Gammasugárzást kibocsátó viharok<br/>

A csillagászok olyan jellegű sugárzást észleltek az Egyenlítő környéki nagyobb viharok tetejéről, amelyek normális esetben csak drámai csillagászati jelenségek (szupernóva-robbanások, csillagok összeütközése) során jönnek létre a távoli űrben.

A felrobbanó és az összeütköző csillagokról régóta tudjuk, hogy többek között az elektromágneses sugárzás legerősebb fajtáját, ún. gamma-sugarakat bocsátanak ki. Ezért volt igen meglepő, amikor az egyik műhold a Földről kapott ilyen jeleket. Eleinte egyszerű műszerhibaként könyvelték el a dolgot, ahogyan azonban az észlelések száma egyre nőtt, kezdett gyanússá válni a dolog. Végül sikerült azonosítani a sugárforrásokat, s kiderült, hogy az Egyenlítő környéki nagy viharokról van szó.
Földi gammafelvillanást először 1994-ben írt le Jerry Fishman, a NASA szakértője. Azóta már több mint hetven ilyen eseményt észleltek, de egyelőre nincsen elfogadható elmélet a furcsa jelenség kialakulásáról. Érdekes, hogy a földi kitörések sokkal intenzívebbek űrbéli társaiknál, ám szerencsére sokkal rövidebbek is. Fishman körülbelül olyan mértékűnek tartja a sugárzás erősségét, mint mondjuk egy gyógyászati célokra használt röntgen-készülékét.
Mint kiderült, a kitörések igen sűrűn követhetik egymást - napokon, vagy akár perceken belül több is lejátszódhat. Megjelenésük helyében semmiféle földrajzi elem nem játszik szerepet, azt leszámítva, hogy valószínűleg a nagy kiterjedésű szárazföldi területek egyenlítői részeit preferálják.
Több kutató úgy gondolja, hogy a sugárzás a "sprite"-oknak ("tündéreknek") elkeresztelt rejtélyes plazma-felhőkből (elektromosan töltött légköri gáztömegekből) ered, amelyek olykor erős viharok tetején láthatók. Ezt a jelenséget pilóták már évtizedekkel ezelőtt észlelték, de megfigyeléseiknek egészen addig nem adtak hitelt, mígnem az űrrepülőgép lefényképezett egyet.

Ajánló:

Rövid leírás és alapos lingyűjtemény a gamma-kitörések témakörében. Intenzív gammasugárzás ered a földi a viharok tetejéről.