Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huMégis mi folyik itt? Teszik fel maguknak a kérdést a későn ébredő emberek világszerte. Mert, hogy baj van, azt már a vak is látja, sőt érzi a saját bőrén. Az Origo most Németh Lajos meteorológussal próbál válaszokat és megoldásokat keresni a kialakult áldatlan állapotokra. De a szakember sem tudja, hogy visszatérhet-e még Európába a négy évszak.
Évtizedek óta halljuk, hogy elérkezhet az energiaválság és a klímakatasztrófa ideje. Az, hogy ez a két egyenként is rémálomba illő jelenség egyszerre rontott rá a bolygónkra, tulajdonképpen nem is akkora meglepetés, mint amekkorának most megéljük. Hiszen a tudósok szóltak. Először csendesen, majd egyre hangosabban, végül már az arcunkba ordították az erre mutató tényeket. És mit tettünk mi? Igyekeztünk szelektíven hallani és fokoztuk a termelést és kitermelést. Bőszen pusztítottuk a Földet, most pedig csodálkozunk, hogy nyakunkon van a hurok, amibe önként és dalolva dugtuk bele a fejünket. Most pedig mindenkit az érdekel, lesz-e még hűvösebb nyár itt Európában, vagy hogy állandósulnak-e ezek az úgynevezett hőkupolák, amik napokra, vagy akár hetekre is katlanná változtatják térségünket. Ezeket a kérdéseket tettük fel Németh Lajos meteorológusnak, aki örömmel válaszolt ugyan, de amit mondott, az bizony nem örömteli.
Lassan száz éve figyelmeztetnek minket folyamatosan a klímakatasztrófa közeledtére
„Egészen pontosan a múlt század közepe táján egy magyar ember, bizonyos Neumann János matematikus már beszélt az emberi tevékenység és a klímaváltozás közötti szoros összefüggésekről. Sajnos az emberek akkoriban nem figyeltek fel a szavaira, ahogyan az elmúlt évtizedekben is lényegében elengedtük a fülünk mellett az erről szóló egyre hangosabb és hangosabb figyelmeztetéseket.”
Akik a nyolc és félmilliárd ember közül nem a saját bőrükön tapasztalták eddig a klímaváltozás okozta szélsőséges hatásokat, azok egyszerűen nem vettek tudomást arról, hogy mi várhat az emberiségre, ha nem változtatunk a bolygó teljes kizsigerelésének folyamatain, vagyis nem hagyunk fel a módszeres rombolással és kizsákmányolással.
„Az ember egyszerűen ilyen… Úgy szoktam fogalmazni, hogy kicsit úgy vagyunk a klímaváltozás és az energiaválság kérdésével is, mint akár az orosz-ukrán, vagy az iráni háborúval. Moziszerűen kezeljük az eseményeket, mert nem velünk, nem nálunk történik, és valahogy nem akarjuk észrevenni, hogy közvetve igenis érezzük mindezek hatásait” – kezdte az Origónak Németh Lajos meteorológus.
Németh Lajos: „Volt olyan földtörténeti kor, melyben egy négyzetméternyi jég sem volt a sarkkörökön”
A folyamatok persze lassan jutottak el oda, ahol most tartunk, mi mégis kapkodjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha derült égből villámcsapásként értek volna minket a klímaváltozás okozta éghajlati anomáliák és az energiaválság. Pedig a szálak messzire vezetnek vissza az időben. „Valóban van egy olyan érzése az embernek, hogy a rendkívüli kánikula, vagy éppen a vízhiány okozta helyzet nagyon gyorsan és hirtelen ért el minket, de valójában az ipari forradalom környékén kezdődött a folyamat. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan emelkedett az óceánjaink hőmérséklete. Ugyanakkor az ember alapvetően nem foglalkozik azzal, hogy éghajlatváltozások már évmilliók óta történnek.”
Volt olyan földtörténeti kor, melyben egy négyzetméternyi jég sem volt a sarkkörökön. Persze az is igaz, hogy olyan viszonyok uralkodtak, melyek az emberi élet számára alkalmatlanok voltak.
„Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy abba az irányba haladunk most is. Ugyanakkor tény, hogy a Föld egyre nagyobb területein alakul ki olyan éghajlat a globális felmelegedés hatására, ami egy ponton túl már élhetetlenné teszi az adott régiót. Ahogyan az is ténykérdés, hogy egyre több csendes-óceáni kis szigetről kell elköltözniük az ott élőknek, mert a elönti őket az óceán” – magyarázta lapunknak az ország legismertebb meteorológusa.
„Hogy most helyreállhat-e a négy évszakos éghajlat, nehéz lenne megmondani”
Németh Lajos ugyanakkor elárulta, hogy bőven akadnak olyan idős polgáraink, akik már életek át az idei nyárhoz hasonlatos, szinte már viselhetetlen hőhullámokat. „Nem vagyok éghajlatkutató. Én csak az elmúlt ötven év időjárási viszonyait és alakulásait követem nap mint nap, és főként Magyarországra vonatkoztatva. De azért már a vak is látja, hogy a mostani felmelegedés következtében a Föld állandó jéggel borított területei, melyeknek az a „hívatásuk”, hogy a Napból érkező sugárzást visszaverjék, évről évre egyre csökkenek. Ennek következtében a tengerek, óceánok és a szárazföld egyre nagyobb hőmennyiséget nyelnek el. Jól látszik, hogy a folyamat felgyorsult.”
A tudósok, a politikusokkal összhangban, a XX. század közepétől igyekeznek felhívni erre a figyelmet. Csak éppen a határozatok nem születtek meg azóta sem. Beszéltek róla, szóban és időnként írásban is megállapodtak, de semmi nem történt.
„Most baj van. Nagy baj! A nagy kérdés az, hogy ennek a klímaingadozásnak, ami most zajlik, lesz-e olyan felső pontja, ami után megkezdődik a lehűlés. Hozzáteszem, Magyarországon is voltak már olyan évek a múlt század közepén, amikor az elvtársak a gyapot és a rizs termesztése mellett tették le a voksukat, mert a mostanihoz hasonló aszályos és rendkívüli meleg idő köszöntött be. Akkor, mindenki örömére helyreállt a rend. Azt, hogy most helyreállhat-e a négy évszakos éghajlat, nehéz lenne megmondani” – tette hozzá kissé borúlátó hangulatban Német Lajos.
„Tény, hogy nem mehetünk vissza a középkorba. De a féket igenis behúzhatjuk”
A szakértő ezután hangnemet váltott és optimista szemlélettel próbált valamicskét enyhíteni a komor valóságon. „Alapvetően optimista hozzáállású ember vagyok. Ennél fogva reménykedem abban, hogy ez a folyamatot, ami most zajlik, sikerül megállítani. Mert ha nem, akkor néhány évszázadon belül, vagyis mondjuk a XXII. századra érhetjük el Európában is azt a hőmérsékletet, ami már nem hasonlít arra, amit élhetőnek gondolunk. Őszintén szeretném, hogy még az unokáim unokái számára is élhető maradjon a Föld. De itt most elengedek egy mély sóhajt…” - magyarázta a meteorológus, akit végezetül arra kértünk, adjon valamiféle tanácsot a ma emberének, melyet betartva még van esélyünk. „Az első és legfontosabb tanácsom az, hogy mindenki tisztelje a természetet. Mert a természet ereje sokszorosa annak, mint amennyi ereje a teljes emberiségnek van összességében. Komolyan kell venni azokat a figyelmeztetéseket, melyeket felénk intéz mostanában az időjárás és az éghajlat változás. Tény, hogy nem mehetünk vissza a középkorba. De a féket igenis behúzhatjuk, mert közeleg a nap, amikor már a vészfékezés sem segít...”
