Az Amazonas gigászi szénraktárai

Valószínű, hogy az Amazonas esőerdői több szenet kötnek meg a légkörből, mint amennyit felszabadítanak. Ez a felfedezés azért váratlan, mert eddig "szénsemlegesnek" tartották az érett erdőket, amelyek minden nap annyi szenet adnak le, mint amennyit megkötnek.

Az Amazonas erdeiben 1998-ban mutatták ki, hogy a fák mérete megnövekedett az elmúlt 20 évben. A kutatók még nem tudják ennek a pontos okát, és azt sem, hogy milyen hatása van a globális felmelegedésre. Az viszont egyértelmű, hogy a trópusi erdők az Amazonas-medencében alapvetően befolyásolják a globális éghajlatot és a víz körforgását.

A fenti kérdések megválaszolására egy nemzetközi kutatócsoport alakult. Kezdettől fogva azt feltételezték, hogy a szén-dioxid megnövekedett mennyisége lehet a háttérben, amit az atmoszférából a fák, illetve általában a növények megkötnek. A fosszilis tüzelőanyagok, mint például a földgáz és a kőszén elégetése az elmúlt 50 évben nagy mértékben megnövelte a légkörbe kiszabaduló szén-dioxid mennyiségét. Ez a gáz az egyik legismertebb üvegházhatású gáz, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez, mivel csapdába ejti a hőt az atmoszférában.

Az Amazonas erdeinek megnövekedett tömege azt sugallja, hogy ezek hatalmas szénraktárként működnek, és több szenet abszorbeálnak a légkörből, mint amennyit felszabadítanak. Ez a felfedezés azért volt váratlan, mert korábban "szénsemlegesnek" tartották az érett erdőket, amelyek minden nap annyi szenet adnak le, mint amennyit megkötnek.

Az 1998-as felfedezés óta sok kutató próbálta meghatározni az Amazonas szénraktározó szerepe és a globális felmelegedés közötti összefüggést. Ez a feladat elsősorban az Amazonas erdeinek mérete és változatossága miatt bonyolult. Az 1998-as tanulmány csak az Amazonas-medence egy részéről gyűjtött adatokat, ami nem reprezentálja hűen a terület változatosságát. Az viszont hatalmas munkát jelent, hogy meghatározzák az egyes kijelölt parcellákban előforduló fajok számát. Néhány kutató minden évben több hónapot tölt a helyszínen, és eközben több ezer fát másznak meg, hogy leveleket gyűjtsenek és ezek alapján azonosítsák a fákat. Egy-egy hektáron 300-nál is több fajt határoztak meg. Néha minden újabb fatörzs egy újabb fajt jelent. A biodiverzitás szinte elképzelhetetlenül nagy. A kutatás előrelendítéséhez az Amazonas területén dolgozó tudományos intézetek egyesítették adataikat. Ennek segítségével az Amazonas különböző erdő típusaiból (nedves, száraz, gazdag talaj, szegény talaj) állítottak össze egy adatbázist.

A szénraktározó elmélet azonban nem az egyetlen lehetséges magyarázat az erdők tömegének a növekedésére. Egy másik teória szerint az erdők több tápanyagot kapnak az emberi tevékenységek következtében, mint korábban. Az erdőtüzek például nagyobb mennyiségű nitrogént juttatnak az atmoszférába. A nitrogént megkötik a felhők, és esők formájában visszatér a földre, így bőségesen ellátja a növényeket tápanyagokkal.

Egy harmadik lehetőséget mutatott ki a Princeton Egyetem kutatója, aki hasonló szénraktározó hatást vizsgált az Egyesült Államokban. Annak tulajdonította a jelenséget, hogy újra kinőttek azok az erdők, amelyeket még a 20. század fordulóján vágtak ki. Hasonló hatást lehetett észlelni Kínában is. Talán az Amazonas erdei is egy korábbi kivágás után élednek újra?

Feltételezve, hogy az erdők tömegnövekedése a szénraktározási jelenség eredménye, fontos kérdés, hogy mennyi ideig tart ez a hatás. Az Észak-Karolinában végzett ellenőrzött kísérletek azt mutatták, hogy a megnövekedett szén-dioxidból származó több szén abszorpciója csak néhány évig tartott. A hatást korlátozza a nitrogén mennyisége a talajban, mivel ezt a fák szintén felhasználják a növekedéshez. Nem valószínű azonban, hogy a nitrogénellátás problémát jelent a trópusi erdőkben, mert a tápanyagok lebontása az avarból sokkal gyorsabb, mint a hidegebb északi területeken. A trópusi erdőknél inkább az az érdekes, hogy mi fog történni, ha a száraz évszak hosszabbá és szigorúbbá válik. Egy számítógépes modell azt mutatta, hogy a hőmérséklet növekedésével az erdők kiszáradnának és inkább szénforrássá válnak, nem pedig szénraktározóvá.

A legújabb adatok inkább a szénraktározási változatot támogatják, de a kutatók attól tartanak, hogy ez a hatás nem tart örökké. Már sokadszor figyelmeztetik a közvéleményt, hogy ha az emberiség el akarja kerülni a globális felmelegedés legrosszabb forgatókönyvét, akkor csökkenteni kell a fosszilis tüzelőanyagok elégetését. Ez egy újabb érvet jelent amellett, hogy meg kell őriznünk az öreg trópusi erdőket.

Dulai Alfréd