A francia forradalmárok által kivégzett XVI. Lajos fia, Lajos herceg valóban a Temple börtönében halt meg 1795. június 8-án, nem sokkal azután, hogy szüleit 1793-ban lefejezték.

Jean-Jacques Cassiman a Leuveni Egyetem Humángenetikai Központjának munkatársa egy párizsi konferencián jelentette be, hogy ezt a tényt DNS-vizsgálattal állapították meg.

Cassiman szerint a St. Denis-i katedrális királyi kriptájában lévő, kristálydobozba zárt, mumifikálódott szívből kivont mitokondriális DNS-minta nagymértékben megegyezett az anya, Marie-Antoinette királyné ma élő leszármazottainak, Bourbone-Pármai Annának és testvérének, Andrásnak DNS-ével, valamint a Marie-Antoinette hajából kivont DNS-sel. (Ezt egy medalionban őrzött hajtincsből vették, mivel a nagymama, Mária Terézia császár- és királynő mindegyik gyerekének egy hajtincsét medalionba foglaltatta.) A vizsgálatokat egyébként ketten is elvégezték, egymástól függetlenül. Cassimann kívül Ernst Brinckmann, a Münsteri Egyetem munkatársa is ugyanarra az eredményre jutott.

A francia forradalmárok, amikor letartóztatták a királyt és a királynét, lányukat és egyetlen fiukat, a dauphint, a párizsi Temple börtönébe zárták. A leány túlélte a hányattatásokat és kiszabadult fogságából, a fiú azonban tíz éves korában, 1795-ben tüdővészben meghalt. A hiányos adatok miatt azonban nem lehetett pontosan nyomon követni a sorsát. Ez számos spekulációra adott alkalmat. Többen úgy vélték, hogy a monarchisták lefizették a börtönőröket, s kiszabadították a fiúcskát, a helyére pedig egy csavargót csempésztek be. Szerintük ő halt meg a börtönben. Mások egy rejtélyes Kaspar Hauserben vélték felfedezni a dauphint, aki Németországban tűnt fel, nem emlékezett gyermekkorára, jóformán beszélni sem tudott, s akit a nyílt utcán szúrtak le máig tisztázatlan körülmények között. Rajta kívül még vagy száz embert azonosítottak a dauphinnel és ma is akadnak, akik azt vallják, hogy közvetlen leszármazottak.

A szívet egyébként a boncoló orvos, Phillipe-Jean Pelletan egy zsebkendőbe rejtve csempészte ki a börtönből, alkoholban tartotta tíz éven át, majd kiszárította. A monarchia visszaállítása után 1814-ben felajánlották a királyi családnak, de az kételkedett eredetiségében. Végül a szív Spanyolországba került, s onnan szállították a francia katedrálisba 1795-ben. Az ál-leszármazottak újabb vizsgálatokat követelnek, de Philippe Delorme történész szerint "A XVII. Lajos-ügy" lezárult.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

Angol nyelvű sajtóanyag (Arceology Online News).