Mint arról korábban beszámoltunk, a Mars Climate Orbiter elvesztését egy navigációs hiba okozta. A szonda túlságosan alacsonyan lépett be a Mars légkörébe, s a hirtelen fellépő súrlódás nagy valószínűséggel elpusztította a szerkezetet, amelynek maradványai most nagy területen lehetnek szétszóródva a vörös bolygó sivatagos felszínén.
Ennek ellenére a NASA szakemberei még nem adták fel teljesen a reményt. A nagy teljesítményű rádióteleszkópok e percekben is pásztázzák a Mars környékét, egy utolsó erőfeszítést téve a szerkezet megtalálására.
Mi okozta a navigációs hibát? Ez a kérdés foglalkoztatja most a szakembereket és a laikus érdeklődőket egyaránt. Az eddigi adatok alapján a szonda meghibásodása gyakorlatilag kizárható. Marad a számítógépes- vagy az emberi tévedés lehetősége.
Az eredeti tervek szerint a légkörbe való belépésnek kb. 200 km magasan kellett volna megtörténnie. A manőver napjára ez kb. 150 km-re módosult, de a repülésirányítók szerint ez még biztonságos magasságnak számított volna. A valóságban azonban több mint kétszer ilyen alacsonyan, 60 km-es magasságban zajlott le az esemény, ami mintegy 20 km-rel alacsonyabb a minimálisan megkövetelt szintnél.
A vizsgálatok középpontjában most a szeptember 15-ei, a Marshoz vezető út során utoljára lezajlott pályamódosító manőver áll. Itt jön az emberi hiba lehetősége: lehetséges, hogy elszámolták a pályaadatokat, s a tévedés ráadásul észrevétlen maradt. Újraelemezve az utolsó időszak pályaadatait, valóban úgy tűnik, hogy a szonda az elvesztése előtti órákban már rossz pályán mozgott, s ennek jelei is voltak.
A sajnálatos eseményre érkezett politikai reakciók számos tudós szerint alaptalanul kemények. Szerintük ez leginkább azzal magyarázható, hogy az amerikai kormány drámaian csökkenteni szeretné a NASA költségvetését, s most remek ürügyet is talált hozzá.
A veszteség valóban fájdalmas, de nem pótolhatatlan és nem került nagyon sok pénzbe sem. A kb. 250 millió USD ugyanis olcsónak számít egy bolygókutató űrszondánál. A NASA mintegy 3 éve hirdette meg új űrkutatási stratégiáját, a Discovery-programot, melynek jelmondata az "Olcsóbban, gyorsabban, jobban!" kifejezés. Vagyis a korábbi méregdrága, valóban nem könnyen pótolható szondák (pl. Vikingek, Galileo, Cassini) helyett kis költségvetésű, ám tudományos szempontból hatékony szerkezetek építése a cél. A Discovery-sorozat tagja volt pl. a Mars Pathfinder, vagy a szintén nagy sikereket elért Lunar Prospector.
A Mars Climate Orbiter elvesztése tehát nem tragikus, bár nyilván nem tesz jót az űrkutatásnak. A Mars Surveyor '98 küldetés másik szondája, a december 3-án a Marsra érkező Mars Polar Lander önmagában is teljes értékű küldetésre képes, s a szakértők szerint adatainak továbbítása az elveszett pár nélkül is megoldható. Ebben egy már régóta ott keringő szonda, a Mars Global Surveyor fog segíteni. A Mars meghódítása tehát folytatódik.
S. T.
Ajánló:
A NASA hivatalos oldalai.
Korábban:
1999. szeptember 23., csütörtök, 14.00 1999. szeptember 23., csütörtök, 20.25