És mégis "lapos" a Világegyetem?<br/>

Egy hőlégballonnal végzett kísérletsorozat adatainak elemzése olyan anizotrópiát (egyenetlenséget) mutatott ki a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás spektrumában, amely a még éppen nyílt és "lapos" Világegyetem modelljét támasztja alá.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképe

Eszerint nagyon nagy távolságokon egy a gravitációt kiegyensúlyozó, azaz a téridőt "kisimító" hatás lép fel, és közel euklidészi a Világegyetem szerkezete. Ez a "taszítóerő" a gravitációs téregyenletekben egy kozmológiai állandó bevezetésével jeleníthető meg. A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban működő Nemzeti Energiakutatási Tudományos Számítástechnikai Központban (NERSC) végzett elemzés megerősíti a kozmológiai állandó és a taszító hatás forrásaként szolgáló, a Világegyetemet betöltő "sötét energia" létezését.

Albert Einstein 1917-ben vezette be a Világegyetem fejlődését leíró gravitációs téregyenletekbe a kozmológiai állandót, amely eredetileg azt a célt szolgálta, hogy az egyenleteknek legyen időben állandó, statikus megoldása. Ám később, amikor Edwin Hubble felfedezte a Világegyetem tágulását, elvetette, sőt, "élete legnagyobb baklövésének" minősítette az ötletet. A kozmológiai állandó és vele a gravitációt nagy távolságokon kiegyensúlyozó erőhatás gondolata drámai módon született újjá, amikor a távoli szupernóvákat vizsgáló nemzetközi kutatócsoport Saul Perlmutter vezetésével felfedezte a Világegyetem tágulási ütemének gyorsulását.

A BOOMERanG léggömbje felbocsátás előtt a Déli-sarkon

A BOOMERanG (a milliméteres hullámhosszú extragalaktikus sugárzás léggömbös megfigyelése) nemzetközi kísérletsorozatban hét ország mintegy két tucat kutatója vesz részt, Andrew Lange (Kaliforniai Műszaki Egyetem) és Paolo de Bernardis (La Sapienza Egyetem, Róma) vezetésével. A BOOMERanG új, az eddigiektől független határértékeket állapított meg a kozmológiai állandó lehetséges értékére.

A BOOMERanG mostanra feldolgozott adatait 1997 augusztusában egy 6 órás észak-amerikai próbarepülésen gyűjtötték. A 26 ezer pixelt tartalmazó adathalmaz az égbolt 200 négyzetfoknyi tartományát térképezi fel. A feldolgozást a NERSC-ben Julian Borrill és munkatársai végezték. Mint Borrill elmondta, olyan hatalmas adattömegről volt szó, amelynek feldolgozása egy hagyományos, 1 gigahertzes processzoros számítógéppel 3 hónapnyi folyamatos üzemelést igényelt volna. A NERSC-ben kifejezetten e célra kifejlesztett MADCAP szoftverrel, és a központ párhuzamos működésű Cray T3E szuperszámítógépével ezt sikerült néhány órára leszorítani. Ám az újabb adatok feldolgozását még így is a szűk számítógépes kapacitás korlátozza. A BOOMERanG januári tíz és fél napos déli sarki repülésével összegyűjtött adatok mennyisége tizenhétszerese a már feldolgozottnak, az ESA hamarosan felbocsátandó PLANCK műholdja pedig 10 millió pixelnyi adatot gyűjt majd össze. "A feldolgozáshoz szükséges memória az adatok mennyiségével négyzetes, a feldolgozás ideje pedig köbös arányban nő - mondta Borrill. - Nagyobb teljesítményű számítógépek és új számítási stratégia nélkül képtelenek leszünk kielemezni ezt az óriási adathalmazt."

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

A cikkhez kapcsolódó információk magyar nyelven - a nyílt és zárt univerzumok-modellek magyarázatai a Jelen szekcióban érhetők el.