Elindult a Terra - a földi rendszerek folyamatos megfigyelése a világűrből<br/>

Közép-európai idő szerint december 18-án 19 órakor fellőtték a Terra nevű műholdat a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról. Az 1,3 milliárd dolláros szerkezet segítségével a tudósok napi rutinnal követhetik a földi szférák állapotváltozásait és kölcsönhatásait.

A Terra a Földi Megfigyelő Rendszer (Earth Observing System, EOS) elnevezésű hálózat része. Az EOS keretében a NASA olyan műholdakat állít pályára, amelyek folyamatosan figyelemmel kísérik a geoszférák (levegő-, víz- és talajburok) állapotváltozásait és kölcsönhatásait, illetve az ezekre gyakorolt emberi hatásokat. Sokan gondolják úgy, hogy ez lesz a Föld első mindent átfogó vizsgálata, amelyből felbecsülhetetlen értékű, környezetünk megóvásához nélkülözhetetlen információkat nyerhetünk. Bár eddig is számtalan küldetést terveztek bolygónk megfigyelésére - hiszen ez az űrkutatás egyik alapvető feladata -, ezek általában egy kiragadott jelenségre összpontosítottak. Az EOS azonban a Földet teljes rendszerként vizsgálhatja.

A Terra öt tudományos műszere segítségével többek között a talaj állapotát, a klíma változásait, az ózonszintet, a természeti katasztrófák (pl. erdőtüzek) hatásait, az aszályokat és áradásokat vizsgálhatja. Egyik műszere nagy részletességű infravörös felvételeket készít a felszínről, egy másik a bolygó sugárzási egyensúlyát és a felhők ebben betöltött szerepét vizsgálja. A sugárzási egyensúly vizsgálata azért különösen fontos, hogy megállapíthassuk, mennyire veszélyes valójában a fokozódó üvegházhatás szerepe. További két műszerrel különböző léptékű mérések készíthetők (akár globálisak is) a szárazföldek és az óceánok felszínének hőmérsékletéről, a felhőborítottság mértékéről, továbbá a levegőben lévő vízgőz és aeroszol részecskék mennyiségéről.

Az egyik legfontosabb műszer a MOPITT (Measurements of Pollution In The Troposphere), amely - mint azt a neve is elárulja - a légkör legalsó rétege, a troposzféra szennyezettségi állapotát, illetve a szárazföldekkel és tengervízzel történő kölcsönhatását vizsgálja. A kanadai berendezés adatait - amelyekkel az alsó-légköri szén-monoxid és metán hosszú távú változásait kísérhetjük figyelemmel - egy külön erre a célra megírt számítógépes modellel dolgozzák fel. A légkörkémiai modell segítségével először rajzolódhatnak ki előttünk a legnagyobb szén-monoxid források, pl. a nagy afrikai és dél-amerikai erdőtüzek pontos helyszínei.

Évente kb. 2-5 millió tonna szén-monoxid kerül a légkörbe. Ennek mintegy fele természetes forrásból, a növények kibocsátásából származik, a másik fele viszont az emberi tevékenység - főleg a fosszilis tüzelőanyagok és a biomassza elégetése - hatására alakul ki. A felszín közelében a szén-monoxid mérgező gáz, ha magas koncentrációban van jelen. Amint felfelé emelkedik a légkörben, szén-dioxiddá, a jól ismert üvegházhatású gázzá alakul át.

A szén-monoxid globális megfigyelése kitűnő alkalmat teremt a légkör transzportfolyamatainak nyomon követésére is, amely egyébként igen nehéz a szelek és egyéb időjárási elemek szeszélyei miatt. A szén-monoxid molekulák kb. 2 hónapos élettartama lehetőséget nyújt arra, hogy mozgásukat követve feltérképezzük a globális légköri mozgásokat.

A metán megfigyelése is igen fontos, mivel kb. hatvanszor hatékonyabb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Főleg a hideg éghajlatokon fekvő mocsarakból, a szubtrópusi rizsföldekből, a természetes és mesterséges gázkitörésekből, illetve a szarvasmarhák és a termeszek életműködései során kerül a légkörbe. A metánmolekulák élettartama 10 év is lehet, így a források helyét nem lehet azonosítani - ehelyett a gáz pontos légköri mennyiségét és eloszlását szeretnék feltérképezni.

A Terra közel poláris pályán keringve (vagyis kb. a sarkok felett elrepülve) 100 percenként kerüli meg a Földet. A friss adatokat a világ tudósainak százai között osztják el, hogy számítógépes modellekbe illesztve elemezzék azokat.

S. T.

Ajánló: