„Lénácska, te ezt jól meggondoltad?” – Kóbor János özvegye megszólalt lánya karrierjéről

Hatalmas érzelmek kísérték Kóbor János lányának legújabb mérföldkövét. Kóbor Léna valóra váltotta egyik legnagyobb álmát, ám édesanyja bevallotta: a büszkeség mellett ott van benne a félelem is. Azt is elárulta, miben hasonlít Léna megszólalásig édesapjára.

Az Omega öröksége új fejezethez érkezett. Kóbor János lánya, Kóbor Léna hosszú ideje dédelgetett álmát váltotta valóra, amikor feldolgozta a legendás Gyöngyhajú lány című slágert. Az ikonikus dal új köntösben született újjá Lotfi Begi közreműködésével, a hozzá készült videoklip pedig nemcsak zeneileg, hanem érzelmileg is különleges lett: a felvételeken maga Kóbor János is feltűnik. A csütörtöki klippremierre természetesen Kóbor János özvegye, Zsóka is elkísérte Lénát. Az eseményen az Origónak adott exkluzív interjújában őszintén mesélt arról, milyen érzésekkel figyeli lánya első komoly lépéseit a zenei pályán. Bár, mint minden édesanya, ő is büszke gyermekére, de elárulta, hogy a féltés ugyanúgy része ennek az időszaknak. 

Kóbor Léna édesanyja, Kóbor-Deme Zsóka az óriási büszkeség mellett félti is lányát (Fotó: Markovics Gábor)

Kóbor Léna édesanyja félti lányát a szakmától

Zsóka a premieren őszintén vallott érzéseiről Lénával és az énekléssel kapcsolatban, valamint azt is elárulta, van valami, amiben egy az egyben az apjára ütött a lány.

Persze, hogy féltem. Egy anyának ez a kötelessége, hogy féltse a gyermekeit, pláne, hogy ő lány, őt még jobban féltem. De az a szerencse, hogy Léna egy nagyon intelligens lány és ez azért őt sok mindennel felvértezi a szakma ellen. Úgyhogy féltem, de nagyon megbízom benne, és gondolom, hogy minden rendben lesz, nem lehet másképpen

– fogalmazott büszkén Kóbor-Deme Zsóka, aki szerint azonban nemcsak a zene köti össze Lénát az édesapjával.

Kóbor Léna Gyöngyhajú lány dalfeldolgozása egy régóta dédelgetett álma volt (Fotó: Markovics Gábor)

Az egyik dolog, amiben Léna nagyon hasonlít az apukájára, az óriási maximalizmus. Annyira maximalista, hogy ha kell, akár többször is nekifut valaminek, és ami célokat ő kitűz magának, mind eléri. Egyszer mondta, hogy mama ez az iskola nem jó, ahova járok, nem tudok fejlődni. És kinézett magának egy másik iskolát, felvételizett, és fel is vették

– mesélte Zsóka. A beszélgetésből az is kiderült, hogy Kóbor János valószínűleg egyszerre lett volna óvó és támogató édesapa, ha megélhette volna lánya első önálló zenei sikereit.

Ha mondta volna apukájának, hogy: Papa, én ki szeretnék állni a nagyközönség elé - biztosan az lett volna a válasza, hogy: Lénácska, te ezt jól meggondoltad? Mert hogy nagyon-nagyon féltette ettől, de ő volt az engedékenyebb. Tényleg nem volt olyan, amit nem engedett meg neki. Én eredetileg tanár vagyok, szóval én voltam a nevelő, de így balanszoltuk inkább

 – idézte fel Kóbor-Deme Zsóka. Majd megható mondattal zárta gondolatait: „Egészen biztos, hogy ma Kóbor János nem büszke lenne a lányára, hanem büszke is!”