A Hubble-űrtávcső és legfontosabb eredményei<br/>

A Hubble-űrtávcső szenzációs képek ezreivel kápráztatja el a csillagászokat és a laikusokat egyaránt. Bátran kijelenthetjük, hogy hatalmas áttörést hozott a csillagászatban.

Az 1990. április 25-én indított első optikai űrtávcső, az E. P. Hubble amerikai csillagászról elnevezett amerikai Hubble Space Telescope (HST) 12,3 tonna össztömegű, 13,1 méter hosszú és 4,3 méter átmérőjű óriás; a főtükör átmérője 2,4 méter. A megvalósítás költségei elérték az 1,5 milliárd amerikai dollárt. A Discovery űrrepülőgép állította 615 km magas pályájára, ahonnan műholdak közvetítésével küldi adatait a földi irányítóközpontba. Fontos újítást jelentett, hogy a HST-t eleve modulokból szerelték össze, hogy az egyes alkatrészek időről-időre cserélhetők legyenek. Az eredetileg tervezett élettartam 15 év. A HST számos tudományos műszerrel rendelkezik, amelyek közül az egyik legfontosabb a széles látószögű bolygófényképező kamera; ezt egyszer már cserélték (Wide Field and Planetary Camera 2).

A HST felbocsátása után nem sokkal kiderült, hogy a távcső leképezése hibás, mert a főtükör peremét 2 mikrométerrel (a milliméter kétezred részével!) elcsiszolták. A hiba következtében a csillagfény nem koncentrálódott eléggé, a megfigyelt objektumokat elmosódott folt vette körül. Számítógépes eljárásokkal lehetett javítani a képeken, de 1993-ban, az Endeavour űrrepülőgép küldetése során korrigálták a hibát: a HST "szemüveget" kapott, vagyis beszerelték a COSTAR nevű korrekciós optikát és más javításokat is elvégeztek. 1994 februárja óta a HST kifogástalanul végzi a feladatait, szenzációs képek ezreivel kápráztatja el a csillagászokat és a laikusokat egyaránt. Bátran kijelenthetjük, hogy hatalmas áttörést hozott a csillagászatban.

A főbb tudományos eredmények, amelyek a több mint 100 ezer elvégzett megfigyelés alapján születtek, a következők:

- új információk a Világegyetem méretéről és koráról
- a Világegyetem legtávolabbi objektumainak megfigyelése az optikai és az infravörös tartományban (Hubble Deep Field)
- észlelési bizonyítékok a galaxisok középpontjaiban feltételezett szupertömegű fekete lyukak létezésére
- áttörés a kvazárok kutatásában
- előgalaxisok megfigyelése a fiatal Világegyetemben (ezek összeolvadásával alakultak ki a mai nagy csillagvárosok)
- kitűnő felvételek és színképek a Shoemaker-Levy 9 üstökös Jupiterbe való becsapódásáról
- nagyszámú protoplanetáris diszk megfigyelése fiatal csillagok körül (e korongokból születnek a bolygórendszerek)
- új fejezetek megismerése a csillagfejlődés történetéből (csillagközi por és gázfelhők finomszerkezete, a planetáris ködök szerkezetének és kialakulásának új alapokra helyezése stb.)
- a Plútó felszínének első térképe
- a Naprendszer bolygói légkörének rutinszerű megfigyelése.

E nagyszerű eredmények döntően a légkörön "kívüli" megfigyelések miatt jöhettek létre (azért az idézőjel, mert a távcső keringési magasságban is jelen van a légkör, bár elhanyagolható sűrűségben). Bár a földfelszínen vannak a HST-nél nagyobb átmérőjű optikai távcsövek (a legnagyobb a két Keck teleszkóp a Hawaii-szigeteken, egyenként 10 méteres átmérővel), ezek nem tudják kivonni magukat a légkör zavaró hatásai alól.

1997 februárjában, a második javítás során két új, fontos műszert kapott a távcső. Az egyik a NICMOS (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer), amely a közeli infravörös tartományban is képes fényképezni, a másik a STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph), amely egy nagy felbontású színképelemző berendezés. A harmadik javításra ugyanazt az űrrepülőgépet küldik, amely majdnem egy évtizede telepítette a távcsövet.

A Hubble így "régi ismerősként" köszöntheti a Discovery-t.

Ajánló:

Általános információk és gazdag megfigyelési anyag magyar nyelven. Űrtávcső Tudományos Intézet, Baltimore (USA). A Hubble-űrtávcső hivatalos honlapja. Készítette: Ábrahám Ferenc V. éves fizika-számítástechnika szakos hallgató. Bővebb információk a HST technikai berendezéseiről és a tudományos műszerekről. A korábbi két javítás leírása.