A Mars óceánjai<br/>

Az egyesült államokbeli Brown Egyetem kutatói James Head geológusprofesszor vezetésével a Mars topográfiai adatainak elemzése során arra az eredményre jutottak, hogy a Marson valaha létezhettek óceánok, amelyek több százmillió évvel ezelőtt kiszáradtak.

Az elemzésben felhasznált adatokat a Mars körül keringő Mars Global Surveyor fedélzetén elhelyezett lézeres magasságmérő műszer (Mars Orbiter Laser Altimeter, MOLA) szolgáltatta. A MOLA lézerimpulzusokkal "tapogatja le" a Mars felszínét: a visszavert jelek késéséből meghatározható az egyes felszíni pontok viszonylagos magassága. (Ennek alapján készült el a Mars teljes domborzati térképe is.)

A kutatók évek óta ismernek olyan kiszáradt folyóágyakat, amelyekben valaha víz folyt a Mars északi lapos, mélyen fekvő síksága felé. "A kérdés az, vajon voltak e olyan nagy, összefüggő állóvizek, amelyek a földi tengerekhez vagy óceánokhoz hasonlíthatók - mondta Head. - A MOLA az első olyan eszköz, amellyel választ kaphattunk erre a kérdésre." A kutató több bizonyítékot is felsorolt, amelyek alátámasztják a Mars hajdani óceánjának létezését. A felszínen két, topográfiailag jól elkülöníthető geológiai egység figyelhető meg. A köztük levő határréteg meredekségének megtörése kirajzol egy olyan szintvonalat, amely egy hajdani partvonal lehetett. A felszín tagoltsága e vonal szintje alatt simább, mint fölötte, ami folyamatos üledéklerakódással magyarázható. E partvonallal körbezárható mélyebben fekvő terület fölötti térfogat elegendően nagy lehetett a Marson becsült víz mennyiségének befogadására. A feltételezett partvonallal párhuzamosan teraszosan emelkedik a talaj: ez a partvonal folyamatos hátrálásának következtében alakulhatott ki.
Head szerint, bár további vizsgálatok még szükségesek, nehezen képzelhető el az eredmények másféle magyarázata. A kutatók elsősorban más jellegű megerősítésre számítanak, például a Marsról származó meteoritok, illetőleg a Marson vett minták vegyelemzésére, amelyekből kimutatható esetleg olyan sók jelenléte, amelyek összefüggésbe hozhatók egy hajdani óceánnal.
Annak megállapítása, vajon voltak-e óceánok - és élet - a Marson, egyébként cseppet sem öncélú: a válaszokból sokat megtudhatunk a hosszabb időtávon bekövetkező éghajlatváltozásokról. Ez ma az emberiség egyik legégetőbb problémája itt a Földön.

A Mars hajdani óceánjainak lehetséges elhelyezkedése. A képeken a meredek emelkedésű szakaszokat fehér, a közepeseket barna, az enyhe lejtésűek zöld szín jelzi. A kék a hajdani óceán lehetséges helyére került. Az első képen a mai északi alföldet egy óceánnal töltötték ki. Ilyen lehetett a felszín a Mars fejlődésének derekán. A második kép ugyanezt kissé elfordítva mutatja: a Tharsis régióból (balra), a Valles Marinerisből (lent) és az erősen kráteres vidékről (jobbra) hatalmas folyamok indulnak el az északi alföld, Chryse Planitia (középen) felé. A folyamágyak mély bevágódása a megrajzolt partvonalhoz közeledve egyre sekélyebbé válik, ami arra mutat, hogy itt már nem kellett a talajban utat vágni maguknak, hanem valamilyen állóvízbe (tóba, tengerbe, óceánba?) ömlöttek.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

A Marssal kapcsolatos cikkek és információk gyűjteménye honlapunkon.