"Egy új magyar űrhajós semmiképpen nem a közeljövő realitása" - interjú Both Előddel, a Magyar Űrkut

A Szaljut-6 fedélzetén több magyar kísérletre is sor került. Az egyik legnevezetesebb az Interferon volt, melyben fehérvérsejteket vizsgáltak. A Pillével végzett mérések egy kiváló magyar műszer ma is tartó karrierjét alapozták meg. A Balatonnal az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták. A Krisztall űrkemencében anyagtechnológiai kísérleteket végeztek, az Ötvös kísérletben pedig kristályszerkezetek, ötvözetek kialakulását figyelték. A nevezetes MKF-6-os kamerával hat csatornán készítettek felvételeket bolygónkról. Az űrrepülés szakmai hatásáról és a jövő terveiről kérdeztük Both Elődöt, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatóját.

[origo]: Mi az, ami napjainkban is vállalható az űrrepülésből, milyen szakmai hozadéka volt?

B. E.: A húsz évvel ezelőtti űrrepülés két fontos kutatási-alkalmazási területen megteremtette azt a szilárd alapot, amelyre mind a mai napig építkezünk. Emellett közvetlenül, illetve közvetve két világszínvonalon álló berendezés kifejlesztését eredményezte. Mindez természetesen nemcsak vállalható, de vállalni is kell, hiszen alapul szolgált a mai eredményekhez, sikerekhez. Ezért volt mérföldkő a magyar űrkutatás történetében, amikor - egy politikai indíttatású, látványos akció ürügyén - elegendő anyagi támogatás állt a magyar szakemberek rendelkezésére, hogy távlatokban gondolkodhassanak.

[origo]: Melyik az említett két kutatási-alkalmazási terület?

B. E.: Az egyik az úgynevezett űrélettan. Annak idején az űrhajósjelöltek kiválogatása egy bizonyos szintig hazánkban folyt, így a repülőorvostanon belül kialakultak az űrorvostan speciális módszerei, megindultak az ezzel kapcsolatos kutatások. Az eredményeket a pilóták egészségügyi ellenőrzése során ma is alkalmazzák, míg más kutatások eredményei például az egyensúlyzavarokkal küzdő betegek gyógyításában hasznosulnak.

A másik fontos terület a távérzékelés. Ez a fontos kutatási terület már a magyar űrrepülés idején bekerült a kutatási programba, bár az akkor alkalmazott módszer fölött hamarosan eljárt az idő. Mindamellett megteremtődött a távérzékelési kutatás intézménye, létrejött a szakembergárda. Kiderült, hogy automata, tehát embert nem szállító űreszközök segítségével sokkal pontosabban és nagyobb tömegben nyerhetők távérzékelési adatok, mint az űrhajósok közreműködésével. Ma már a Földmérési és Távérzékelési Intézet szakemberei rendszeresen elkészítik a mezőgazdasági termőterületek űrfelvételeken alapuló felmérését, a terméshozam előrejelzését, de foglalkoznak a műholdak felvételeinek környezetvédelmi, várostervezési és egyéb alkalmazásaival is.

[origo]: És mi a helyzet a világszínvonalú berendezésekkel? Gondolom, a jól ismert Pilléről és az űrkemencéről lehet szó?

B. E.: Pontosan. A Pille 1980 óta elektronikusan ugyanannyit fejlődött, mint általában az elektronika - az alapötlet és a mérés fizikai alapelve azonban változatlan maradt. Ez ma a magyar űrkutatás vitathatatlanul legsikeresebb eszköze, hiszen a 80-as években a Challenger amerikai űrrepülőgép fedélzetén használták, majd a 90-es években európai és amerikai űrhajósok a Mir orosz űrállomáson. Az Európai Űrügynökség egyik űrhajósa fél éven keresztül rendszeresen ellenőrizte az űrállomás belsejében az egészségre káros sugárzás erősségét. A Pille legújabb példánya jelenleg már a NASA Ames Űrközpontjában van, ahol az utolsó teszteket végzik rajta. Ha minden rendben lesz, a kis magyar műszer jövőre már a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén is az űrhajósok rendelkezésére áll.

Farkas Bertalan a Pillével

Ugyancsak a magyar űrrepülésig nyúlik vissza a hazai mikrogravitációs anyagtudományi kutatások története. E kutatások fő bázisa jelenleg a Miskolci Egyetem Anyagtudományi Intézete. Az ott dolgozó szakemberek fejlesztették ki azt a világviszonylatban is jelentős űrkemencét, szakszerűbb nevén az Univerzális Sokzónás Kristályosítót, amely ugyancsak alkalmas a világűrbeli használatra. Erről a NASA 1994-95-ben saját laboratóriumában végrehajtott kísérletsorozattal győződött meg. Azóta - a NASA-val kötött együttműködési megállapodás alapján - elkészült Miskolcon módosított formájú változata, amely már elfér a Nemzetközi Űrállomás amerikai kutatólaboratóriumának szabványos eszköztárolóiban. Az átépített kemencét május eleje óta ismét a NASA vizsgálja a huntsville-i (Alabama) Marshall Űrközpontban. Ha ezeket a próbákat is sikerrel teljesíti a magyar berendezés, akkor jó reményeink lehetnek arra, hogy valamikor a jövőben a NASA például a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén fogja használni a kemencét.

[origo]: Mikor lesz újra magyar űrhajós, esetleg a Nemzetközi Űrállomáson magyar tag a legénységben?

B. E.: Ma már az idegen országoknak keményen - közvetlenül - fizetni kell űrhajósaik űrrepüléséért. Az ár borsos, néhányszor tízmillió dollár nagyságrendű. Ha nem csak sétarepülésre gondolunk, hanem komoly kutatómunkával akarnánk megbízni egy űrhajóst, akkor a kutatási feladatok kidolgozására, a műszerek elkészítésére legalább még ugyanennyit kellene szánnunk. Ez a mai szinten hazánk több évtizedes űr-költségvetését igénybe venné, így természetesen a Magyar Űrkutatási Iroda hatáskörében - tehát költségvetési forrásokból - emberes űrrepülést belátható időn belül nem tervezünk.

Amennyiben Magyarország csatlakozik az Európai Űrügynökséghez (ESA), akkor ismét döntés kérdése, hogy az ESA emberes űrprogramjában is részt kívánunk-e venni. Amennyiben majdan olyan döntés születik, hogy vállalni tudjuk az ezzel járó anyagi terheket, akkor lesz lehetőség a magyar jelöltek számára is, hogy űrhajósok legyenek. Ez azonban semmiképpen nem a közeljövő realitása.

Egész más a helyzet azonban a magán jellegű űrrepülésekkel. Várhatóan a közeljövőben beindul az űrturizmus - az ezzel foglalkozó cégek honlapjait már most is bárki elérheti. Ettől kezdve csak az egyéni anyagi lehetőségek és egyéni döntés kérdése, ki akarja a saját pénzét jó néhány tengerparti nyaralás helyett egy rövidke űrrepülésre költeni.