sokkal inkább a fehérekhez szerette volna közelebb hozni azt a leginkább Amerikában jelenlévő transzgenerációs problémát, amit a rabszolgaság okozott. Ehhez viszont nagyon kellenek a múlt szellemei, hogy a mai ember is megértse, mi, miért történik. A Zongoraórában pont a modern és tradicionális értékek ütköznek össze egy olyan kísértetsztoriban, ami feszült pszichothrillerként is ugyanolyan jól működik, mint horrorként. Meddig élnek velünk a szellemeink? A szeretteink szellemei mindig velünk vannak? És mi van az ártó szellemekkel? Mit képes velünk tenni, mit rontanak el bennünk? Ezekre a kérdésekre keresi a Netflix erősen Oscar-gyanús drámája a kérdést egy olyan hátborzongató végkifejlettel, ami alatt végig áll a karunkon a szőr, akár van, akár nincs. 

Samuel L. Jackson rég volt ennyire visszafogott egy filmben (Fotó: Netflix - Northfoto)

Színészek is kellenek a szellemeknek

Denzel Washington kellemes családi vállalkozást csinált A zongoraórából, ugyanis fia, Malcolm Washington vette magára a rendezői feladatokat. Magabiztosan visz végig minket a gyakorlatilag egy térben játszódó filmen, amibe a legtöbb rendezőnek beletörik a bicskája. Denzel fia, a Tenet főszereplője, John David Washington nem sok, hanem rengeteg a szerepében, azonban pont erre van szükség: Billy azaz álmodozó, aki a rabszolgaság transzgenerációs traumáját szeretné maga mögött hagyni, és valami maradandót, sajátot alkotni, egy jelet, hogy itt járt a Földön Billy. Vele ellenben a csendes gyásszal és a lánya nevelésével foglalkozó nővére szerepében Danielle Deadwyler készítheti az estélyi ruháját és a beszédét a legjobb női mellékszereplő Oscarjáért - ha csak Ariana Grande nem előzi be a Wickeddel - ugyanis valami hátborzongatóan drámai a játéka, az említett utolsó jelenetben meg olyan színészi jelenléte van, mint keveseknek a vásznon. Mellettük Samuel L. Jackson nagyörege magabiztosan asszisztál a történethez, azonban a drámához képest meg lett kicsit rövidítve a szerepe: nincsenek nagy pillanatai, azonban a legenda minden nézése és grimasza aranyat ér. 

Kiknek ajánljuk A zongoraórát? 

Azoknak, akik hiszen az univerzális emberi értékekben, a megfoghatatlanban, a családi és kulturális örökség fontosságában és az olyan, megdöbbentő filmekben, amik még napokkal később is elgondolkodtatnak. 

A zongoraóra a Netflixen érhető el. 

10/9