Először "láthatunk" egy Naprendszeren kívüli bolygót<br/>

Brit csillagászok bejelentették, hogy sikerült egy exobolygó fényét elkülöníteniük csillagának sugárzásától. A kékes színű óriásbolygó az első idegen világ, amelyet ezen a módon láthatunk.

Napjainkban egymást érik a Naprendszeren kívüli bolygók felfedezéséről érkező bejelentések, jelenleg már 30 körül van a számuk. A legérdekesebb esetekről az [origo]-ban is beszámoltunk. A szokásos felfedezési eljárás az ún. radiális sebességváltozás mérésén alapul. A bolygó gravitációs hatást gyakorol csillagára, így annak mozgásában apró, periodikusan ismétlődő szabálytalanságok jelentkeznek. A dolgot egy olyan kalapácsvetőhöz lehet hasonlítani, amely éppen elhajítani készül sportszerét. A sportoló a csillag, a kalapács a bolygó; miközben "a kalapács a sportember körül kering", utóbbi jól láthatóan ide-oda imbolyog. A hasonló módon imbolygó csillagok fényében jól látható változások keletkeznek: amikor imbolygása miatt éppen távolodik tőlünk, fénye a vörösebb (hosszabb), közeledésekor pedig a kékebb (rövidebb) hullámhosszak felé tolódik el. Természetesen ilyen jellegű változások a bolygó fényében - amely a csillag visszavert fénye - is bekövetkeznek, de beleolvadnak a csillag sokkal esősebb sugárzásának hátterébe.

Brit csillagászoknak egy új technológia segítségével első ízben sikerült megoldaniuk azt a problémát, hogy egy már ismert bolygó gyenge visszavert fényét szétválasszák csillagának saját fényétől. Andrew Collier Cameron (University of St. Andrew, Nagy-Britannia) és csapata a kanári-szigeteki 4,2 méteres William Herschel teleszkóppal vette fel a Tau Bootes nevű csillag színképét, s találta meg benne a bolygó "ujjlenyomatát". A fényváltozásokból kiszámolták a bolygó keringési sebességét, ami 74 km/s (a Földé 30 km/s), s meghatározták a pályahajlását (29 fok). A bolygó átmérője 1,8-szor, tömege nyolcszor nagyobb a Jupiterénél.

Az új technika felhasználásával azonban e szokásos adatoknál többet is megtudhattak az égitestről. Fényének elemzése során kiderült, hogy az 479 és 509 nanométeres hullámhossz körül erős csúcsot mutat, vagyis kékes-zöldes színű. A színkép további elemzésével a bolygó légkörének kémiai összetételére vonatkozó információkat is nyerhetnek, ha ún. elnyelési (abszorpciós) vonalakat találnának. Ezek úgy alakulnak ki, hogy bizonyos hullámhosszakon nem érkezik fény a műszerekbe, mivel a légkör gázai a fény egy részét elnyelik - az elnyelt fény hullámhossza pedig az elnyelő anyagra jellemző.

A kutatók remélik, hogy a jövőben még számos olyan bolygó megfigyelése válik lehetővé ilyen módon, amelyek elég nagyok és elég közel keringenek csillagukhoz. Kisebb planéta fényét ugyanis szinte lehetetlen lenne kimutatni, ha pedig távolabb kering, akkor a csillag forgása miatt fellépő hullámhossz-eltolódások már elnyomják a bolygó fényváltozásait.

S. T.

Ajánló:

A felfedezésről szóló beszámoló a Nature Science Update honlapján. Az oldalról a teljes szakcikk elérhető a Nature c. tudományos hetilapban (szabad hozzáféréssel), de ezt csak szakértőknek ajánljuk. Lynette Cook fantáziarajzai exobolygókról.

Korábban: