Új technológiák a világűrben<br/>

A Deep Space 1 űrszonda, amely a NASA Új Évezred Programjának első tagjaként 12 új technológiát próbált ki a világűrben, egy kisbolygó melletti sikeres elrepüléssel tett pontot elsődleges küldetésének végére.

A NASA Új Évezred Programjának (New Millennium Program) célja, hogy új műszereket és berendezéseket próbáljon ki és teszteljen a következő évezred űrszondái számára. A program első küldetése a Deep Space ("mély ég") 1 űrszonda, amely tavaly októberben indult, s 12 új technológiát, köztük speciális napelemeket és automata navigációs rendszert vitt magával. A leghíresebb kísérlet az ionhajtómű működtetése volt, amely - egy hagyományos rakétahajtóműtől eltérően - kisebb, de jóval tartósabb erőkifejtésre képes, így hosszú távon nagyobb gyorsulást lehet elérni vele, nagyságrendekkel kevesebb üzemanyaggal.

A küldetés alapszakaszának utolsó, s egyben legizgalmasabb manővere az 1992 KD (új nevén 9969 Braille) kisbolygó melletti elrepülés volt július 29-én. A legközelebbi pontban a szonda és az égitest közötti távolság mindössze 26 km volt, amely új rekord az űrkutatás történetében (leszámítva természetesen a különféle leszálló egységeket).

Az elrepülés nem zajlott teljesen simán. 16 órával a nagy esemény előtt a szonda biztonsági üzemmódba kapcsolt egy szoftverhiba miatt, amit a repülésirányítók csak hatórányi megfeszített munkával tudtak kijavítani. A nagyobb probléma, hogy a szonda kamerája a találkozó előtt kb. 20 perccel elvesztette látómezejéből a célpontot, s ekkor még több mint 16 ezer km-es távolságban volt a kisbolygótól. Így jó minőségű képek nem is készültek az elrepülés alatt, bár néhány infravörös felvételt sikerült rögzíteni.

A manőver különleges értéke, hogy a navigáció nem földi parancsok segítségével, hanem a szonda "saját döntései" alapján zajlott. Az AutoNav (automata navigációs) rendszer szintén a 12 új technológia része, amely az egész küldetés alatt remekül működött.

Az eddigi tudományos eredmények és az itt látható fotó alapján úgy tűnik, hogy a 2,2 km átmérőjű kisbolygó egy nagyobb testről (kb. egy Vesta méretű aszteroidáról) leszakadt darab lehet, amely egy ütközés során alakult ki millió évekkel ezelőtt. Az infravörös mérések alapján összetétele is hasonlít a Vestáéhoz (a Vesta az egyik legnagyobb kisbolygó a naprendszerben, kb. 500 km-es átmérővel). A felszínét borító anyag vulkanikus jellegű, ami szintén azt bizonyítja, hogy egykor egy sokkal hatalmasabb test része volt - az égitestek anyagában fejlődő belső hő ugyanis egy bizonyos méret (kb. 300 km-es átmérő) alatt nem vezet olvadáshoz. A Braille mindössze a negyedik kisbolygó a Naprendszerben, amelyen vulkanikus nyomokat találtak.

A képen látható fotó már akkor készült, amikor a szonda távolodva "visszatekintett" a kisbolygóra. A megközelítés alatt ugyanis a felszín teljes árnyékben volt, az elrepüléskor pedig - mint már említettük - csak a fekete világűrt pásztázta a kamera. Így be kell érnünk ezzel az elmosódott felvétellel.

A küldetés alapszakasza hivatalosan szeptemberben ér véget. A tervezett kiterjesztett küldetés - amelynek során két üstökös meglátogatása lett volna a cél 2001-ben - a NASA költségvetésének megszorítása miatt valószínűleg nem fog megvalósulni. A program azonban így is messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket: eredményeinek köszönhetően ezeket a technológiákat a jövő űrszondái már rendeltetésszerűen használhatják.

Ajánló:

A NASA hivatalos honlapja a küldetésről.