Egy Kanada távoli, északnyugati területén januárban becsapódott meteorit új betekintést adhat a Világegyetemnek a Naprendszer keletkezése előtti időszakába - állítja Michael Zolensky, a NASA Johnson Űrközpontjának kozmikus minerológusa, aki munkatársaival most kezdett neki néhány töredék vizsgálatának.

A kutató szerint a mintegy 4,5 milliárd éves, nagyon ősi, egyszerű felépítésű meteorit híven őrzi a Naprendszer ősanyagának a bolygók kialakulása előtti összetételét, és amennyiben korábban nem talált vegyületekre bukkannak benne, az alaposan megváltoztathatja nemcsak a bolygók, hanem az élet keletkezésének eddigi elméletét is.

A meteorit töredékei - morzsálódó, megperzselt, lyukacsos felületű sziklarögök - tökéletlenül elégett szénbriketthez hasonlítanak: feketék, porózusak, meglehetősen könnyűek és még most is bűzlenek a kéntől. Számos körülmény szerencsés találkozásának köszönhető, hogy valóságos aranybányái lehetnek a tudósoknak. Az első az, hogy a meteorit a sok szént és szerves anyagokat tartalmazó úgynevezett szenes kondritok csoportjába tartozik, amelyek meglehetősen ritkák, a Földön fellelt meteoritoknak mindössze 2 százalékát teszik ki. Ez főként azzal magyarázható, hogy mállékonyságuk miatt már a légkörben széthullanak, részben elégnek, és földet ért maradványaik is hamar szétmorzsolódnak. Zolensky megemlítette, hogy legutóbb 31 éve sikerült egy hasonló kondrit-meteorit becsapódása után a maradványokra rábukkanni, s feltehetőleg ez életében az egyetlen alkalom, hogy egy ilyen kivételes meteorithoz hozzájuthat.



A szenes kondritok az élő anyag számos építőelemét tartalmazzák. A képen három nevezetes kondrit meteorit maradványai láthatók: a Mexikóban 1969-ben lehullott Allende-meteorit (balra), a Yukon-meteorit (középen) és az Ausztráliában 1969-ben földet ért Murchison-meteorit egy darabja (jobbra)

A minta értékét növeli az is, hogy pontosan ismert a meteor lezuhanásának és földet érésének időpontja és helye: az eset 2000. január 18-án történt, Yukon tartományban. A tűzgolyó zuhanását kísérő hangrobbanások azonban még a távoli Brit-Kolumbiában és Alaszkában is megriasztották a lakosságot. A fagyos, hóval borított becsapódási terület csaknem ideális körülményeket kínált a töredékek megmaradására. Ráadásul az a helybéli lakos, aki a töredékeket összegyűjtötte, igen körültekintően járt el: tiszta műanyagzsákokban, hűtőben tárolta őket, így ezek az egyedüli olyan frissen hullott meteoritmaradványok, amelyek eredeti fagyott állapotukban kerültek laboratóriumba. Ezáltal minimálisra csökkent annak lehetősége, hogy a meteorit anyagának szerves és illékony összetevői elpárologjanak belőle.

Eddig összesen mintegy 1 kilogrammnyi töredéket sikerült összegyűjteni, amelynek csaknem a felét kapták meg további tanulmányozásra Zolensky és munkatársai a kanadai kormánytól és a Kanadai Geológiai Szolgálattól. "Hálásak vagyunk a gesztusért - mondta Zolensky -, és a továbbiakban szorosan együtt kívánunk működni a kanadai kutatókkal."
A töredékek tudományos elemzése még éppen csak hogy megkezdődött. Az első, roncsolásmentes vizsgálatok során eddig vékony metszeteket vágtak le további minerológiai elemzés céljából, indukált radioktivitás mérésekkel pedig azt határozták meg, összesen mekkora sugárterhelés érte a meteort a világűrben. Ebből meghatározhatók az eredeti meteor méretei: az első becslések szerint az mintegy 1,5 méter átmérőjű, és több mint 55 tonnányi tömegű lehetett.

A következő lépés a meteoritban található szerves anyagok alapos elemzése lesz. Ezeknek a vizsgálatoknak egy része már anyagveszteséggel jár, ezért nagyon lelkiismeretesen kell eljárni. "Tekintettel a lelet egyedülállóságára nem tékozolhatjuk el az összes mintát, hiszen számos olyan kérdés vetődhet fel a jövőben, amely ma meg sem fordul a fejünkben. Másrészt a vizsgálati eljárások is folyamatosan fejlődnek, így mai kérdéseinkre is pontosabb válaszokat remélhetünk a későbbiekben. Az anyag egy részét tehát mindenképpen meg kell őriznünk a jövő számára" - mondta Zolensky.

(Élet és Tudomány)

Ajánló: