Kvazárok - a Kozmosz kannibáljai<br/>

Mint arról korábbi híreinkben beszámoltunk, a Chandra röntgenteleszkóp nemsokára új fejezetet nyithat a nagy energiájú csillagászatban. Legalábbis erre utalnak az első, szenzációs képek és mérések. Az egyik legizgalmasabb terület a "kozmikus kannibálok", a kvazárok tanulmányozása lesz.

A kvazárok a Világegyetem legerősebben sugárzó objektumai. Fényerősségük több milliárdszorosan múlja felül egy átlagos csillagét. Kiterjedésük viszont igen kicsi: átlagosan naprendszernyi méretűek. Az első kvazárt 1963-ban fedezték fel, erős rádiósugárzása révén. Képe pontszerűnek látszott, így csillagszerű rádióforrásnak nevezték el. (Angolul quasi stellar radio source, e szavak egyes betűinek összevonása adja a quasar nevet.) Azóta kiderült, hogy az elnevezés hibás, mert az újonnan felfedezett kvazárok zöme nem erős rádióforrás. Sokkal aktívabbak az optikai és a röntgen tartományban.
Az újabb elméletek szerint a kvazárok kialakulóban lévő, ősi galaxisok háborgó magjai lehetnek, amelyek középpontjában hatalmas tömegű fekete lyuk található. A fekete lyuk roppant mértékű tömegvonzása révén folyamatosan maga köré gyűjti a galaxis anyagát: a gázfelhőket és a kifejlett csillagokat.

A Hubble-űrtávcsőnek köszönhetően az utóbbi időben számos kvazárnál sikerült megfigyelni a körülötte lévő ún. befogadó galaxist is (ezek a korábbi képeken észrevehetetlenek maradtak, mert a kvazár, vagyis az aktív, fényes galaxismag teljesen elhomályosította őket). A galaxisok némelyike még nem olvadt össze a kvazárral, de alakjuk torzulása arra utal, hogy már a fekete lyuk gravitációs hatása alatt állnak. Durvábban fogalmazva: a kvazárt működtető fekete lyuk egyszerűen "megeszi" a befogadó galaxist. Ha elfogy a fűtőanyag, a fekete lyuk ideiglenesen inaktív fázisba kerül, éppen ezért kvazárt sem tud működtetni. Ez a vészjósló csend azonban csak addig tart, amíg a következő áldozat - általában egy teljes galaxis - nem merészkedik túlságosan közel a fekete lyukhoz. Ezután már az ő sorsa is megpecsételődik: gravitációs szétszakítás és bekebelezés lesz az osztályrésze.

A kvazárok távolsága különböző, de amint egyre messzebb tekintünk a múltba, fokozatosan nő a számuk. A legközelebbi kvazár távolsága is több mint 1 milliárd fényév. Mintegy 2-3 milliárd évvel az Ősrobbanás után, vagyis 12-13 milliárd fényévnyi távolságban erős maximumot mutatnak: ekkor a kvazárok térbeli sűrűsége közel ezerszerese volt a jelenleginek. Ez arra utal, hogy akkoriban - vagyis 12-13 milliárd éve - drámai változások zajlottak a fiatal Univerzumban. Ha még távolabbi kvazárokat keresünk, azt tapasztaljuk, hogy számuk erősen csökkenni kezd. E hiány oka még nem tisztázott: lehet, hogy még nem léteztek, de az is lehet, hogy nem tudjuk megfigyelni őket.

S. T.

Ajánló:

Új korszak kezdete a nagyenergiájú csillagászatban Egy hosszú kérdéssor a kvazárokról - itt ellenőrizheti a tudását! Kvazár és aktív galaxismag katalógus. A nagy vöröseltolódású kvazárok természete. Egy tudományos szempontból is kimerítő oldal. Bepillanthatunk a HST képkezelő programjainak kezelőfelületeibe! A célpont egy kis vöröseltolódású kvazár. Rövid összefoglaló az Űrtávcső Tudományos Intézet oldalain. Aktív galaxismagok honlap; egy gazdag és színes oldal! A kvazárokkal kapcsolatos leggyakoribb kérdések; válaszok a Virginia Tech Fizika Tanszékétől. Jó és rossz hírek a kozmológusoknak. Kvazárok rádióképei. A kvazárok világa a Hubble-űrtávcső drámai képeivel. Lenyűgöző felvételek, képszövegek és tudományos háttér - nagyszerű ráhangolódás a témára!

Korábban: