Minden eddiginél távolabbi kvazárt fedeztek fel a csillagászok. Fénye kb. 13 milliárd évet utazott, míg megérkezett hozzánk.

A csillagászati megfigyelő és képfeldolgozó technika folyamatos fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre távolabbra lássunk kozmikus környezetünkben, s ezáltal egyre messzebbre tekintsünk vissza az időben is. Minden újabb, e téren tett felfedezés közelebb visz az emberiség egyik legnagyobb kérdésének a megválaszolásához: mióta, milyen formában és főként miért létezik világegyetemünk?

Egy új felfedezés alapján jelenleg egy távoli kvazár (RD 3030117+002025) számít a világegyetem egyik legtávolabbi objektumának, amely a Cet csillagkép területén található (a nyíllal jelölt vörös színű objektum a képen.

A felfedezést bejelentő csillagászok a Palomar-hegyi Hale-távcsövet és a Kitt Peak Obszervatórium Mayall-távcsövét használták vizsgálataikhoz, a végső elemzésekhez pedig a Hawaiion lévő Keck-teleszkópok egyikét is igénybe vették.
A kutatók vezetője, Dr. Daniel Stern, a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (JPL) munkatársa elmondta, hogy amint megpillantották a kvazár színképét, rögtön tudták, valami nagyon ősi dolgot találtak.

A kvazárok rendkívül fényes égi objektumok, melyek igen nagy számban voltak jelen a fiatal univerzumban. Kozmikus skálán mérve viszonylag kis méretűek - kiterjedésük kb. naprendszerünkével azonos -, mégis adott idő alatt kb. Tízezerszer-akkora energiamennyiséget sugároznak ki, mint egész galaxisunk, a tejútrendszer. Ennek alapján a csillagászok azt feltételezik, hogy a kvazárok közepén hatalmas fekete lyukak vannak, melyek a körülöttük lévő anyag elnyelése által válnak képessé ekkora energiák kibocsátására.

Néhány szó az univerzum tágulásáról

Mivel a jelenleg elfogadott elméletek szerint az univerzum tágul, s minden pontja folyamatosan távolodik mindegyik másiktól, így a messzi kvazárok is távolodnak a Földtől. Méghozzá minél messzebb vannak tőle, annál gyorsabban (mint egy éppen felfújódó léggömb felszínén lévő két pont). A távolodás hatására a kvazártól a Föld felé egykor elindult fény színképvonalai a spektrum nagyobb hullámhosszú tartománya felé tolódnak el: ezt hívják vöröseltolódásnak, mivel a látható elektromágneses sugarak, vagyis a fény esetében a vörös szín jelenti az alacsonyabb hullámhosszakat. A vöröseltolódás mértékéből meghatározható a vizsgált objektum távolsága.

Az újonnan felfedezett kvazár vöröseltolódását z = 5,5-ös érték jellemzi (ennél az értéknél a kvazár fénye 6,5-szeres eltolódást szenvedett), ami kb. 13 milliárd fényéves távolságnak felel meg. Vagyis a hozzánk most megérkezett fény kb. 13 milliárd évvel ezelőtt indult el a kvazártól, így mi most tulajdonképpen annak 13 milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk (ami már rendkívül közel van a világegyetem 14-15 milliárd évvel ezelőtti születéséhez). A jelenlegi legtávolabbi objektum egy galaxis, z = 6,68-as vöröseltolódással.

A kvazárok fontos szerepet játszanak az Univerzum történetének feltárásában. Fényük szinte teljes világegyetemünket átszeli térben és időben is, s miközben felénk tart, mindenen áthalad, ami köztünk és a kvazár között létezik. A kvazár fényének elemzése olyan kérdések megválaszolásában segíthet, hogy miképpen keletkeztek fekete lyukak, kvazárok és más ősi szerkezetek nem sokkal az ősrobbanás után, illetve miként alakultak ki egy szinte teljesen sima, homogén eloszlású gázanyagból a galaxisok ma megfigyelhető, elszórt halmazai.

Sik András

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag a NASA honlapján. A legjobb magyar nyelvű honlap a témában!

Korábban: