Éghajlatváltozás és ózonlyuk<br/>

A világméretű felmelegedés gyorsítja a sarkok felett az ózonréteg bomlását még akkor is, ha környezetvédelmi intézkedésekkel sikerülne csökkenteni a légkörbe jutó sósav, halogénezett szénhidrogének, azaz végső soron a kloridionok mennyiségét.

Legalábbis ezt állította a NASA egyik kutatóközpontjának munkatársa, Azadeh Tabazadeh az Amerikai Geofizikai Társaság bostoni konferenciáján. Modellszámítások szerint ugyanis az éghajlatváltozás a légkör alsó rétegeiben végbemenő felmelegedéssel párhuzamosan lehűléssel fog járni a sztratoszféra alsó részében. Ez tízévenként két fok lesz, de a kutatók az elmúlt öt évben a sarkvidék felett még nagyobb lehűlést mértek.

Noha nem ismerjük pontosan a folyamat mechanizmusát, a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a lehűlés fokozza az ózon bomlását. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a hőmérséklet csökkenése hosszabb életűvé teszi a sarkvidék feletti jeges felhőket, amelyek megkötik a nitrogén-oxidokat. Rendes körülmények között a nitrogén-oxidok fotokémiai reakciókban elbontják az ózon bomlását katalizáló klór-oxid (ClO) molekulákat, így ha a hőmérséklet az Északi-sark felett három fokkal csökken, ugyanolyan ózonlyuk fog kialakulni, mint amilyen az Antarktisz felett van. (New Scientist)

(ÉT)

Ajánló: