Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu2013. március 11-én halt meg Cipő, 12 éve működik nélküle a Republic. Hogyan alakult a zenekar, milyen botrány volt a második kazetta körül, hogyan tudtak 150 fellépést vállalni egy évben? Mikor és hogyan derült ki Cipő súlyos betegsége, milyen volt a munka Cseh Tamással, milyen terveik vannak erre az évre? Boros Csaba a Republic együttes múltjáról és jelenéről mesélt az Origónak.
- Benkő László és Boros Lajos is segítették a zenekar indulását.
- A Republic pillanatok alatt befutott a Repül a bálnával és a többi slágerrel, az Indul a mandula! című lemezzel.
- Az első két évben rengeteg kisebb fellépést is vállaltak, utána csak nagyobb koncerteket.
- Cseh Tamással közös lemezt adtak ki.
- Cipő betegsége egy lemezfelvétel alatt derül ki, halála sok mindent megváltoztatott.
- A zenekar 35 éve aktív, sok fellépésük lesz tavasztól.
A rendszerváltással egyidős a Republic, 35 éve van a színpadokon. Hogyan ismerkedtél össze Cipővel?
Én akkoriban a Känguru együttesben játszottam, ez Szigeti Feri zenekara volt, mi hárman a győri Citrom zenekarból jöttük Budapestre. Szigeti mutatta be nekünk, emlékszem, madárképű csontos gyerekként beszélt róla – ő volt Bódi László, azaz Cipő. Ők korábban már együtt játszottak egy duóban, Krokodil volt a nevük, fel is léptek ketten párszor. Lejött a próbákra, összeismerkedtünk, vendégfellépőként is szerepelt.
Már akkor látszott a hihetetlen kettősség, ami benne volt,
hogy visszahúzódó, magába forduló ember, félénk, szemérmes, de ahogy színpadra lépett, őrült energiabomba lett belőle. Lírai vadember vagyok, így beszélt magáról. Mindketten kézbesítőként dolgoztunk akkoriban, Cipő akkor a Postánál volt, én egy banknál. Elég szabad, kötetlen volt a munkaidő, beszélgettünk sokat, megértettük egymást, mint két, vidékről Budapestre szakadt fiatalember.
Fotó: Facebook / Republic
Ekkor már szóba került egy saját zenekar?
Ő mindig tervezgetett egy zenekart, de én még Känguruban muzsikáltam. Unszolt, hogy legalább vendég basszusgitárosként, csak menjek játszani vele. Öcsém és én végül távoztunk a bandából és 1990 februárjában, egy Trabanttal, a feleségemmel elmentünk a Dugonics utcába, ahol Cipő lakott, ott mondtam neki, hogy rendben, csináljuk zenekart. A többi tag már megvolt, a név pedig Republic lett, ami a köztársaság miatt adta magát: ez a rendszerváltás kora volt, egy reményteli időszak. Amúgy a név nem volt egészen tudatos, de a Republic együttes mint a rendszerváltás zenekara maradt meg.
Az első elemez, az Indul a mandula 1991-ben egyből nagy siker lett, 40 hétig volt a MAHASZ-listán. Mennyire lepte ez meg a zenekart?
Fontos az előzmény: nem nyeretlen kétévesek álltak össze, mindenki már játszott valahol. A Magyar Rádió 1990 nyarán meghívott a Balatonlellei fesztiválra, onnan indul amúgy a 67-es út... ez egyben egy zenei tehetségkutató volt, egyfajta seregszemle. Öt számot játszottunk el, őrült stenkben, majd
az omegás Benkő Laci odajött, hogy várjunk, ne menjünk sehova.
Odajött aztán Boros Lajos, akivel mi már dolgoztunk együtt amúgy, még a Citrom együttessel adtunk ki kislemezt korábban. A Hungaroton könnyűzenei főszerkesztője volt akkoriban, ő mondta, hogy csináljunk egy nagylemezt, mert belehallgatott a dalokba, és tetszettek neki.
Fotó: Arcanum
Akkor ez viszonylag könnyen ment?
Az album már 1990-ben elkészült. Cipő szerint az akkori menedzserünk, Környei Attila nem adta le időben, de én úgy emlékszem, hogy Boros Lajossal mentünk volna be épp a hanglemezgyárba, de le volt ragasztva a bejárat szalaggal. Épp rendszerváltás zajlott akkor a lemezgyárnál, a felvett anyag benn volt, mi kinn, így a megjelenés 1991-re csúszott. Akkoriban alakult meg az első magyar magánkiadó, a Quint, oda átmentek nagyon sokan a Hungarotontól.
Ekkor volt a legendás történet, amikor Üss a kazettára! címen megjelent egy különleges kiadvány.
Igen, Benkő korábban maga mesélte el, hogyan tudott kiszabadulni az Omega egy előnytelen külföldi szerződésből. Nálunk pedig opciós szerződésünk volt, elővásárlási joga van a kiadónak. Mi akkor már fel is vettük a második anyagot, de át szerettünk volna menni a Quinthez: az omegás trükköt alkalmaztuk, Nagy László Attila bement a stúdióba, az ő dobjátékát adtuk le a második lemez helyett. Én értékeltem Benkő Laci humorát, mert kiadták, ötezer példányban.
Fotó: Arcanum
Zenei kuriózumokat gyűjtőknél ez sokat ér manapság. Környei végül miért szállt ki?
Ő egyfajta zenei színházat szeretett volna, mint az R-GO volt, mi másban gondolkodtunk. Minden konfliktus nélkül váltunk el egymástól, ő utána a Manhattannel dolgozott. Nálunk Abella Miklós lett a menedzser, azóta pedig a csodálatos Németh Erika.
A kiadó beleszólt a szövegekbe?
Nem, de például a Repül a bálnáról társadalmi vita alakult ki. Boros Lajos akkoriban a rádióban vezetett műsort, nagyjából minden második hétfőn ott voltunk vendégként. Akkor még nem álnéven vagy név nélkül kommentelgettek és minősítettek sokan, a telefon fel kellett emelni, névvel kellett vállalni a negatív véleményt is. Voltak, akik nem szerették. Eléggé behatárolhatatlan zenekar voltunk, mindenféle zenei stílusban voltak dalaink. Mindenféle emberek jöttek a koncertjeinkre, egyetemisták, rockerek, nénik, bácsik.
Fotó: Facebook / Republic
Arról lehet olvasni, hogy akár 150 koncert is összejött évente, ez valós adat?
Nem tudom, hány koncertet adtunk, de az tény, hogy azért, hogy be tudjon futni a zenekar, a korai időkben minden fellépést elvállaltunk, fél playbackkel, diszkókban, művelődési házakban. Néha akár három rövidebb fellépés is összejött egy este. Fontos, hogy komolyan vettük, mindig mind az öten odamentünk, és rendesen leugráltuk a 20-25 percet. Ez tudatos volt nálunk, hogy a legkisebb faluba is eljussunk, akkor is, ha nem volt elég pénzük arra, hogy a teljes koncertet kifizessék.
Nagyon jó alap volt később, mert a nagyvárosokban rendezett koncertekre utána kis falvakból is eljöttek az emberek.
Egy-két évig tartott ez, erről aztán leálltunk, és utána csak rendes koncertek jöttek. Arra emlékszem még ezekből az időkből, hogy kiváló lemezkészítő „edzőtáboraink” voltak, amikor egy-másfél hétre félrevonultunk a világtól. Egyszer Gergelyiugornyán voltunk, akkor készült a Hahó öcsi, amelyet sokan a legjobb lemezünknek tartanak. Egész héten ingyen laktunk, ehettünk-ihattuk, egy koncertet kértek csak cserébe.
Ha a bakelitkiadásokat és a CD-ket is számoljuk, állítólag egymillió eladott fölött van a Republic. Sok kazettát hamisítottak is. Ti nyilvántartjátok?
Egymillió biztos volt. De mindenki, aki befutott, számíthatott arra, hogy hamisítják a zenéit. Emlékszem, vettem kinn Partiumban, a piacon egy Republic-kazettát. Fekete-fehér volt a borítója, mondtam az eladónak, hogy a valódi színes. Bár anyagilag ez nekünk nem érte meg, azt mondta Cipő, hogy nem baj, vigyék csak, hamisítsák és hallgassák...
Hogyan derült ki Cipő betegsége, milyen törést okozott ez, hogyan élték meg a kritikus időszakot? Lapozzon, az interjú folytatódik!
