Csillagvárosok összeütközése<br/>

A spirálgalaxisok szerkezetének részletesebb vizsgálata újabb bizonyítékkal szolgál a csillagvárosok közötti gyakori ütközésekre.

Az elmúlt néhány évben amerikai csillagászok több mint 200 közeli spirálgalaxis pontos szerkezetét vizsgálták meg. A hagyományos optikai megfigyelések eredményeképpen kiderült, hogy a 200 galaxis közel 30%-ánál a galaxis centrumában küllő alakú csillagcsoportosulások figyelhetők meg. Ezek az úgynevezett küllős spirálgalaxisok.
A hagyományos spirálgalaxisoknál a spirálkarok egyenesen a magból erednek, a küllős spiráloknál azonban legyezőszerűen terjednek szét egy rúd alakú struktúra végéből. Ez a különleges forma valószínűleg egy másik galaxissal való összeütközés vagy legalábbis nagyon közeli találkozás miatt alakult ki. Ez újabb bizonyítéknak tekinthető arra, hogy a galaxisok közötti kölcsönhatások igen gyakori események - sokkal gyakoribbak, mint azt pár éve gondoltuk.
Ennek leglátványosabb módja két csillagváros összeütközése. Az eddigi képek azt sugallják, hogy szerte az Univerzumban történnek ilyen ütközések. Ahogy térben és időben egyre távolabbi területeket vizsgálunk, egyre több ütközést figyelhetünk meg. Ebből az következik, hogy ezek a heves folyamatok elsődleges szerepet játszottak a mai (közeli) modern galaxisok kialakulásában.
Míg az optikai távcsövekkel az említett 200 spirálgalaxis 30%-ánál találtak küllőket, az infravörös tartományban végzett megfigyelések után ez a szám a duplájára emelkedett. Ez az arány a számítógépes szimulációk által jósolt értékekkel is jobb összhangban áll.
Miért nem láttuk eddig ezeket a küllőket? A galaxisokban lévő poranyag elnyeli a csillagok kisugárzásának egy részét, és az optikainál jóval nagyobb hullámhosszakon sugározza vissza. A "legporosabb" galaxisokban ez egészen a távoli infravörösben történhet meg (3-15 mikrométer), s a távolodás miatt fellépő vöröseltolódás következtében legtávolabbi képviselőikben a sugárzás hullámhossza még jobban megnyúlhat, elérve a mikrohullámú tartomány hullámhosszait (15 mikrométer - 1 mm). Összehasonlításképpen: az optikai tartomány hullámhosszai kb. ezerszer rövidebbek 1 mm-nél, mivel a 400-760 nanométeres tartományba esnek.)
Ráadásul az idősebb, hidegebb csillagok egy része nem túl fényes, energiájuk jelentős részét pedig az infravörös tartományban sugározzák ki. A megfigyelések szerint a küllős spirálok tömegének közel 90%-át az ilyen csillagok adják, nem beszélve arról, hogy általában magát a küllős struktúrát is idős csillagok alkotják.

Ajánló:

A Hubble-űrtávcső a spirálgalaxisokról készített egy szép fotógyűjteményt az infravörös színképtartományban. A galaktikus poranyagon "áthatoló" észlelések új perspektívát nyújtanak a csillagkeletkezési tartományokról. Nagyszerű felvételek különféle galaxisokról, galaxishalmazokról, fekete lyukakat tartalmazó objektumokról. A Hubble-űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) két ütköző galaxist vett szemügyre. Elképesztő csillagközi "tűzijáték" tárul elénk, amelyben már ezernél is több fiatal, ragyogó csillaghalmaz született meg.