Interjú Doszpot Péterrel: „Akaratomon kívül is egy brand lettem”

Hamarosan ismét a bűn nyomába ered az ország egyik legismertebb gyilkossági nyomozója. Doszpot Péterrel készített interjút a hot! magazin, az életét meghatározó döntéseiről, a munkáról és arról, hogy a családja milyen árat fizetett a sikerért.

Húsz évvel azután, hogy maga mögött hagyta a gyilkossági nyomozói pályát, ismét azt csinálhatja, amihez a legjobban ért. Doszpot Péter a TV2 új bűnügyi műsorában tér vissza szakértőként, és őszintén beszélt a hot! magazinnak arról is, milyen árat fizetett a hivatásáért: családjáról, válásáról, a rendőrség utáni ürességről és arról, mi mentette meg végül.

Doszpot Péter ismét nyomozóként jelenik meg a képernyőn
Fotó: hot! magazin/Markovics Gábor

• Doszpot Péter húsz év után ismét a gyilkossági ügyek világában dolgozik.
• A legendás nyomozó elárulta, miért vállalta el a TV2 új bűnügyi műsorát.
• Beszélt arról is, milyen árat fizetett a hivatásáért a magánéletében.
• Doszpot Péter családjáról, a múltjáról és az újrakezdésről is őszintén mesélt.
• A 64 éves egykori zsaru ma már a jelenre és szeretteire koncentrál.

Doszpot Péter interjú

Évtizedek után újra a nyomozások világába tér vissza Doszpot Péter. A legendás zsaru a hot! magazinnak adott interjújában elárulta, miért érezte magáénak a TV2 új műsorának felkérését.

Egy hamarosan induló sorozatnak köszönhetően a suszter visszatér a kaptafához. Mennyit rágódtál azon, hogy elfogadd a TV2 felkérését, a Lezárt akták – A bűn nyomában című műsorban való szereplést? 
Valójában nem sokat, mert ez alkalommal egy olyan produkcióba kaptam felkérést, ahol szakmai dolgokról lehet beszélni. Amikor leültünk és ötleteltünk, akkor számomra az volt a legfontosabb, hogy nem bulvárműsorról van szó, hanem szakmairól. Pszichológussal, kriminológussal, ügyvéddel konzultálunk megoldott gyilkossági ügyekről, amelyeket az elmúlt 20-30 évben követtek el Magyarországon.
Beszélhetünk valamiféle visszatérésről? 
Annyira nem tűntem el, mert van egy műsorunk, amivel tíz éve járom az országot egy pszichológus barátommal, így heti szinten foglalkozom gyilkossági ügyekkel, felderítéssel, és ez nagyon tetszik mindenkinek. Valamiért, valahogyan benne tudtam maradni a köztudatban. 

Akaratomon kívül is egy brand lettem, és sajnálom, hogy ezt korábban nem használta ki jobban a rendőrség.

Mit gondolsz, így kárpótol most az élet?
Nem érzem kárpótlásnak, bár érdekes a felkérés időszerűsége. Most érkezett meg az a műsor, amiben nekem helyem van. Korábban is megkerestek, hogy táncoljak, főzzek, menjek a dzsungelbe, de én ezeket sosem éreztem a magaménak.

Doszpot Péter: „Azok az évek nagyon vadak voltak”

A filmekben azt látjuk, hogy egy nyomozó a nap huszonnégy órájában nyomozó: amikor hazaér, a munka nem marad a küszöbön kívül. Mennyire nyomta rá az életedre a bélyegét a brand?
Volt olyan év – és nem kevés –, amikor csak erről szólt az életem, és alig fért bele a magánélet. És nem azért, mert nem tudtam letenni, hanem a körülmények nem engedték, hogy letegyem. Jött egy telefon, hogy lett egy újabb ügy, vagy a folyamatban lévő nyomozás kapcsán érkezett egy olyan infó, amit muszáj volt átbeszélni. Amikor ez évekig tart, folyamatosan kialakít az emberben egy állandó készültségi állapotot. És lehet, hogy összejött egy vacsora a fiaimmal és a feleségemmel, de szinte biztos volt, hogy kapok egy telefont közben, és akkor menni kell. A gyilkossági csoportnál egyszerre nagyon sok ügyön dolgoztunk. Az akkor mindenkinek nagyon melós volt, nem csak nekem.

Azok az évek nagyon vadak voltak, és egy állandó pörgést jelentettek. A legérdekesebb része mindennek az volt, hogy amikor vége lett, akkor hosszú évekig nem találtam a helyem, szinte belehaltam. Nem találtam olyan munkát, ami visszaadta volna ugyanezt a felelősséget, adrenalint. 

Haszontalannak érezted magad?
Nem, hiszen volt munkám, de azt mégsem lehetett összehasonlítani a korábbi időszakkal.
Mert mindaz, amit adott, ért annyit, amennyit elvett az életedből?
Igen, de lehet, hogy sokkal többet vett el, csak még nem tudok róla. Ennek viszont már köze van ahhoz, hogy eléggé összeszedett ember vagyok, és nagyon jól tudom az agyamat irányítani. Nem vagyok egy hangulatember, mindig szabályok között éltem az életemet, még akkor is, ha ez kívülről nem mindig így látszott. És amikor ez egyszer csak szétesett, újra ki kellett találnom a saját szabályrendszeremet, aminek a segítségével fel tudtam állni, fel tudtam építeni önmagam. Jókor jött, hogy újra megnősültem, lányaim születtek, és újra elkezdett működni az életem. Azonban munkában azóta sem találtam olyat, ami a gyilkossági zsaru múltjára emlékeztetne. Ezért jók az előadások, és ezért jó most ez a felkérés, mert ezekben a helyzetekben újra gyilkossági zsaru vagyok.

Doszpot Péter fiatalon sokat tapasztalt: „Nyakig benne voltam az éjszakában, a mocsokban”

Mi az, ami igazán boldoggá tesz?
A családom – és ez egyáltalán nem közhely. Lehet, hogy volt egy kis lelkiismeret-furdalásom a fiaimmal szemben, és ezt a csajoknál pótoltam. Nekem most ők szabják meg a mindennapjaimat. Hozzájuk igazítom az életemet. Amikor az ikrek megszülettek, úgy döntöttem, hogy az elkövetkező időszakban nem akarok lemaradni semmiről. Túl sűrű volt az életem az első húsz évben. Nyakig benne voltam az éjszakában, a mocsokban, amihez képest az elmúlt húsz év már felüdülés volt. 
Miben más most az apa-gyermek kapcsolat, mint a fiaid esetében volt? 
Nem lehet összehasonlítani. Ezt most mindenki érti, aki fiatalon megnősült, és fiatalon vált szülővé. Ott van a másik nagy probléma, hogy egyszer csak el kell döntenie, hogy karrier vagy család, a gyerekek vagy az egzisztencia felépítése. Huszonhárom éves voltam, amikor a fiam megszületett. A fiúk édesanyja az osztálytársam volt a gimiben, egymás mellett ültünk. 

Egyszerre lettem rendőr és családapa. És mindeközben eljutottunk a válásig. A fiaimmal való kapcsolatot látva nem gondolnám azt, hogy rossz apa voltam, ugyanakkor a körülmények nem nagyon hagyták, hogy döntéseket hozzak. Illetve egy döntésem lehetett volna: hogy nem leszek zsaru.

Abba viszont belehaltál volna.
Nem működött volna jól az életem, mert imádtam! Döntést kellett hozni, és az a három ember, akiket emiatt otthagytam, óhatatlanul is sérült. 
Haragudtál az életre akkor?
Fiatal voltam, és nem gondolkodtam ezen, ráadásul amikor benne van az ember, csak viszi előre a hév. Egyszer úgy fogalmaztam, hogy egy olyan típusú pasinak, amilyen én is vagyok, negyvenéves kora előtt nem lenne szabad még csak állandó kapcsolatot sem létesítenie.
Ki mered fejteni? 
Negyvenéves koromra értem meg arra, hogy rendbe tegyem az életem. Ekkor érkezett Evelin. 
Mintegy mentőangyalként?
Valószínűleg igen. De ehhez meg az kellett, hogy az én agyam is beálljon egy normális életre. Utólag visszagondolva tizenvalahány év után voltam csak képes lerakni a rendőrséget.

Doszpot Péter sikeres karriert épített fel nyomozóként, az egész ország megismerte
Fotó: hot! magazin/Markovics Gábor

„A feleségem jó időben volt jó helyen”

A feleségednek mennyi munkája van abban a Doszpot Péterben, aki most itt ül velem szemben?
A feleségem jó időben volt jó helyen, ráadásul egy olyan típusú nő, akit mindig is kerestem. Huszonöt éve vagyunk együtt, és az ő személyisége nagyban kellett ahhoz, hogy amit egykor elhatároztam, azt végig is tudjam csinálni.
Cipelsz még olyan terheket, amiket a múltban mások raktak a puttonyodba, vagy útközben már mindet kidobáltad?
Megtanultam, hogy ha nem hagyok helyet a jelen dolgainak, akkor abba beleőrülök. A gyilkossági ügyek, az állandó kapcsolat az érintett hozzátartozókkal megtanítottak arra, hogy meghúzzam a határokat. Másoknak is ezt tanácsolnám, mert ezzel magunknak teszünk jót! Ha ezt nem tettem volna meg, akkor nyilván én is alkoholista lennék, és itt kószálnék az éjszakában.
Van valami, amit még szeretnél elérni, vagy teljesnek érzed az életedet?
Hatvannégy éves vagyok, és azt mondhatom, hogy van múltam – és van egy nagyon komoly jelenem. És ha ezt az állapotot még fenn tudom tartani pár évig, az már egy nagy adomány. 
Mozgalmas életed volt. Amikor a gyerekeiddel szóba kerül a saját jövőjük, mi az, amit mindenféleképpen fontosnak tartasz megosztani velük?
Minden gyerekemnek elmondtam, hogy vegyék tudomásul: valamennyien önálló személyiségek. Ne akarjanak soha senkihez hasonlítani, és ne akarjanak soha senkinek megfelelni. És ha ez sikerül, akkor nagyon sok helyen megállják majd a helyüket. Egyben biztosak lehetnek: az ajtó mindig nyitva lesz számukra.

További érdekességek a hot! magazin legfrissebb számában!
Fotó: hot! magazin