Tusor Viktor neve ismerősen cseng a gasztronómia világában: a TV2-n futó Séfek Séfe című műsor egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt. Mentora, Krausz Gábor szerint a TV2 sztárja volt az egyetlen versenyző, aki sosem került veszélyzónába, mindig kiegyensúlyozottan és tudatosan haladt előre. Bár végül nem nyerte meg a versenyt, teljesítménye és hozzáállása kiemelkedett a mezőnyből. A műsor után Ördög Nóra munkát ajánlott Tusor Viktornak a Nekem a Balaton projekt keretében, ahol „Titkos Séfként” mutatkozott be.
Később egy új fővárosi étterem séfjeként kezdett dolgozni, ám alig fél év elteltével bejelentette, hogy végleg visszavonul a vendéglátástól. Döntését azzal indokolta, hogy a szakma iránti szenvedélye megmaradt, de az éttermi élet intenzitása és a magánélet háttérbe szorulása miatt változtatásra van szüksége.
„Én a mai napig is szeretem a főzést, a szakmámat. Csak már maga az éttermi életet untam meg, azt hogy 300 órákat dolgozom, hogy folyamatosan ott kell lennem, és közben elmegy mellettem az élet.
Gyakorlatilag a saját életem bábja voltam
– kezdte az Origónak.
A szakmában elért sikerei ellenére Tusor Viktor egyre magányosabbnak érezte magát. A felismerés akkor jött, amikor hazalátogatott a családjához, és rájött, kimaradt a legfontosabb pillanatokból. „A legvégső pont az volt, amikor három órára tudtam csak hazaugrani a családomhoz, és a kisebbik unokahúgom már szaladt, beszélt, mindent csinált — én meg ott álltam fölötte, hogy: „Te mióta tudsz ilyet? És én hol voltam?” Hát dolgoztam.
Mert a karriert hajtottam, meg a társadalmi elvárást.
Elértem, amit szerettem volna: van jó egzisztenciám, szakmailag is elismernek, de ez nem mehet így tovább”–vallotta be.
Mentora, Krausz Gábor sem hagyta szó nélkül a visszavonulását – egy közösségi médiás bejegyzésben jelezte, hogy ha Viktor valaha is visszatérne, akkor szívesen segít majd neki. Ez pedig sokat jelent a fiatal séfnek.
Tusor nem tagadja: ő maga is hozzájárult a kiégéshez. Túlzottan perfekcionista volt, mindent kontrollálni akart. „Nem feltétlenül a vendéglátással van a baj, hanem sokszor az én mentalitásommal. Egy konyha diktatúra.
Én pedig diktátor voltam.
Azt hittem, ez az útja a sikernek. De ráment minden más is: a kapcsolataim, a magánéletem, a lelkem nyugalma. Ez a maximalizmus egy nagyon veszélyes dolog tud lenni” – magyarázta.
Ma már tudja, hogy ez hosszú távon fenntarthatatlan életforma, és ezt a felismerést komolyan veszi. Nem csak pihenni akar, hanem újra fel akarja építeni önmagát. Bár a gasztronómiától nem fordul el végleg, napi szinten már nem akar visszatérni az éttermi élethez.
„Tanácsadás, workshopok, social media – ezekben látom most a jövőmet. Szeretném segíteni azokat, akik otthon főznek, de nem mernek kísérletezni. Velük akarok közösséget építeni” – fogalmazott.
Családjára is több időt szeretne szánni, és most először úgy érzi: nem mások elvárásainak, hanem végre saját magának szeretne megfelelni.