A most feltárás alatt álló leletek szerint a válasz pofonegyszerű: nem jöttek sehonnan, azaz az egyiptomiak mindig is ott éltek.
A piramisépítők mintegy 5000 évvel adtak először hírt magukról. Hirtelen felbukkanásuk sok alaptalan találgatásra adott alkalmat (idegen lények, rejtélyes civilizációk, egy magasabbrendű hódító faj leszármazottai stb.).
A múlt héten megjelent, A fáraók genezise című könyvében Toby Wilkinson cambridge-i egyiptológus földhözragadtabb magyarázatot nyújt.
A Memphis lenyűgöző templomait és a Királyok Völgye míves sírhelyeit készítő emberek a kutató szerint valamikor kőkorszaki nomád marhapásztorok voltak, akik nyaranta, a Nílus áradásakor a magasabban fekvő területek friss füvén legeltették csordáikat. Hihetetlen mennyiségű misztikus, vallásos jeleneteket ábrázoló sziklarajzot hagytak maguk mögött. Művészetük később a Királyok Völgyében bukkant fel ismét.
A nílusi civilizáció eredete évtizedek óta heves vitákat vált ki a kutatók között. "Látszólag mintha nem lettek volna őseik, e bámulatos civilizáció előtti időkről szinte semmilyen információval nem rendelkezünk - mintha egyik napról a másikra bukkantak volna fel. Rejtélyes megjelenésük sokaknak szöget ütött a fejébe. És persze termékeny táptalajává váltak a túlságosan élénk fantáziával megáldott laikusok, nemritkán szakemberek elméleteinek is. Sokan úgy vélték, idegen lények vagy atlantiszi látogatók álltak a háttérben" - fogalmaz dr. Wilkinson.
Munkatársaival együtt Wilkinson egy német tudós, Hans Winkler nyomdokain haladt, aki röviddel a második világháborúban bekövetkezett halála előtt korszakalkotó művet jelentetett meg a mai Vörös-tenger és a Nílus közt elterülő sivatag kőbe vésett művészetéről.
"Winkler kutatásai nem árulták el, hogy feltárta-e az összes sziklarajzot, vagy esetleg több, sokkal több rajz van még. Mint kiderült, rengeteg, az eddig ismerteknél jóval több sziklarajz létezik - tele van velük az egész térség. Egyes helyeken egész sziklafalakat betöltenek az ábrázolások. Úgy kell felfognunk őket, mint a történelem előtti Egyiptom templomait. Szent helyek voltak, amelyekhez újra és újra elzarándokoltak az itt lakók."
Dr. Wilkinson kutatásai során több száz olyan helyszínt tárt fel, ahol - mintegy ezer évvel megelőzve az ókori Egyiptom alapítását - vízilovakat, krokodilokat, szarvasmarhákat és mindenekelőtt istenszerű lényeket hordozó hajókat véstek a falakba ismeretlen művészek.
Írásos emlékeket ugyanakkor nem találtak: ezeken az ábrázolásokon kívül gyakorlatilag semmilyen más jel nem utal erre a népre. A képek vándorló nomádokról árulkodnak, akik az éves áradással elhagyták a Nílus völgyét, és nyájaikat az akkor még füves szavannákra terelték.
"A legmegdöbbentőbb szerintem a hajók alakja; a merészen emelkedő hajóorr és az íves, sarlószerű törzs. Ezt a motívum Egyiptom egész történelmén végigvonul; különösen a Királyok Völgyében, ahol kifejezetten isteni hajóként látjuk viszont, amely az uralkodó túlvilági utazásában játszik fontos szerepet. Úgy érzem, hogy a Kr. e. 4000 körüli hajóábrázolások is spirituális jelentést hordoznak."
A sivatagi sziklarajzok más motívumai további egyiptomi talányokat világíthatnak meg. " Tutanhamon szarkofágján láthatjuk a királyt, amint mellkasa előtt tartja a hatalom jelképeit, melyek határozottan az állattartáshoz köthetők. Különben miért tartana a kezében egy bölényfarkat és egy pásztorbotot?"